Ahogy az elmúlt években elkezdett gyarapodni azoknak a filmeknek a száma, ahol a főbb szerepeket főleg nőkre osztják – Ocean’s 8, Wonder Woman, stb. –, több fórumon is megjelentek azok a kommentelők, akik fanyalogtak, sőt, még olyan is volt, aki szerint a nők ezzel tönkretették az olyan sikeres franchise-okat, mint például a Csillagok háborúja. Sokaknak az sem tetszett, hogy az Ocean’s 8-ban Sandra Bullockhoz, Cate Blanchetthez vagy épp Rihannához hasonló sztárok alakították a jelentősebb szerepeket – érdekes módon ugyanezeknek az embereknek semmi gondjuk nem volt Soderbergh eredetijével, az Ocean’s Eleven című remake-kel, amelyben George Clooney, Brad Pitt vagy épp Matt Damon mellett filmenként jó, ha egy nőnek jutott kisebb, „biodíszlet”-szerep.
Az Ocean’s Eight főbb szereplői (b-j).: Anne Hathaway, Helena Bonham Carter, Sandra Bullock, Sarah Paulson, Rihanna és Cate Blanchett (Fotó: Getty Images)
Ehhez képest a shift7 digitális kommunikációs stratégiával foglalkozó cég kutatása arra az eredményre jutott, hogy a női főszereplőkkel forgatott filmek jellemzően jobb eredményeket érnek el a mozik pénztárainál, mint azok az alkotások, amelyben főleg férfiak láthatók a főbb szerepekben.
Ráadásul, a shift7 kutatói még engedményeket is tettek a férfiak felé: egy filmet akkor tekintettek az első kategóriába tartozónak, ha az átment az úgynevezett Bechdel-teszten. Ez annyit jelent, hogy az adott filmben van legalább két női szereplő, akik egymással nem más férfiakról, hanem egyéb témákról beszélgetnek a vásznon. Vagyis, még csak arra sem volt szükség, hogy az adott film plakátján szerepeljen valamelyik nő neve, ez mégis elég volt arra, hogy a bevételi eredmények tekintetében jobban teljesítsenek, mint azok az alkotások, amelyek nem állták ki a Bechdel-próbát.
A tanulmányban a 2014 és 2017 között forgatott filmek közül a 350 legjobb pénzügyi eredményt produkáló alkotást elemezték. A filmeket öt csoportba osztották, teljes gyártási költségvetésük alapján, a tízmillió dollár alatti kategóriától a százmillió dollárnál nagyobb büdzsével dolgozó szuperprodukciókig. A „szórásba” többek között olyan mozik kerültek be, mint a Csillagok háborúja: Ébredő erő, a Jurassic World, a Csillagok háborúja: Az utolsó Jedi vagy például a Bosszúálók: Ultron kora. A kutatás készítői nem tagadták, hogy elsősorban a szélesebb kör számára készült, úgynevezett közönségfilmeket elemezték, mivel ezek azok, amelyek sok embert elérnek, ezért kulturális szempontból jelentősebb befolyásoló erővel bírnak, mint a kisebb művészfilmek, így pedig rendkívül fontos, hogy milyen képet közvetít a nők szerepéről.
Liz Chasin producer, a kutatás egyik vezetője rámutatott, hogy szándékosan „alacsonyra tették a lécet”, ugyanakkor véleménye szerint rendkívül fontos, hogy az ilyen száraz statisztikákkal felhívják az emberek figyelmét a trendre.
„Meglepő, hogy milyen sok film nem megy át a Bechdel-teszten – magyarázta Chasin. – A stúdiók számára végső soron az üzleti érdekek fontosak, ezért jó látni, hogy az adatokból az derül ki, hogy a stúdióvezetők egyre több befogadó döntést hoznak a filmekkel kapcsolatban.”
A szerepek mellett az is problémás, hogy a hollywoodi produkciókban sokáig más területeken – rendezők, producerek, operatőrök, vágók, stb. – is rendkívül alacsony volt a nők aránya. Bár az utóbbi években itt is változások indultak el, hosszú út vezet még a teljes egyenlőségig.
