Az ELTE Etológia Tanszékének kutatói kimutatták, hogy az ember-állat interakció hatása egy olyan, alapvetően nem társas múlttal és őssel rendelkező faj esetében is, mint a macska, rendkívül erős.
Az emberi kommunikáció során gyakran mutatunk valamit. Leggyakrabban kinyújtott karral és mutatóujjal, de igen sokszor csak fejfordítással és nézéssel vagy akár csak a szemünk pillantásával. Ha a kezünket használjuk, azt sok állatfaj megérti, de a finomabb jelzések még a főemlősöknek is gondot okozhatnak. Eddig gyakorlatilag csak a kutyáról bizonyosodott be, hogy utóbbi jelzések láttán is helyesen képes dönteni.
Az Etológia Tanszéken Pongrácz Péter vezetésével Szapu Julianna MSc-hallgató és Faragó Tamás posztdoktori kutató arra a kérdésre keresték a választ, vajon a kedvencként tartott macskák követik-e egy számukra ismeretlen személy fejfordítással küldött jelzéseit egy választós tesztben. Azt is vizsgálták, hogy a feladat megoldását segíti-e, ha az illető jellegzetes hanghordozással a nevén szólítja a macskát, és kéri, hogy az figyeljen.
A cicák hasonlóan teljesítettek a teszteken, mint a kutyák
A teszteket a macskatartók otthonában végezték, összesen 41 egyed esetében sikerült a macskát és gazdát próbáló 24 feladványt végigcsinálni. A feladat egyszerű volt: két edényke egyikébe jutalmat rejtett el a kísérletvezető, majd a földön maga elé helyezett edények közül arra nézett rá, amelyikben a jutalom volt.
Ekkor a vele szemben ülő gazda elengedte a macskát, és az választhatott az edények közül. A 24 próba felében a jelzést figyelemfelhívó megszólítás, a másik felében pedig semleges csettegés előzte meg. Azt is vizsgálták, vajon a folyamatos bámulás vagy a fej oda-, majd visszafordításával történő tekintés lesz-e a hatékonyabb mutatás.
Az eredmények szerint a macskák átlagban 70 százalékhoz közeli eredményességgel találták meg a jutalmat, ez pedig magasan a véletlen szint fölötti, kiváló teljesítmény – hasonló a korábban a kutyáknál mértekhez. Ugyanolyan jól teljesítettek a hosszas és a rövid ideig történő nézések, illetve a verbális és nemverbális figyelemfelhívás esetén.
A néven szólítás csak abban segített, hogy ilyenkor gyorsabban lehetett szemkontaktust létesíteni a macskával.
