Kicsit kimozdultunk Budapestről, hogy a gyerekeket és a kutyánkat is átmozgassuk, de még Pest megyét sem kellett elhagynunk, hogy olyan portákat lássunk, ahol láncon tartottak kutyát. A gyerekeim megdöbbentek, én pedig elhatároztam, hogy utánanézek, mit lehet tenni, ha olyan kutyára bukkanunk, aki az egész életét láncra kötve tölti.
Hirbek Edina, állatvédelmi szakember, a ZöldEb szervezet vezetője elmondta, hogy a legfontosabb állatvédelmi probléma a kutyatartás körül messze nem a lánc kérdése, de természetesen azzal kapcsolatban is nagyon sok még a tennivaló.
Sokan nem tudnak megfelelően gondoskodni a kutyákról (Fotó: Pixabay)
Európa egyik legnagyobb kutyabarát nemzete vagyunk, harminchat százalékunk él olyan háztartásban, ahol kutyát tartanak. A falvakban ez az arány csaknem ötven százalékos, de Budapesten is megdöbbentően magas, 22 százalék. Ha hozzávesszük ehhez a számhoz azt, hogy rengetegen nem elégszenek meg egy kutyával, akkor máris megkapjuk az első pillanatban hihetetlennek tűnő adatot, amit a Statista 2017-es és a Cofidis 2018 felmérése is alátámaszt, miszerint Budapesten körülbelül 500 ezer kutya él, az országban pedig hivatalosan körülbelül 3 millió, sokszor döbbenetesen rossz körülmények között. Állatvédelemmel már nem állunk ilyen jól.
Vajon ebből a 3 millió kutyából hányan élnek megfelelő körülmények között? És mit is jelent a megfelelő körülmény a valóságban?
Nincs könnyű dolga a kutyatartóknak, ugyanis egyszerre kell megpróbálniuk a kutyáik igényeit kielégíteni, közben pedig betartani az éppen hatályos szabályozásokat. Városi kutyák esetében például állandó konfliktus forrása az ebek mozgatása, futtatása. Kutyát köztéren ugyanis csak pórázon szabad vezetni, ami egy teljesen érthető és elfogadható szabályozás, ha utcáról, vagy más, lakott területen álló közterületről van szó. Viszont az utóbbi időben – alighanem a rengeteg kutyaürülék miatt – szinte az összes budapesti parkból kitiltották a kutyákat, bekényszerítve őket a meglehetősen alul méretezett és ritka kutyafuttatókba. Sok gazda be sem meri vinni a kutyáját ezekbe a futtatókba, ugyanis takarításuk és fertőtlenítésük egyáltalán nem megoldott, így melegágyai a fertőzéseknek.
Apropó, kutyaürülék!
Ha csak 10 dekásra tippelünk egy adag kutyagumit, amiből általában kettőt is produkálnak a kutyák naponta, akkor 600 tonna kerül belőle az utcákra, és akkor a vizeletről még nem szóltunk, pedig az össze sem szedhető.
Jobb-e a kutyának vidéken, mint a városban?
Az attól függ, mennyit foglalkoznak vele. „Hatalmas tévedés azt gondolni, hogy a kutyának jobb az, ha egy kertben lehet egész nap egyedül, mint az, ha egy lakásban él, de naponta háromszor sétálhat, és alaposan le van mozgatva. Sokszor egy panelban tartott kutyának jobban ki vannak elégítve a mozgással kapcsolatos igényei, mint annak, amelyik soha nem hagyta még el az udvart, amit őriz.” A kutya az egyetlen állat, amely a fajtársaival szemben is inkább az ember közelségét választja, és ez nem véletlen. A kutyát tulajdonképpen az ember teremtette, és olyanná formálta, hogy ragaszkodjon hozzá, rajongjon érte. Éppen ezért nagyon szomorú, amikor egy ebet a kert végébe kötnek, vagy ha nem is kötik meg, de távol a családtól egy apró kennelben tartják.
Sokan tartanak a kutyáktól, és valóban, a rossz szocializációjú kutyák azok, amikkel probléma szokott lenni. A mozgást, az ingereket, az ösztönök kiélését ugyanúgy egy kiadós séta, futás, labdázás közben kell a kutyának megkapnia, úgyhogy e tekintetben egy kertben tartott kutya sincs jobb helyzetben, megfelelő foglalkozás nélkül.
A dolgozó munkakutyák, mint a nyájat terelő pásztorkutyák természetesen kivételt képeznek, nekik a munka általában elég inger. Az emberek biztonsága és élete mindig a legfontosabb. Ha a legkisebb veszélye is fennáll annak, hogy a kutya bármilyen okból emberre támadjon, akkor természetesen a megkötés szükséges.
Egy kert is gyorsan ingerszegény környezetté válhat egy kutya számára, és ha soha nincs módja a fajtársaival találkozni, akkor könnyen viselkedési, szociális problémák alakulhatnak ki nála, egyszerűen azért, mert nem tanulja meg a megfelelő viselkedést sem kutyákkal, sem emberekkel. Az állatvédelmi szakemberek szerint a nem megfelelő tartási körülmények, a kutya igényeinek ki nem elégítése, sok egyéb probléma mellett, bizonyos esetekben akár harapásig fajuló agresszió előidézői is lehetnek.
Nem kell mindenkinek kutya! (Fotó: Pixabay)
„Nincsenek konkrét adatok arra, hogy pontosan mennyi mozgást igényel egy kutya, ez nagyban függ a koruktól, fajtájuktól, és például az egészségügyi állapotuktól, személyiségüktől. Általánosságban elmondható azonban, hogy minimum 30 perc de inkább egy és két óra között van az az idő amit naponta a kutyák mozgatásával kellene tölteniük a gazdáiknak ahhoz, hogy a kutyák kiegyensúlyozottak legyenek.”
Sajnos nagyon kevesek hajlandóak ezt megadni a kutyájuknak.
Az állatvédelmi nevelés egyben önismereti oktatás is kéne, hogy legyen, így már a gyerekkorban is hallanának a leendő gazdák, hogy az állattartás bizony a sok örömön felül rengeteg lemondással is jár.
Talán kevesebben vennének kutyát magukhoz úgy, hogy pár hónap elteltével rövid láncra kötve a kert végében szenvedjen az állat az élete végéig. Az emberrel szembeni kutyatámadások vizsgálatakor azt láthatjuk, hogy a komoly sérüléssel vagy akár halállal végződő esetek nagy részét rosszul szocializált, tehát olyan kutyák okozzák, akiket megfosztottak attól a lehetőségtől, hogy megfelelő kapcsolatot alakítsanak ki az emberekkel.
Nem törvény, rendelet
Stipta Viktor ügyvéd elmondta, hogy a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Kormány rendelet módosítása értelmében 2016. január 1-jétől tilos ebet tartósan kikötve tartani.
A jogszabályi keretek között szinte lehetetlen minden fajtára, vagy minden egyes kutyára pontosan meghatározni, hogy mennyit kell sétáltatni, vagy milyen körülmények között érdemes tartani ahhoz, hogy a kutyánk jól szocializált, boldog, egészséges életet élhessen.
A kérdéskörrel foglalkozó Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal szerint egy rövid ideig használt lánc nem feltétlenül rosszabb, mint a kenneles tartás. A megfelelő futólánc, ami engedi a kutyának, hogy mindig ott lehessen a közelünkben ha akar, viszonylag nagy mozgásteret biztosíthat. Ha viszont a kennelből rendszeresen és megfelelő időtartamra sétálni, mozogni viszik a kutyát, és nem abban tölti az egész napját, akkor az is megfelelő.
A legfontosabb, hogy akárhogy is tartsuk a kutyát, számára minden nap biztosítani kell a gazdával együtt töltött időt, és a szabad mozgás lehetőségét. Ez a kertben tartott ebekre pont úgy vonatkozik, mint a lakásban tartottakra.
A rendelet előírásai tehát csak a követendő irányt határozzák meg, ezzel is segítve a felelős állattartási szokások kialakulását.
Bármilyen háziállatot úgy kell tartani, hogy az állat ne zavarja a szomszédok, a lakóközösség életét, de még ennél is fontosabb az emberek egészségének és testi épségének védelme! Fontos tehát, hogy csak az tartson állatot, aki ennek a két igénynek egyszerre meg is tud felelni.
A rendeletnek tehát nem az azonnali célja, hogy az a kutya is végleg lekerüljön a láncról, amelyiknek a szocializáltsága és a környezete nem biztosítja a biztonságos tartás feltételeit, inkább az, hogy ezután csak az vállaljon kutyát, aki nem teszi tartósan láncra azt!
Fotó: getty images
Ha valaki eddig, tartósan láncon tartott kutyán szeretett volna segíteni, akkor a helyi jegyzőt, illetve a hatósági állategészségügyi szolgálatot kellett értesítenie. 2020 január 1-től az állatvédelmi jogkört elvették a jegyzőktől és a kormányhivatalhoz utalták.
A panaszok kivizsgálást követően az állat gazdája a hibák, hiányosságok javítására kötelezhető. Ha ennek nem tesz eleget, a kiszabható állatvédelmi bírság alapösszege 15 ezer forint.
