Főleg az Egyesült Államokban divat, hogy bizonyos termékeket az adott kategória legnépszerűbb márkanevével azonosítanak – így lehet, hogy az amerikaiak például nem zsebkendőt, hanem Kleenexet használnak, és nem ragtapaszt tesznek a sebeikre, hanem Band-Aidet. A jelenség azonban nem kizárólag az USA területén figyelhető meg: Európa-szerte, így Magyarországon is akad jó néhány olyan márka, amelynek a neve idővel annyira beépült a köznyelvbe, hogy sokan ma már bele sem gondolnak: a gyakran használt szavak eleinte egy-egy cég valamely termékét vagy szolgáltatását jelölték. Ezt a jelenséget fajtanévvé vált védjegyként emlegetik a nyelvészek – a Wikipédia definíciója szerint ez egy olyan megjelölés, amely korábban védjegyoltalom alatt állt, de a védjegy a bejelentése óta elvesztette megkülönböztetőképességét, generikus fogalommá, köznévvé, más szóval közkinccsé vált (természetesen védjegyoltalom alatt nem álló márkanevekkel ugyanígy előfordulhat ez). Lássuk, milyen valaha volt márkaneveket emlegetünk nap mint nap mi is!
Kell valami a közértből?
Az élelmiszerboltokat szinte mindenki közértnek hívja, így valószínűleg sokak számára meglepő, de itt valójában egy cég nevéről van szó, vagyis egy valaha volt cég nevéről. De kezdjük az elején.
Sokan még a logóra is emlékeznek, de azt már kevesebben tudják, hogy a közért szó egy cég nevéből származik (Fotó: Fortepan)
A fővárosi törvényhatósági bizottság 1911-ben alapította a Budapest Székesfőváros Községi Élelmiszerárusító Üzemet, amely 50 boltból álló hálózatával segítette a vásárlókat, hogy kedvező áron juthassanak hozzá különféle élelmiszerekhez, például olcsó hentesáruhoz. Akkor még röviden „községi”-ként emlegették ezeket a boltokat, amelyek kínálata fokozatosan bővült. 1948-ban egy nagyobb átszervezés során azonban a lánc beolvadt a Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt.-be (KÖZÉRT), amelybe alapításakor 358 budapesti és 31 vidéki üzlet tartozott. Ez a hálózat folyamatosan bővült, a rendszerváltás idejére már összesen 1670 élelmiszerbolton virított a Közért logó, a privatizáció során azonban az üzletek többségét értékesítették. A közben létrejött Budapesti Közért Vállalat 24 üzlete az egyik szupermarketláncba olvadt be, míg a „nagy” Közért részvénytársaságot 1994-ben megszüntették. Jövőre lesz ennek negyed évszázada, a közért szavunk azonban köszöni szépen, azóta is jól van. Igaz, ma már hiperekbe jár mindenki, illetve divat lett az élelmiszerboltokat a márkanevük alapján (Aldi, Lidl stb.) emlegetni, de senki nem néz értetlenül akkor sem, ha azt mondjuk: „leugrom a közértbe”. (Itt jegyezzük meg, hogy a közért másik gyakran használt neve, az ábécé az Általános Beszerzési Cikkek rövidítéséből származik.)
A mirelitpultból válogatunk
Ha már a közértben járunk, nem kizárt, hogy kerül a kosarunkba valamilyen fagyasztott termék, amit egységesen mirelitnek nevezünk, függetlenül attól, hogy magyar vagy külföldi termékről van szó. Itt már olyan mértékű a köznevesülés, hogy az eredeti márkanév végéről le is maradt egy „e” betű, eredetileg ugyanis Mirelite márkanéven dobták piacra a Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság gyorsfagyasztott élelmiszereit. A márka, amely 1945-ben váltotta le a két évet megért Frigelite-et, a Mezőgazdasági és Ipari Rt. és az elite szavak összevonásával született, és egyike azoknak, amelyek – kisebb-nagyobb átszervezések után – a mai napig léteznek.
A maradékot betesszük a fridzsiderbe
Bizony, a hűtőszekrény másik közkeletű megnevezése is egy márkanév, ráadásul olyan, amely a mai napig létezik, sőt épp idén ünnepli századik születésnapját. Az indianai székhelyű Frigidaire vállalatot eredetileg Guardian Frigerator Company néven jegyezték be még 1916-ban, két évvel később azonban William C. Durant, a General Motors alapítója is beszállt befektetőként a cégbe, amely ekkor megkapta a Frigidaire nevet. A cég a hűtőszekrények mellett mindenféle konyhai gépet gyárt – különösen vicces lehet egy Frigidaire márkájú sütőben készíteni a vasárnapi ebédet.
Fridzsidert a General Motorstól? (Fotó: Tumblr)
Az üres zacskót meg kidobjuk a kukába
Személyes kedvencem a ma már teljes mértékben köznévként használt kuka, amelynek eredettörténetét kevésbé a szemetesek, sokkal inkább a szemétszállító járművek irányából kell felfejteni. Az ötvenes évekig a háztartási szemetet egyszerűen csak felöntötték a hulladékot elszállító kocsi platójára, ezt a módszert pedig az 1898-ben alapított Keller und Knappich Augsburg nevű német cég forradalmasította: eleinte ugyan csak közvilágítással foglalkoztak, de végül ők dolgozták ki a zárt rendszerű szemétszállításhoz szükséges eszközöket, vagyis a szabványosított méretű szemetest és az ezek fogadására kialakított speciális teherautókat is. Mivel pedig Magyarországon is tőlük rendelték meg a szemétszállító járműveket, amelyek oldalán a cég nevének rövidítése, vagyis a KUKA felirat virított, a szemeteskocsikból idővel KUKA-s autó lett, ami idővel kukásautóvá köznevesült, a hulladék tárolását pedig innentől értelemszerűen a szemeteskukákkal oldottuk meg. Érdekesség, hogy a KUKA napjainkban a világ egyik vezető robotikai cége, az általuk fejlesztett – jellemzően narancssárga – ipari robotok számtalan gyárban teljesítenek szolgálatot.
A KUKA ipari robotjai autókat szerelnek össze, illetve más gyárakban dolgoznak, de néha egy-egy bemutató kedvéért pingpongoznak is
Aztán beülünk a dzsipbe
Sokak számára a dzsip egyet jelent a terepjárókkal, noha ez a szó eredetileg a Chrysler gyár egyik márkája. A márkanév története a második világháborúhoz kötődik, amikor az amerikai hadseregnek szüksége volt egy strapabíró és sokoldalú járműre. Miután világossá vált, hogy az amerikaiaknak be kell lépniük a háborúba az európai hadszíntéren, a hadsereg 135 vállalatot keresett meg, hogy készítsék el számukra egy négykerék-meghajtású felderítő jármű prototípusát. Korábban a hasonló gépkocsikat általános célú járműnek nevezték, ennek a kifejezésnek az angol változata – general purpose – szolgált a márkanév alapjául, a két kezdőbetűt angolul ugyanis dzsí-pínek ejtik. Az ebből rövidült dzsip szócska a jellegzetes amerikai katonai járművekkel együtt hódította meg az egész világot: a második világháborút követően megkezdődött a civil kocsik gyártása is, ezeknek pedig idővel a Jeep szó került az orrára, ami aztán annak rendje és módja szerint túllépett a konkrét modelleken.
Amerikai katonák tesztelik az eredeti dzsipeket
Autózás után pedig a jakuzziban pihenünk
A luxus egyik szimbóluma a pezsgőfürdő – szigorúan tudományos nevén a hidromasszázskád –, amelyet a köznyelv ma már egységesen jakuzzinak nevez. Sokan nem gondolnák, de ebben az esetben nemcsak márka-, hanem családnévről is beszélünk. A Jacuzzi testvérek (név szerint Valeriano, Giuseppe, Galindo, Rachele, Candido, Francesco és Giocondo) 1915-ben alapították a családi vállalkozást, amely akkor még főleg famegmunkálással foglalkozott. Eleinte különféle fából készült propellereket gyártottak a katonaság megrendelésére, a 20. század húszas éveiben pedig repülőgépek tervezésével és gyártásával is kísérleteztek. Amikor a vállalkozásnak ez a része bedőlt – összesen két repülő prototípusát készítették el –, az akkortájt éledező wellnessmozgalmak felé fordult a figyelmük, így jött az ötlet, hogy légbuborékokat pumpáljanak egy fürdőmedencébe. A többi, ahogy mondani szokták, már történelem, olyannyira, hogy a jakuzzi napjainkban már egyet jelent a pezsgőfürdőzéssel.
A jakuzzi egyet jelent a relaxálással
Utána a termoszból töltünk egy kávét
A termosz, vagyis szép magyar kifejezéssel a hőtartó kulacs is egy márkanévként kezdte: eredetileg az 1904-ben alapított német Thermos GmbH által gyártott palackok viselték ezt a nevet, azonban 1910 és 1922 között megjelentek a koppintások is. A Thermos tulajdonosai viszont nem bánták, hogy az ő márkanevükkel emlegetik az utánzatokat, ugyanis ez akkortájt óriási – a korabeli becslések szerint csak 1917-ben három-négymillió dollár értékű hirdetésnek megfelelő – ingyenreklámot jelentett a cégnek. Végül 1923-ban, miután épphogy csak megnyertek egy szabadalmi pert a W.T. Grant nevű céggel szemben, bejegyeztették a márkavédjegyet, de mint utóbb kiderült, kicsit későn léptek: 1958-ban egy Aladdin Industries nevű vállalat bejelentette, hogy termoszüvegeket szeretne piacra dobni, amiért a Thermos beperelte őket, az 1962-ig tartó jogi huzavona végén azonban Robert Anderson bíró azt a döntést hozta, hogy a termosz szó már köznevesült, jelentős részben éppen amiatt, mert a cég a század elején kevés lépést tett saját márkaneve megvédése érdekében.
Termoszt a Thermostól! (Fotó: Thermos)
A végén pedig megírjuk a cikket rotringceruzával
A töltőceruzát magyarul szinte már senki sem nevezi így, nagyjából mindenki rotringozik. Természetesen itt is köznevesült márkáról van szó: a névadó cég elődjét 1928-ban alapították Németországban, Tintenkuli Handels GmbH néven, mivel akkor még főleg műszaki rajzokhoz használt tintaceruzákat forgalmaztak. A töltőceruzákat csak később kezdték el gyártani, hazánkban mégis ezek váltak annyira népszerűvé, hogy a márka kategóriateremtő köznévvé vált a magyar nyelvben. Érdekesség, hogy a cég neve a termékeiken megjelenő piros körre utal a német rot (piros) és Ring (gyűrű) szavak összevonásával.
Magyarországon a legtöbben talán ezt a modellt tekintik a klasszikus rotringnak (Fotó: Tumblr)
