A gyilkos, aki a gyilkosság idején egyszerre két helyen volt jelen – megnéztük az év krimijét

2019 sorozatai véget értek, kezdődik az új szezon, és kissé lassan kezdenek kibontakozni azok a szériák, amikre érdemes lesz odafigyelni idén. Az HBO-nál lassan már policy, hogy a legsötétebb bűnügyi történeteikkel mindig januárban rukkolnak elő, a True Detective első és harmadik évada is ekkortájt látott napvilágot. Úgy fest, a hosszú téli esték kedveznek az otthoni borzongásnak, és a műfajban keresve sem lehetne találni most jobbat A kívülállónál, aminek az első két része tanítani való módon tökéletes detektívtörténet, hogy aztán a harmadikhoz érve hirtelen – bár nem teljesen a semmiből érkezve – műfajt váltson. A tízrészes sorozat Stephen King 2018-ban megjelent, nagyrészt pozitív kritikákat kapott regényéből készült, és ahogy Kingnél oly sokszor, a kiindulópontját egy brutális gyerekgyilkosság jelenti.

King krimiben is jó

Kinget azonban nem krimi-, hanem horroríróként tartjuk elsősorban számon, bár a tehetsége túlmutat a zsáner keretein, és rendszeresen elkalandozgat más irányokba is. A kívülálló is efféle kalandnak indul, és a sorozat egy darabig tényleg azt mutatja magáról, hogy bár nagyon sötét és nagyon rejtélyes, mégiscsak detektívtörténet. Aztán belép egy új karakter, és vele együtt sok korábbi történés új megvilágításba kerül, mi pedig hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy mégiscsak Stephen King világában járunk. Azt nem mondanám, hogy a harmadik résztől kezdve A kívülálló már nem krimi, mert nagyon is az, de már annyi thriller- és természetfölötti horrorelem vegyül a képletbe, hogy ezután nem tekinthetünk rá egy jó kis detektívsorozatként.

Ez lesz az a pont, ahol A kívülálló sok néző szimpátiáját fogja elveszíteni: akik a bizarr esetek mögött valamiféle realisztikus válaszra, logikus háttérre vágytak, és szembetalálják magukat a sötét természetfelettivel, joggal érezhetik majd becsapva magukat. Ám sokan lesznek olyanok is, akiket a sorozat ezzel csak még inkább magába ránt: mert A kívülálló a harmadik rész után, a horror- és thriller-elemek megjelenésével nem rosszabb lesz, egyszerűen csak más. Annak idején a True Detective első évadánál sokan pont azt hiányolták, hogy a számos okkultizmusra utaló jel ellenére Matthew McConaughey és Woody Harrelson végül nem találkozott a természetfelettivel, csak egy őrült gyilkost kellett elkapniuk. A kívülállóban ennek pont az ellenkezője történik.

Egy ember egyszerre két helyen

Imádják a nők az erőszakos true crime történeteket, és jó okuk van rá

Jason Batemant sokáig vígjátékszínészként ismertük, aki a legtöbb komédiában a normalitást képviselte a körülötte összegyűlő őrült figurák mellett (lásd: Förtelmes főnökök-filmek), de egy ideje már határozottan törekszik rá, hogy a nézők ne azonosítsák őt a vígjáték zsánerrel. Erre talán a legjobb példa a Netflixen futó Ozark című krimisorozata, és az, hogy pár éve elkezdett rendezni, az új hivatását pedig talán még a színészkedésnél is jobban élvezi. Ez azon is látszik, hogy A kívülállóba nemcsak szereplőként, hanem rendezőként is beugrott, ráadásul pont az első két epizód került ki a keze alól, amikben szinte tapintani lehet a feszültséget. Bateman játssza a helyi gimi edzőjét, Terry Maitlandet, akit a rendőrség óriási csinnadrattával kivonulva, pont egy meccs közepén, a nézők szeme láttára vezet el bilincsben. A vád? Egy közeli erdőben brutálisan meggyilkolt egy környékbéli gyereket.

A rendőrök csak a legritkább esetben csapnak nagy hűhót egy letartóztatás körül. Egyrészt ők sem szeretik a felesleges show-műsort, másrészt ha kiderül, hogy a gyanúsítottjuk mégsem bűnös, akkor nagy nyilvánosság előtt szégyenítették meg, ami később csúnya pereskedést vonhat maga után. Maitlandért azonban pont azért mennek ennyire magabiztosan, mert minden ellene szól. Szemtanúk, ujjlenyomatok, DNS-nyomok, sőt videófelvételek szólnak amellett, hogy ő volt az elkövető. Egyszerű, mint az egyszeregy. Letartóztatják és beviszik tehát az edzőt, aki azt állítja, a gyilkosság idején nem is volt a városban, hanem száz kilométerrel arrébb vett részt egy konferencián. És neki is egyértelmű bizonyítékai vannak rá…

Jelenet A kívülálló című sorozatból (Fotó: HBO GO)

Egy gyerekgyilkosság után

Mielőtt valaki felsóhajtana, hogy mekkorát spoilereztem: ez csak a sorozat kiindulópontja, itt még bőven az első részen belül járunk. Pont a kérdés jelenti A kívülálló lényegét: hogy lehetett egyetlen ember egyszerre két, egymástól meglehetősen távol eső helyen? És ha ugyanannyi bizonyíték szól valami mellett, mint ellene, akkor mégis hogyan ítéljük meg a helyzetet? Mi van, ha az, akit korábban egyértelműen bűnösnek gondoltunk, mégis ártatlan, de már egy város előtt besározódott, és ha kiengednék, szinte garantált lenne a lincselés? A kívülálló nem egyszerű témákat feszeget, és azt is megmutatja, hogy a társadalom és a környezet milyen hevesen reagál egy gyerekgyilkosságra – nagyon helyesen –, miközben azonnal látni akarják a bűnöst és a bűnhődését, és sokszor az igazi tettes elfogásánál fontosabb, hogy valaki meglakoljon a történtekért – nagyon helytelenül –, mindegy, milyen áron. Mert nem igazságot szolgáltatni, hanem lincselni akarnak, ami nagyon veszélyes helyzeteket teremthet.

A kívülálló nagyon jó abban, hogy bemutassa, hány ember, hány család életét képes felborítani és elviselhetetlenné tenni egy ilyen tragédia. A gyerek halála valóságos lavinát indít el a városkában, aminek újabb meg újabb áldozatai lesznek, a gyász és a düh egyre csak mélyül. A rendőröknek pedig ilyen körülmények között kellene megoldaniuk egy önmagában is rendkívül szövevényes, már-már érthetetlen bűnügyet.

True crime némi természetfelettivel

A nagy Stephen King toplista – íme a 20 legjobb filmes adaptáció

A sorozatnak egy komoly nehézséggel kell megbirkóznia, és az első hat rész alapján (az HBO ennyit mutatott meg előre a sajtónak) ez sikerül is neki. Hogyan lehet egy lapra hozni egy true crime-ra hajazó történet összetettségét és drámaiságát a természetfölötti horrorral? Szerencsére a showrunner, Richard Price (Aznap éjjel) nagyon is komolyan veszi a feladatot: nála A kívülálló elsősorban a gyász, az elvesztés története. Elsősorban arról szól, mennyire kifordít minket a veszteség önmagunkból, milyen kétségbeesetté válhatunk a hatására, és milyen szörnyű pótcselekvésekbe tudunk menekülni a felejtés illúziójáért. Price mindezt annyira komolyan veszi, hogy akkor sem ereszti el a témát, amikor a történetben a természetfeletti elem egyre hangsúlyosabbá válik, és történjen a képernyőn bármilyen képtelenség, ezzel végig a realitás közelében tartja a sorozatát.

Julianne Nicholson (Fotó: HBO GO)

Az emberi fájdalom tolmácsolásában ráadásul kiváló segítői vannak. Nemcsak a már említett Bateman remekel, hanem a feleségét alakító Julianne Nicholson is pazar alakítást nyújt, de a sorozat szívét-lelkét a gyermekét elveszítő nyomozó szerepében Ben Mendelsohn, valamint a természetfelettit kutató nyomozót játszó Cynthia Erivo szolgáltatja. Ők ketten A kívülálló igazi motorjai, akiknek köszönhetően még a hihetetlent is elhisszük. Stephen King könyvének végét a megjelenésekor sokan kritizálták: bízzunk abban, hogy a filmes stáb megtalálta a megoldást a kijavítására, mert az első hat rész alapján ez bizony 2020 első emlékezetes sorozatélménye. Nem kéne pont a végén elrontani.