Ahogy a másfél éve bemutatott, Michael Jackson zaklatásairól szóló dokumentumfilm, úgy a Jeffrey Epsteint bemutató négyrészes és nagyjából négyórás doksisorozat sem könnyű néznivaló. Viszolyogtató egyesével, gyakran részletekbe menően végighallgatni, hogyan zaklatott, alázott és erőszakolt meg sok esetben fiatalkorú lányokat egy befolyásos és hatalmas férfi, és aztán hogyan tartotta őket sakkban éveken, évtizedeken át, megbélyegezve ezzel az életüket. Azonban és szerencsére a Hatalom és perverzió: A Jeffrey Epstein-sztori nemcsak egy beteg lélek perverzióinak gyűjteménye, hanem elsősorban annak a története, hogyan lehet a XXI. század kapitalizmusában pénzzel és hatalommal megúszni szinte bármit, és elérni, hogy valaki a törvények felett álljon.
A legsebezhetőbbekre, legkiszolgáltatottabbakra hajtott
Jeffrey Epsteinnek többek között volt lakása/háza New Yorkban, Párizsban, a Virgin-szigeteken és a floridai Palm Beachen is. Ez utóbbi volt az a hely, ahol a hatóságok leginkább feltérképezték a tetteit. Epstein Palm Beach milliárdosok lakta, pálmafákkal és luxusvillákkal tarkított részén élt, és egy híddal arrébb, a város nyugati felében már egy egészen más világ fogadta azt, aki körbe akart nézni. Munkásnegyed, sok lecsúszott családdal, ahol virágzott az alkoholizmus és sok volt a drogfüggő, nem csoda, hogy elhanyagolt, bántalmazott és reménytelen sorsú gyerekekből gazdag volt a választék. Ideális vadászterep volt egy gazdag pedofil számára.
Az Epstein ügy egyik áldozata Teala Davies és ügyvédje, egy sajtótájékoztatón 2019-ben (Fotó: TIMOTHY A. CLARY/AFP)
Epstein módszere egyszerű volt. Annak ígéretével csábított lányokat a házába, hogy mindössze egy masszázst kér, cserébe pedig fizet 200 dollárt, ami egy csóró amerikai tinédzsernek óriási pénz volt, főképp alig félórányi munkáért. Az olvasó valószínűleg azt fogja gondolni, hogy a dolog mennyire átlátszó, és felnőtt fejjel, sok évnyi élettapasztalattal a hátunk mögött valóban az, de ne feledjük, hogy a férfi a legsebezhetőbb, legérzékenyebb lányok között vadászott, akiknek az életében sokszor Epstein előtt is nagy szerepet játszott a zaklatás és a megaláztatás (az egyik lány például elmeséli, hogy 12 évesen végig kellett néznie, ahogy az apja és a nevelőanyja halálra verik a mostohahúgát).
Egy pedofil piramisjáték
A szociopata férfi ráadásul tökéletesen olvasott az áldozatai reakcióiból. Ha egy lánynál a kelleténél nagyobb ellenállással találkozott, abbahagyta a zaklatást, és elkezdett „barátkozni” vele. Az eredmény? Sokukat meggyőzte, hogy nem akar ő semmi rosszat, és jöjjön vissza a lány legközelebb is, és ha magával hozza egy barátnőjét, akkor neki semmit sem kell csinálnia, de ő és a barátnője is kapnak 200-200 dollárt. Ezzel a módszerrel gyakorlatilag önkéntes kerítőhálózatot hozott létre West Palm Beach gimnáziumaiban, ahol sok lány azzal foglalkozott, hogy beszervezze a pedofil következő áldozatait. Az eredményesebb lányok egymaguk akár 40-60 másik lányt is „leszállítottak” Epsteinnek, aki a kerítőivel kedves volt, és mindig pontosan fizetett. A rendőrségi szakértők szerint a módszer egy az egyben megfeleltethető volt a piramisjátékok felépítésének, amihez Epstein amúgy is jól értett, mert ebből (és némi sikkasztásból) gazdagodott meg a Wall Streeten a nyolcvanas évek során.
Amikor majdnem lebukott
Jeffrey Epstein titokzatos figurája volt a Wall Streetnek. A nevét rengetegen ismerték, sok befolyásos és híres barátja volt, mégis kevesen tudták, mivel foglalkozik, és honnan ered az óriási vagyona. Pont ez a titokzatosság vitte rá a Vanity Fair újságíróját, Vicky Wardot még 2003-ban, hogy portrét akarjon írni róla a híres magazinba. A cikk egyszerű üzleti portrénak indult, ám Ward az interjúk készítése közben szokatlan információra bukkant: elmondták neki, hogy a férfi látványosan kedveli a feltűnően fiatal lányok társaságát, sőt ismernek is valakit, akinek zaklatta az akkor még kiskorú húgát. Az újságíró rátalált az érintett testvérpárra, akik elmesélték neki, mit csinált velük Epstein még a kilencvenes években, a történetük elmondásával bátrak voltak, kockázatot vállaltak, a magazin akkori főszerkesztője pedig bátorította az íróját, hogy minél jobban ássa bele magát a sztoriba.
Négyrészes, húsba vágó dokumentumfilm készült a milliárdos pedofilről, Jeffrey Epsteinről (Fotó: Netflix)
Fordulat azután történt, hogy a már elkészült anyagot átküldték Epsteinnek is, hogy elmondhassa róla a saját verzióját. A felháborodott és a hírnevét féltő férfi olyan nyomást helyezett a Vanity Fair főszerkesztőjére (többek között egy pisztolygolyót talált a küszöbén), hogy a férfi meggondolta magát, és töröltette a cikkből a vonatkozó részeket. A megjelent anyag végül csak nagyon távoli rokona volt az eredeti változatnak: a címe A tehetséges Mr. Epstein lett, és nyoma sem volt benne az üzletember mocskos ügyeinek – a főszerkesztő később azzal védekezett, hogy szerinte a lányok állításai nem voltak bizonyíthatók. A magazinnak megszólaló testvérpárnak pedig bujkálnia kellett a milliárdos elől, aki magánnyomozók segítségével kereste és fenyegette meg őket. És ez csak egyetlen, apró példa arra, hogyan oldotta meg Epstein, hogy a piszkos ügyei titokban maradjanak.
Lépett a rendőrség
Epstein ellen a rendőrség 2005-ben kezdett el komolyabban szimatolni, miután a szomszédok jelentették, hogy a férfi birtokára feltűnően sok fiatalkorúnak kinéző lány jár. A Palm Beach-i rendőrség ezután elkezdte figyelni a milliárdost, és a házából kilépőket követve, velük elbeszélgetve megpróbálták felderíteni a kapcsolati hálóját. Hamar rájöttek, hogy az Epstein birtokon valóban mocskos ügyek zajlanak, és egy héthónapos, alapos nyomozás után jutottak el addig, hogy házkutatási parancsot kérjenek. Amit bent tapasztaltak, meglepte a rendőröket. Egyrészt a birtok pont olyan volt, ahogy a lányok leírták (ez azért volt fontos, mert igazolta, hogy a tanúk valóban jártak odabent, és ez hitelessé tette az általuk elmondottakat), másrészt gyorsan rájöttek, hogy Epstein tudott arról, hogy a rendőrség látóterébe került. Bár a ház minden részét bekamerázták, a kamerák képeit tartalmazó merevlemezeknek és számítógépeknek hűlt helyét találták, és bár a ház falai teli voltak meztelen fiatal nők képeit és fotóit tartalmazó, bekeretezett képekkel, konkrét gyermekpornográfiára nem bukkantak. Eddig a pontig az ügy meglehetősen simának tűnt: az összegyűjtött bizonyítékok és a tanúk nagy száma miatt az ügyész szerint simán kinézett Jeffrey Epsteinnek egy több évtizedes börtönbüntetés. Aztán történt valami: a milliárdos ellentámadásba lendült.
A hatalmas Mr. Epstein
Az ügyben nyomozó rendőrök, az áldozatok, valamint az áldozatok jogi képviselői is azt vették észre, hogy figyelik őket. Epstein magánnyomozók kisebb seregét bízta meg azzal, hogy terhelő információkat gyűjtsön az ellenfeleiről, akik odáig merészkedtek, hogy átkutatták az ügyben nyomozó rendőrök szemetét nemcsak a házuknál, hanem még a rendőrőrs épületénél is. Az egyik áldozatot pedig azzal próbálta elhallgattatni, hogy nemcsak éjjel-nappal figyeltette minden lépését, hanem a magánnyomozó szándékosan úgy állt meg a kocsijával éjjel, hogy az autója reflektorai a lány hálószobájának ablaka felé fordítsa, majd felkapcsolva őket egész éjjelre gondoskodjon arról, hogy Epstein áldozata aludni se tudjon. Fenyegetések, gyanús telefonok, zaklató ügyvédek nehezítették meg a hatóságok minden lépését, és sokszor sikerrel is jártak: Epstein volt alkalmazottai például egyáltalán nem mertek segíteni a nyomozásban, és több tanú is meghátrált, de még mindig maradtak annyian, amennyinek bőven elégnek kellett volna lennie egy eljárás során. Aztán történt valami: a korábban harciasan fellépő ügyész egyszer csak váratlanul meghátrált, magára hagyva a nyomozókat, akik ekkor kétségbeesésükben az FBI-hoz fordultak.
Michelle Licata, és Courtney Wild Jeffrey Epstein áldozatai, a New York-i Szövetségi Bíróságon, 2019-ben (Fotó: Peter Foley/Bloomberg via Getty Images)
Az FBI tovább göngyölítette a nyomozást, újabbnál újabb áldozatok kerültek elő, és úgy tűnt, ha a helyi ügyészség meghátrált is, a legfőbb ügyész már tényleg pontot tehet az ügy végére. Az ügyben eljáró nyomozók és FBI-osok egy több mint ötvenoldalas nyomozati anyagot adtak át Alexander Acosta főügyésznek, amiben bőven elég bizonyíték volt ahhoz, hogy Epstein legalább 40-50 évre rács mögé kerüljön. Azonban az ügy körül óriási csend honolt, nem történt előrelépés, aztán hirtelen kiderült, hogy az ügyészség az érintettek háta mögött alkut kötött a milliárdos sztárügyvédeivel: a férfit mindössze prostitúció elősegítésének vádja miatt ítélték el, és emiatt 18 hónapra kellett börtönbe vonulnia. Óriási pofon volt ez mind az áldozatoknak, mind a nyomozóknak, és senki sem értette, hogyan történhetett meg.
Egy szégyenteljes alku
A vádalku az amerikai igazságszolgáltatás megcsúfolása volt. Elérték, hogy egy több tucat áldozatot felvonultató ügyben senkit se hallgasson meg a bíróság, ráadásul egy olyan kitalált vádpontban ítélkeztek, aminek nem sok köze volt a valósághoz: bár Epstein valóban adott pénzt az áldozatainak, mivel azok kiskorúak voltak, ezt nem lehetett volna beleegyezéses szexuális aktusként értelmezni, vagyis prostitúcióként sem. Az áldozatok tehát az ügyészség munkájának köszönhetően nemcsak nem szolgáltattak igazságot, hanem stigmatizálták is őket: a média nagy részében prostituáltakként írtak róluk. Máig nem tudni, hogyan jött létre ez a szégyenteljes vádalku, amiben egy minimális börtönbüntetésért cserébe nemcsak Epsteint, hanem az összes társát is minden más vádpont alól felmentették, de az biztos, hogy nem szokványos körülmények között született.
A főügyész és az emberei több száz (!) e-mailt váltottak Epstein ügyvédeivel az alkuról, ráadásul olyan helyeken (például egy Marriott hotel szobájában) találkoztak velük, ahol ez minimum etikailag kifogásolható volt. Ráadásul egy olyan levél is napvilágot látott, amiben az ügyész segítője arra kérte az ügyvédeket, hogy ne a hivatalos e-mail címére írjanak, hanem a privát gmail-jére, mert az biztonságosabb. Az esetben eljáró főügyész, Alexander Acosta később Donald Trump munkaügyi minisztere lett, ám amikor az Epstein-ügy újra fellángolt 2019-ben, és reflektorfénybe került az általa kötött mocskos alku, az óriási felháborodás miatt kénytelen volt lemondani. Máig nem tudni, hogy Epstein hogyan vette őt rá egy ennyire enyhe ítélet meghozására.
A röhejes börtönbüntetés
Azt gondolhatnánk, hogy „oké, ez nagyon gáz, de legalább 18 hónapra börtönbe került”, de ez sem teljesen igaz. Egyrészt a 18 hónapból csak 13-at töltött le, másrészt a pénzét felhasználva speciális alkut kötött. A hét hat napján kijárhatott dolgozni akár napi 12 órát is a börtönből, feltéve, ha végig vele volt egy rendőr, akinek ő állta a fizetését. Epstein tehát vígan, szabadon élhetett, csak annyi volt a dolga, hogy minden este nyolcra visszaérjen a cellájába, ahol külön főztek neki, és volt egy saját tévészobája is.
A floridai rendészet fotója Epsteinről (Fotó: HO/Florida Department of Law Enforcement/AFP)
Ezután házi őrizet következett, de ne gondoljuk azt, hogy Epstein ezt egy pillanatra is komolyan vette volna. Egy magánnyomozó ráállt a milliárdosra, és nagyjából két hónapon át figyelte. Megállapította, hogy alig volt olyan nap, amikor Jeffrey Epstein ne szegte volna meg a házi őrizet szabályait, és ezt jelentette is a felügyelőtisztjének. Az eredmény? A fényképes bizonyítékok ellenére az égadta világon semmilyen következménye nem lett, pedig Floridában elvileg szigorúan büntetendő megszegni a házi őrizet szabályait. Ha az embert Jeffrey Epsteinnek hívják, és van egy impozáns bankszámlája, rá nem vonatkoznak a szabályok.
Vissza a csillogásba
Miután lejárt a büntetése és Epstein ismét teljesen szabadon mozoghatott, az elit körök félelmetes gyorsasággal fogadták őt vissza. Persze a milliárdos tett is ezért: a pénzéből egyre több egyetemet, valamint tudományos projektet támogatott, gyakorlatilag megvásárolva magának a presztízst, valamint azt, hogy elismert emberek társaságában mutatkozhasson. Ha partit tartott, arra a celebek is özönlöttek. A haveri körében tudhatta nemcsak András herceget, hanem Donald Trumpot, Bill Clintont, Kevin Spaceyt, Woody Allent vagy éppen Chris Tuckert. Ezzel véletlenül sem szeretném azt állítani, hogy ők mind pedofilok lennének, a Netflix dokumentumfilm-sorozata sem állítja ezt.
Az azonban biztos, hogy amikor Epstein körül elkezdett ismét forró lenni a levegő, ők olyan látványosan határolódtak el tőle, amennyire csak lehetséges. A leglátványosabb meghátrálást Bill Clinton produkálta, aki elmondta, hogy sosem járt Epstein Virgin-szigeteken lévő magánszigetén (amit később a médiában csak pedofil szigetként csúfoltak), miközben szemtanúk igazolták, hogy látták ott, és a milliárdos magánrepülőgépeinek utaslistáján 26 (!) alkalommal is feltűnt 2000 és 2003 között. Ugyanakkor tény, hogy az Egyesült Államok volt elnökét egyik szigeten megforduló lány sem nevezte meg zaklatóként.
Epstein tehát ott folytatta, ahol abbahagyta, azzal a különbséggel, hogy egy kicsit jobban vigyázott az eddigieknél, és a Palm Beach-i háza helyett inkább a Virgin-szigeteki birtoka vált az orgiái fő helyszínévé, ahol teljes mértékben el tudta vágni magát a külvilágtól, és ki tudta zárni az avatatlan szemlélődőket.
A pedofil sziget
Bár Jeffrey Epstein mindenhol Jeffrey Epstein maradt, az áldozatai elmondása szerint leginkább a Virgin-szigeteki birtoka hozta ki belőle az állatot. A helyre több áldozata csak orgia-szigetként emlékezett vissza: általános jelenség volt, hogy a milliárdos 4-5 feltűnően fiatal lány társaságában repült oda, ami a környéken nyílt titoknak számított. Mindenki tudott róla, és mindenki szó nélkül hagyta.
Melania Trump, András herceg, Gwendolyn Beck és Jeffrey Epstein egy partyn a Mar-a-Lago klubban, Palm Beachen, 2000-ben (Fotó: Davidoff Studios/Getty Images)
A szigetről Virginia Roberts adta a legpontosabb leírást, aki arról vált hírhedtté a világsajtóban, hogy ő mesélte el, hogy a Jeffrey Epsteinnel barátkozó András herceg többször is szexuálisan zaklatta őt, nagyrészt a pedofil szigeten. A lány gyakorlatilag Epstein szexrabszolgájaként élt, és nemcsak a férfi vágyait szolgálta ki, hanem a barátainak is rendszeresen „kölcsönadta” az akkoriban 17 éves Virginiát. Roberts szerint a teljesen bekamerázott szigeten Epstein gyakorlatilag sportot űzött a lányok megalázásából és megerőszakolásából (egy másik lány arról mesél a filmben, hogy előfordult, hogy egy nap háromszor erőszakolta meg), ráadásul a rejtett kameráknak köszönhetően a vendégei orgiázását is le tudta filmezni, így bőven volt alapanyaga ahhoz, hogy sok befolyásos embert sakkban tarthasson. Ezt nyugodt szívvel megtehette, ugyanis senki nem fordul a rendőrséghez azzal, hogy kiskorú lányokkal feküdt le, és valaki azzal zsarolja őt, hogy ha nem tesz meg egy jókora szívességet, a felvételt nyilvánosságra hozza.
Az utolsó fejezet
Közel tíz év telt el Epstein börtönéve óta, a férfi figyelme pedig lankadni kezdett. Túlságosan jól érezte magát a bőrében, és nem vette észre a gyülekező viharfelhőket. Az áldozatokat képviselő ügyvédek ugyanis nem adták fel, és kihasználván a szexuális zaklatási ügyekben bekövetkezett 2017-es #metoo fordulatot, elérték, hogy a bíróság jogtalannak mondja ki a tíz évvel korábbi alkut, mivel az áldozatokat megtévesztették és kicselezték, így elérték, hogy Jeffrey Epstein ügye újra bíróság elé kerüljön. A többi már hazánkban is jól ismert történet: 14 évvel az első rendőrségi nyomozás, és 23 évvel az első ismert feljelentés után Jeffrey Epsteint elítélték, és a bíró a felajánlott félmilliárd dolláros (!) óvadékot sem fogadta el, mert úgy gondolta, hogy a milliárdos elszökhet az országból, amit arra alapozott, hogy a New York-i lakása széfjében a házkutatáskor a rendőrök gyémántokat és hamis útleveleket is találtak. Börtönbe került, majd nem sokkal később Jeffrey Epstein önkezével vetett véget az életének. Vagy meggyilkolták. Ezt valószínűleg már sosem fogjuk megtudni.
Egy szörnyeteg A-tól Z-ig
A Hatalom és perverzió: A Jeffrey Epstein-sztori című négyrészes Netflix dokumentum-sorozat erénye, hogy nagy alapossággal dolgozza fel az ismert tényeket, és megszólaltatja a bírósági ügy és a rendőrségi nyomozás során is érintetteket. Magyarországról nézve – ahol csak felszínesen követtük az eseményeket a tengerentúli hírekből – rengeteg új információt és izgalmas részletet tartalmaz, viszont sok amerikai újságíró az alkotók szemére vetette, hogy a négy rész igazából nem több, mint egy valóban alapos és részletes feldolgozása mindannak, amit a hírekből már amúgy is tudni lehetett, új információkat, nagy leleplezéseket nem nagyon tartalmaz, és a filmeseknek nem sikerült megszólaltatniuk olyanokat, akik a korábbi médianyomás alatt csendben maradtak.
Ez persze Magyarországról nézve nem akkora gond. Az azonban mindenképp a film mellett szól, hogy jól követhetően, egy izgalmas krimi alaposságával viszi végig a sztorit, lehetőséget ad az áldozatoknak, hogy hallassák a hangjukat és elmondhassák a történetüket, és Epstein (aki nemcsak kiskorúakat, de fiatal nőket is előszeretettel zaklatott) vagyonának, és kapcsolatainak hátterét is kibontja előttünk. Izgalmas, de nehéz néznivaló, ami után az ember tényleg felteszi magának a kérdést, hogy ez az emberbőrbe bújt, empátiára képtelen szörnyeteg hogyan úszhatta meg ilyen sokáig büntetlenül, illetve minimális büntetéssel? És mi lesz azokkal, akik haszonélvezői voltak a pedofil piramisjátékának? Vajon őket elkapják valaha? Ez máig nyitott kérdés.
