Szembe jött egy Facebook-poszt, amely arról lelkendezett, hogy a Lánchídra valaki kikötött egy kis füzetkét „Rajzolj valamit” felirattal és egy hozzáerősített tollal. Természetesen azonnal izgalomba jöttünk, hogy ne jöttünk volna, minden menő, kedves, az országimázst javító kezdeményezést támogatunk, sorsukat pedig szívünkön viseljük, még ha gerillamódszerekkel, a legalitás határán táncolva is prezentálja őket az (ezúttal ismeretlen) köztéri művész. (Ide kívánkozik például a gerillanovella-projektről szóló cikkünk linkje, amely annyira sikeres volt, hogy a szerző, mármint a novellák szerzője azóta magazinunk nagyszerű riportere.)
Rohantunk tehát a hídra, hiszen nem voltak illúzióink egy ilyen kezdeményezés túlélési esélyeiről Budapesten. Abban is csak reménykedni mertünk, hogy legalább a zsineget megtaláljuk, amely valamikor a füzetet rögzítette. A legnagyobb meglepetésünkre ott volt: sértetlenül, a híd Parlamentre néző felénél, a budai hídfő közelében.
Fotó: Neményi Márton
Nem csak simán ott volt: a füzet cuki, sikeres, népszerű és nulla költségvetésű országimázsprojekt lett, hiszen tele volt jópofa üzenetekkel, amelyekben külföldiek lelkendeztek erről a (valóban) nagyszerű városról. Van itt minden: állatkák, arab mondat alatti magyar aláírás, hippi jelmondat és egy szakítás mementója, vagyis, ha jól látjuk, az ott egy kettétört szív akar lenni.
A teljes képhez azonban hozzátartoznak a magyar üzenetek is. Nem akarunk traktálni senkit nemzetkarakterológiai közhelyekkel, úgyhogy csak simán megmutatjuk ezeket is, péniszestül, orális szexestül, baglyostul. (Mérsékelten tizennyolcpluszos minigaléria, nyugodtan lehet kattintani.)
Az ötletgazdának tehát üzenjünk, hogy gratulálunk, őszintén büszkék vagyunk rá, hiába pofonegyszerű és pár mozdulattal kivitelezhető az ötlet, akkor is neki jutott eszébe, és nem nekünk, illetve meg is csinálta, amivel tényleg apró, hétköznapi hős lett. Ha pedig ez egy kortárs képzőművészeti projekt része, kérjük, jelentkezzen, szeretnénk tudósítani az utóéletéről is. Ja, és lassan elkél egy újabb füzet, mert még pár hímtag, és végleg megtelik, köszönjük!
Fotó: Neményi Márton