Nagyjából 88-szor nagyobb az esélye annak, hogy belecsapjon a villám valakibe, mint hogy telitalálatosa legyen az ötös lottón. Vannak azonban néhányan, akik bámulatos sikerrel lottóztak, és annyi pénzt nyertek, amennyiről mások csak álmodnak. És ebben semmi szerepe nem volt a szerencsének. Csak néhány zseniális koponya kellett hozzá, meg pár olyan lottófajta, amelyeknek nem igazán gondolták át a szabályait.
Fotó: Mark RALSTON / AFP
1. Nyugdíjas korára lett milliomos a házaspár
A dollármillókat kaszáló nyugdíjas házaspár története 2003-ban kezdődött, amikor a Michigan állambeli kisvárosban élő Jerry Selbee meglátta a Winfall nevű új lottó hirdetését. A játéknak az volt a különlegessége, hogy ha heteken át senki nem találja el a hat számot, és a halmozódó főnyeremény összege eléri az 5 millió dollárt, akkor a pénzt az öt-, négy- és háromtalálatosok között osztják szét.
A matematikusként végzett Jerrynek azonnal világossá vált, hogy ilyenkor jóval többet nyerhet, mint amennyibe a lottószelvények kerülnek. Kiszámolta például, hogy ha 1100 dollárért vesz lottót, akkor legalább egy négyese és 18-19 háromtalálatosa lesz, ami összesen 1900 dollárt fizet. Az elmélete a gyakorlatban is bevált: először 3600 dollárért vett lottót, és 6300 dollárt nyert. Következő alkalommal 8 ezerért vásárolt szelvényeket, és csaknem a dupláját kapta vissza. A nyugdíjas férfi ekkor szólt a feleségének, a szintén matematikus Marge-nak a nyereményről és a felfedezéséről. Majd együtt folytatták a dolgot, de jóval nagyobb tétekkel.
Ehhez viszont „befektetőkre” volt szükségük: megalapították a GS Investment Strategies nevű céget, a családtagjaiknak és a barátaiknak pedig részvényeket árultak 500 dolláros áron. 2005 tavaszára már 25 tagja volt az elit klubnak, a fejenként akár több tízezer dolláros hozzájárulásnak köszönhetően pedig virágzott a lottóbiznisz. Tizenkétszer játszottak, és milliókat nyertek. Aztán Michigan államban megszüntették a játékot, ironikus módon azért, mert nem volt elég népszerű.
A Selbee házaspár ezért Massachusettsben próbálkozott, ahol továbbra is létezett egy ugyanilyen elven működő, Cash Winfall nevű lottó. A következő 6 évben rendszeresen 900 kilométert utaztak, hogy szelvények százezreit felvásárolva nyerjenek hatalmas összegeket. A segítőikkel egy kis út menti motelben töltögették kézzel a szelvényeket napi 10 órán át, 10 napon keresztül folyamatosan. Hiába, ez már nem játék, hanem kőkemény munka volt.
De meg is lett az eredménye. Egy-egy játék során 600 ezer dollárért vettek lottót, és évente 7-szer játszottak, de csak azokon a heteken, amikor az el nem vitt jackpotot szétosztották a többi nyertes között. Összesen 26 millió dollárt nyertek, ebből 8 millió dollár volt az adózás előtti nyereségük. Nem semmi.
A nyeremények persze a hatóságok figyelmét is felkeltették. Leállították a Cash Winfall lottót Massachusetts államban, és nyomozni kezdtek az ügyben. Arra gyanakodtak, hogy szervezett bűnözés vagy korrupció állhat a háttérben, de kiderült, hogy semmi illegális nem történt. Megállapították, hogy a lottó nemcsak a nagy tétben játszóknak jelentett jó lehetőséget, hanem mindenkinek, a házaspár pedig nem befolyásolta senkinek a nyerési esélyét. Az állami lottóvállalat azért biztosra ment, és inkább bevezetett egy új játékot, amelyben már nem volt kiskapu. Így Jerry és Marge kalandja is véget ért.
Nem kellett hozzá más, mint alapvető számelmélet. De elégedettséget okozott, hogy az ember olyasvalamiben sikeres, amellyel nemcsak magának, hanem a családjának és a barátainak is jót tesz
– mondta Jerry Selbee a CBS-nek.
A nyereményt nem luxusra költötték, hanem felújították a házukat, támogatták a hat gyereküket, valamint fizetik a 14 unokájuk és 10 dédunokájuk tanulását. Nemrégiben pedig eladták a történetük megfilmesítésének jogait, így további pénz állt a házhoz.
2. A férfi, akinek 14-szer volt telitalálatosa a lottón
8, 11, 13, 15, 19, 20 – ezt a hat számot húzták ki a Virginia állambeli lottósorsoláson 1992. február 15-én. A következő napokban a lottótársaság munkatársai azt vették észre, hogy a telitalálatos szelvény tulajdonosa nemcsak a 27 millió dolláros jackpotot vitte el, hanem további 900 ezret kasszírozott a kisebb nyereményekkel. Ezután bontakozott ki a lottózás egy másik valószínűtlen története.
A főnyereményt a román közgazdász, Stefan Mandel ütötte meg, akinek ezzel együtt 14 telitalálata volt a lottón az évek során. A Selbee házaspárhoz hasonlóan ő is a matematikai szemléletnek és a kitartó ikszelgetésnek köszönhette a nyereményeket.
A sikert komoly kutatómunka előzte meg: Mandel saját elmondása szerint több mint tíz évet töltött matematikai elméletek tanulmányozásával, mire előállt a saját teóriájával. A ma már 80 év fölötti férfi azt állította, hogy
kidolgozott egy algoritmust, amellyel a 6 számból 5-öt előre meg tud mondani, így a több millióról néhány ezerre csökken a lehetséges kombinációk száma.
Bármennyire is hihetetlennek hangzik, 1964-ben mind a hat számot eltalálta Romániában, és az akkori éves fizetés nyolcszorosát nyerte. Két évvel később elhagyta az országot, majd több európai ország és Izrael után Ausztráliában telepedett le, ahol családot alapított.
Közben kifigyelte, hogy bizonyos lottóknál magasabb volt a jackpot összege, mint az a pénz, amennyit szelvényre kell költeni, ha az összes lehetséges számsort megjátssza. Ha 40 számból 6-ot kell eltalálni, akkor 3,8 millió kombináció létezik. De ha a főnyeremény 10 millió dollár, egy szelvény pedig 1 dollárba kerül, akkor hatalmas vagyont zsebelhet be.
Ám a terv kivitelezése nem volt egyszerű. Képtelenségnek tűnt szelvények százezreit, sőt millióit kitölteni és feladni, ráadásul rengeteg pénz kell a lottók megvásárlásához. A biztosítási ügynökként dolgozó Mandel ezért több száz embert beszélt rá, hogy pénzt fektessenek a lottószindikátusba. Aztán kifejlesztett egy számítógépekből és nyomtatókból álló automata rendszert, amely egy algoritmus alapján elkészítette a szelvényeket. Ezzel a módszerrel 12-szer volt telitalálatuk Ausztráliában és az Egyesült Királyságban.
Mindenki azt mondta, nem tudod megcsinálni, nem fog sikerülni. Most elhallgattak azok a hangok, amelyek álmodozónak neveztek
– mondta akkoriban Stefan Mandel.
De a rendszere nem sokáig működhetett. Az ausztrál lottófelügyelet a nyolcvanas évek végére megváltoztatta a szabályokat: többé nem fogadtak el számítógéppel kitöltött szelvényeket, és tömegesen sem lehetett lottót vásárolni. Ráadásul a tiszta haszon sem volt annyira mesés, az egyik 1,3 millió dolláros nyereményből neki alig 100 ezer maradt, miután kifizette az adókat és a befektetőket.
Új területet kellett találnia. Segítőivel olyan lottót kerestek az Egyesült Államokban, ahol a jackpot összege legalább háromszorosa a lehetséges kombinációknak. A virginiai kecsegtetett a legjobb esélyekkel, ugyanis 44 számból kellett 6-ot kiválasztani. Így „csupán” 7 millió kombináció volt, szemben a többi lottóra jellemző legalább 25 millióval.
Újabb céget alapított, és több mint 2500 befektetőt szervezett be. Felvett 16 főállású alkalmazottat, akik a 7 millió szelvény kinyomtatásában segítettek Melbourne-ben. Az egytonnányi papírt hajóval küldték Amerikába. Aztán amikor meglátták, hogy 27 millióra ugrott a jackpot, eldördült a startpisztoly.
Mivel a 7 millió szelvénnyel – és a szükséges 7 millió dollárral – nem ugorhattak be egyetlen kisvárosi lottózóba, 10 ezres csomagokban adták föl őket. A 35 futár 2 napon keresztül járta a benzinkutakat és a szupermarketeket, de nem várt hiba történt: az egyik helyen túlterheltség miatt nem vették át a szelvényeket az utolsó órákban. Így csak 5,5 millió lottót tudtak feladni a 7 millió helyett. Mandel atombiztos terve meginogni látszott, hiszen nem volt lefedve minden lehetséges kombináció. Ez már tényleg egy több millió dolláros szerencsejáték volt neki is. Végül még így is megnyerték a jackpotot, és azt is megúszták, hogy valaki más is eltalálja a nyerőszámokat, és osztozkodniuk kelljen.
A nyeremény után viszont négy évig tartó jogi hadjárat indult Mandel ellen, holott a módszerét semmilyen szabály nem tiltotta. Végül sem őt, sem a befektetői céget nem találták bűnösnek, de azóta szigorítottak a lottók szabályain, hogy más ne próbálkozhasson hasonló módszerekkel. Mandel azonban jóval kevesebb pénzzel szállt ki a gigantikus lottóbizniszből, mint amire számított: a befektetők többet követeltek tőle, majd volt néhány kétes üzlete, 20 hónapot börtönben is ült Izraelben befektetési csalás miatt. A napjait ma az Ausztráliától 1500 kilométerre fekvő Vanuatu szigetén tölti egy tengerparti házban.
3. A tévében szerepeltek a trükkös magyar lottósok
Nemcsak külföldön voltak fifikás lottónyeremények, hanem Magyarországon is, igaz, nálunk kicsit más módszerrel próbálkoztak. Az Index írta meg, hogy egy család három tagját minden második lottóhúzásra besorsolják a 25 számhúzójelölt közé. A jelöltek 30 ezer forintot kapnak, a közülük élőben kisorsolt számhúzó viszont 1 millió forintot zsebel be.
Lottósorsolás a Szerencseszombat című tévéműsorban 2012. december 1-jén (Fotó: MTI / Máthé Zoltán)
Számhúzónak az jelentkezhet, aki legalább négyjátékos, azaz ezer forintba kerülő lottószelvényt vásárol. A Szerencsejáték Zrt. szerint minden héten stabilan 11 ezer körül alakul a jelentkezések száma, vagyis 236 ezerforintos szelvény kell ahhoz, hogy valaki több mint 50 százalékos eséllyel kerüljön a számhúzójelöltek közé.
Felmerültek összeesküvés-elméletek, trükkös lottóárusok, hibás sorsolási algoritmus, és az érintett család feje sem fedte fel a rejtélyt: azt mondta, 20 évébe telt, mire kapiskálni kezdte, hogyan lehet javítani annak az esélyét, hogy bekerüljön a számhúzók közé. De azt nem árulta el, hogyan.
Az ügy nemcsak néhány szemfüles lottósnak tűnt fel, még a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is vizsgálódott. Végignézték a számhúzók sorsolását, de semmilyen rendellenességet nem találtak, pedig a 11 117 jelentkező közül a szemük előtt sorsolták ki a család két tagját számhúzójelöltnek. Az ellenőrök aztán a lottósorsolásra is elmentek, és hogy még abszurdabb legyen a történet, élőben nézték végig, ahogy a család egyik tagját kisorsolják számhúzónak, amiért egymillió forint ütötte a markát.
Végül kiderült, hogy nem volt semmilyen megmagyarázhatatlan trükk a háttérben, a család három tagja folyamatosan olyan sok – fejenként több száz – szelvénnyel jelentkezett, hogy az lett volna a csoda, ha ritkábban sorsolják őket ki. Valószínűleg másokat is bevontak a játékba, de mindig ők jelentkeztek számhúzónak.
Úgy tűnik, a család szemfülességét megelégelte a Szerencsejáték Zrt., 2018 augusztusában legalábbis megváltoztak a számhúzókra vonatkozó szabályok. Azóta csak 3 jelentkezőt sorsolnak ki, az ő alapnyereményük marad 30 ezer forint, akit viszont számhúzónak sorsolnak, nem kap automatikusan egymilliót: meg kell neveznie egy számot 1 és 90 között, és csak akkor jár a pénz, ha a lottósorsoláson kihúzzák a szerencseszámát. Ha nem, akkor a legnagyobb kihúzott szám 5 ezerszeresét nyeri forintban, ami legfeljebb 450 ezer lehet. Vagyis jóval kisebb eséllyel lehet bejutni, és szép summát bezsebelni.
A két amerikai és a magyar eset alapján az rajzolódik ki, hogy ha valaki biztosan nagyot akar szakítani a lottón, és nem csal, akkor nagyban kell játszania.
+1: Meghekkelte a számokat
A most következő történet nem azért híres, mert szakértelemmel és kitartással valaki kifigyelte a lottó gyenge pontját. Az elmúlt évek egyik legnagyobb lottóbotrányát viszont mégsem lehet kihagyni.
2010. december 29-én valaki megnyerte a iowai Hot Lotto 14,3 millió dolláros jackpotját. A nyereményért csak a következő év novemberében jelentkezett egy Philip Johnson nevű kanadai férfi, aki telefonon bemondta a nyertes szelvény sorszámát. Ám a pénzt nem fizették ki neki, mert nem válaszolt azokra a kérdésekre, amelyek bizonyították volna, hogy valóban ő a nyertes.
Egy hónappal később a férfi ismét telefonált, akkor azt mondta, hogy egy, a lottónyertes tulajdonában lévő offshore cég nevében jelentkezett a pénzért. Ugyanezzel próbálkozott egy ügyvéd is 2011. december 29-én, alig két órával azelőtt, hogy letelt volna az egyéves határidő a nyeremény átvételére. Ám mivel a lottótársaság névtelenül senkinek sem fizeti ki a pénzt, a kérést elutasították, és nyomozás indult a gyanús ügyben.
A hatóságok nyilvánosságra hoztak egy videófelvételt, amelyen egy férfi látható, ahogy megvásárolja a mesés vagyont érő lottószelvényt egy kisboltban. Később kiderült, hogy a biztonsági kamera képein Eddie Raymond Tipton, a Multi-State Lottery Association információbiztonsági vezetője látható. Ez a cég intézte a Hot Lotto lebonyolítását, és az alkalmazottaknak tilos volt bármilyen lottójátékban részt venniük.
Ez persze még nem magyarázza meg, hogy Tipton hogyan ütötte meg a főnyereményt. A Hot Lotto számait egy véletlenszám-generátor húzza ki, amely egy üvegfalú szobában lévő számítógépen fut. A gép nincs az internetre vagy bármilyen más hálózatra kötve, és egyszerre csak két ember lehet a teremben szigorú kamerás felügyelet mellett. Tipton 13 hónappal a nyertes lottóhúzás előtt bement a szobába, hogy a számítógépet átállítsa a nyári időszámításra. Ekkor egy programot telepített a gépre, és megbuherálta a számhúzó szoftvert, hogy az adott sorsoláson az általa meghatározott számok legyenek a nyerők. Ezután csak meg kellett játszania a számokat, és valahogy felvennie a nyereményt, utóbbi azonban nem sikerült.
Arra is fény derült, hogy a férfi hasonló módszerrel más államokban is csalt a lottón, és ebben többen részt vettek, köztük a testvére is. Igaz, a többi játékban kisebb összegeket nyertek, de együtt az is több millió dollárra rúgott. Tiptont csalás miatt 2017 nyarán ítélték 25 év börtönre.
