Egy blogon pillantottam meg tegnap egy posztot, amelyet egy melegségét bátran vállaló ember írt. A történet rövid lényege annyi volt, hogy a LifeTilt elnevezésű életmód-tanácsadó oldalról szeretett volna valamit rendelni – a szóban forgó oldal ugyanis mindenféle egészséges élelmiszert, táplálékkiegészítőt, fehérjeport és hasonlókat forgalmaz.
Eddig rendben is lenne a történet, szólhatna ez a cikk egy szorgalmas magyar cég sikeréről, amely a helyes edzésmódszerekről vagy épp a tartós fogyásról szóló, szakmailag megalapozott írásaiból építette fel ma valószínűleg már jól jövedelmező vállalkozását.
Ehelyett az említett felhasználó a következő mondatba szaladt bele a tudatos táplálkozást boncolgató blogposztban:
Fehérje igen magas arányban nemcsak ételekből és porokból érhető el, de sajnos ezekhez csak a csajok tudnak hozzájutni, meg még a buzik, de remélem, ők nem olvassák ezt a blogot.
Nos, ez egy egészen egyértelmű állásfoglalás egy cég részéről. Ez igen, bravó, egyszerre legyünk ocsmányul szexisták (a linkelt szavak egy a sperma ízét boncolgató írásra linkelnek, höhö, érted, fehérje = sperma) és szégyentelenül homofóbok.
Ezek után nekiálltam alaposabban körülnézni a LifeTilt oldalán, és az bizony elsőre feltűnt, hogy itt a, khm… nevezzük mondjuk sarkos fogalmazásmódnak, egyfajta védjegy. Legalábbis erre lehet következtetni az olyan címekből, mint „Felbaszom az anyósom, lefogyok”, illetve „Rohadjon meg az exem. Lefogyok”. Ezzel még nem is volna különösebb probléma, elvégre valamivel ki kell lógni a tömegből, hiszen életmódblogból, testépítő oldalból akad egy pár a magyar nyelvű interneten is. A LifeTiltnél pedig ezek szerint úgy döntöttek, hogy nem szalvétával fogják az írott tartalmakat, a trash iránt rajongó közönség pedig bizonyára örömmel fogyasztja a „Szarok én mindenkire. Magam miatt. Lefogyok” című íráshoz hasonló bejegyzéseket, az írásjelek kissé liberális alkalmazásától függetlenül. Ezt egyébként maguk is megfogalmazzák a LifeTilt csapatát bemutató oldalon, ahol szerepel a következő szakmai krédó:
A LifeT!LT és a mögötte álló csapat egy lehetőség, hogy a lehető legtöbbet tud (sic!) kihozni magadból. A sikeres élet titka az, hogy mindig mindent a legnagyobb odaadással csinálsz.
Tehát Balogh Tamás – aki az oldal alapítója, tulajdonosa, valamint „rocksztár, keresztapa” – úgy döntött, hogy a LifeTilten nem lesz finomkodás, itt be lesz szólva az edzőterembe csak pózerkedni lejáró instás csicskáknak és mindenkinek, aki nem akarja kellően komolyan venni az általuk ajánlott edzésmódszereket. Ezzel sincsen baj, elvégre Gordon Ramsay is elég jövedelmező karriert épített arra, hogy a nyakán kidagadó erekkel üvölti le a szakácsnövendékek fejét a konyhában.
Csak keményen!
Szóval a szókimondó szövegekkel nincs probléma, legfeljebb, akinek nem tetszik ez a stílus, az nem a LifeTilt írásaiból fogja megtanulni, hogy mi a tömegnövelés lényege, vagy mi kell a sikeres alakformáló diétához.
Azzal viszont igenis van probléma, amikor 2018-ban egy cég, amely a piacról él, olyan szövegekkel népszerűsíti magát, mint ez itt:
Emberek évekig próbálkoznak felszedni olyan csajokat, akikre már 9 éves koruk óta verik a farkukat ahelyett, hogy egyszer úgy igazán odafigyelnének, és megtanulnák, mire van szüksége a nőnek, mit akar hallani, mit vár el egy férfitól, hogyan bánj vele, és miket kell mondani nekik, amivel egységnyi legrövidebb idő alatt, a leggyorsabban le tudod róluk szedni a bugyit.
Valahol még bájos is lehetne, hiszen azzal indít, hogy a férfiak – már amennyiben helyesen dekódolom, hogy itt az ember az férfit jelent, akárcsak a székely viccekben – figyeljenek oda a nőkre, aztán mindez olyan sebességgel csúszik félre, mint ahogy egy kezdő testépítő ejti a torkára a súlyzórudat.
A LifeTilt stílusa kábé ennyire elegáns (Forrás: Tumblr)
Hát hiszen mi más is lenne a férfiak célja, mint hogy a legrövidebb idő alatt le tudják szedni a nőkről a bugyit. Mondjuk ezen a ponton megrovásban részesítem Balogh Tamást, mert hiába a PUA-fórumokon edződött fogalmazásmód, azért teljes mértékben (hol marad a LifeTilt krédója szerinti legnagyobb odaadás?!?) nem sikerült tárgyiasítani még a nőket. Legalábbis nem ebben az írásban.
Mondd azt, amit hallani akar, és éreztesd vele, hogy nő. Legyél magabiztos, hitesd el vele, hogy különleges, és nyűgözd le a stílusoddal, már ha van, és nem egy kis puha pöcsű buzi vagy.
Ez a következő mondat, szóval ezen a ponton be kell látnom, hogy tévedtem, ráadásul Balogh úr itt már igen lendületesen leteszi a garast a homofóbia oltárára is. Nem idéznék tovább, mert már valószínűleg ekkora mennyiségben is káros az agysejtekre az ilyen konditeremszagú hőbörgés, de annyit azért elárulnék, hogy az idézett írásban előkerül a nő mint hangszer, amelyen meg kell tanulni játszani. Hát, Tomikám – már bocs, hogy tegezlek, de láthatóan te is tegezed az olvasóidat –, javasolnék még pár leckét az élet nevű zeneiskolában, mert ezzel legfeljebb a püffedtre szteroidozott kondis haverjaidnál lesznek sikereid, a nőknél kevésbé…
Ezúton szeretnék kérdést intézni a LifeTilt oldalán a Csapat menüpont alatt látható nőkhöz, akik arcukat és nevüket adják a LifeTilt működéséhez.
Figyi, csajok, titeket nem zavar, hogy a főnökötök egy ekkora szexista suttyó? Egy olyan ember, aki félvállról bedob egy olyat a tömegnövelésről szóló cikkbe, hogy:
Az edzések legyenek rövidek, de nagyon intenzívek, félperces vagy annál kisebb pihenőidőkkel. Itt aztán tényleg nincs idő szarakodni meg beszélgetni a haverokkal, meg levajazni egy szopást munka utánra a recepciós csajokkal.
Szóval nektek ez nem kínos? Ha az én főnököm mondana, pláne írna ilyeneket, valószínűleg elsüllyednék a föld alá, és még aznap megkérném, hogy szedje le a nevemet és a fotómat az oldalról, mert én nem szívesen asszisztálnék ehhez.
Persze szólás- és véleményszabadság van, így mindenki azt mond és ír, amit akar, viszont ha egy üzleti vállalkozás ilyeneket bevállal, akkor azt is vállalniuk kell, hogy az önérzetes, esetleg nemi identitásukban sértve érzett emberek egyrészt megköszönik a lehetőséget, és nem vásárolnak náluk, másrészt esetleg meg is írják, hogy 2018-ban ez már nem oké.
Mindez azért is rettenetesen szomorú, mert a LifeTilt főoldalán jelenleg elérhető egyik poszt szerint már több mint 12 millió forintot gyűjtöttek össze a Magyar Gyermekmentő Alapítvány számára, ami abszolút támogatandó és dicsérendő, bár az a gyanúm, ha nem ennyire bántóan ocsmány stílusban nyilvánulnának meg, ez az összeg jóval nagyobb is lehetne.
