A Gyilkos elmék című sorozat 15 évadát sikerült megnéznem, és bár a legtöbb részt háttérzajként játszottam csak le, annyit azért felfogtam belőle, hogy szinte minden részben arra a következtetésre jutnak a Viselkedéskutató Egység szakemberei, hogy gyerekkorukban történt valami súlyos trauma a sorozatgyilkosokkal, attól kattantak be és kezdték halomra gyilkolni maguk körül az embereket felnőttként. Természetesen nem lehet ennyire egyszerű a magyarázat, hiszen ha a gyerekkori traumákat tehetnénk egyszemélyben felelőssé, akkor a világ 80 százaléka sorozatgyilkos lenne, de azért érdekes felvetés, hogy vajon mi történt a valódi gyilkosokkal gyerekkorukban. Hátborzongató történeteket bőven találni a leghíresebb sorozatgyilkosokról, ezekből válogattam.
1. Ian Brady, a tankönyvi pszichopata
Ian Brady Nagy-Britannia egyik leghírhedtebb sorozatgyilkosa, aki a barátnőjével, Myra Hindley-vel közösen kínzott és ölt meg öt gyereket a 60-as években. Brady hidegvérű pszichopata volt, annak minden klasszikus tünetével együtt.
Az anyja szülés után nem sokkal elhagyta gyermekét, akit négy hónapos korában vett magához egy rendes, ám nagyon szegény család. A beszámolók szerint az örökbefogadó család minden törekvése ellenére is Brady nehéz gyerek volt, amolyan magányos farkas, aki senkivel sem találta igazán a hangot. Annak ellenére, hogy intelligensnek számított, nem igazán sikerült teljesítenie az iskolában. Tízévesen kezdett el kisállatokat gyilkolni, elmondása szerint felgyújtott egy élő macskát, halálra kövezett kutyákat és lefejezett pár nyulat is a saját örömére.
A híres sorozatgyilkos, Ian Brady pszichopata volt (Kép: Getty Images)
2. Jeffrey Dahmer gyerekként csontokkal játszott
Jeffrey Dahmert a milwaukee-i kannibál néven ismerte meg a világ, mert szeretett embereket fogyasztani, a fejüket pedig a hűtőjében tartotta. 1978-91 között összesen 17 férfit és fiút ölt meg. Állítólag már egészen kiskorában különösen érdeklődött a csontok iránt – ahogy azt az apja, Lionel Dahmer írja az A Father’s Story című könyvében a sorozatgyilkos gyerekkorára visszaemlékezve: „Amikor Jeff négyéves volt, erős szag terjengett otthon, így vettem észre egy nagy halom csontot, kisállatok maradványait elásva a ház mögött.”
Az apa beszámolója szerint, amikor a gyereket szembesítette a csontokkal, ő csak állt fölöttük, megfogott egyet-egyet, majd visszaejtette a többi közé, és szemmel láthatóan élvezte a zörgő csontok hangját.
A milwaukee-i kannibál ártalmatlannak néz ki, de durva sorozatgyilkos volt (Kép: Getty Images)
3. A kis John Wayne Gacy pulykákat gyújtogatott
John Wayne Gacy – művésznevén: Pogo, a bohóc – középosztálybeli családban nőtt fel, és intelligens gyereknek tartották. Istenítette az anyját, de az apja egy agresszív alkoholista alak volt, aki rendszeresen bántalmazta Gacy-t, mert puhánynak tartotta a betegeskedő gyereket. A család egyik ismerőse pedig állítólag molesztálta is a kisfiút, aki inkább nem szólt a szülőknek, mert bár az anyja védelmezte, de az apja valószínűleg csak még inkább ellene fordult volna.
A gyerek a frusztrációját végül kisállatokon vezette le, különösen szerette a pulykákat kínozni a ház körül. Az egyik ilyen kegyetlenkedése volt az, hogy benzinnel töltött lufit dobott szerencsétlen madarakra, és felgyújtotta őket. Letartóztatása utána Gacy azt mondta a pszichiátereknek, hogy élete legviccesebb élménye volt, amikor nézte a lángoló pulykákat rohangálni.
John Wayne Gacy sorozatgyilkos hátborzongató mosolya a letartóztatáskor (Kép: Getty Images)
1978-ban kapták el, addigra már többször megjárta a börtön erőszaktevőként. A végén 30 áldozatot ismert be, tizenéves fiúkat ölt meg, a csellengőkre utazott, de aztán egy előre el nem tervezett gyilkossága buktatta le.
A történeteknek természetesen nem az a tanulsága, hogy ha valaki szörnyű traumákon esik át gyerekkorában, akkor tuti sorozatgyilkos lesz, akiről jó filmeket lehet forgatni majd. Minden ember máshogy küzd meg az őt ért traumákkal, ami az egyiknek tönkreteszi az életét, abból a másik épülni tud. Inkább az tűnik ki a sorozatgyilkosok gyerekkorából, hogy szörnyetegnek születni kell, és nem feltétlenül van igaza a Gyilkos elmékben a nyomozó csapatnak, amikor a legtöbb esetben az anyák – nyilván hibás – nevelési eszközeit teszik felelőssé a bűntettekért.
