Más autógyártókkal ellentétben a Ford nem sietett villanyautókkal elárasztani a piacot, az első, teljesen elektromos járművük, a Mustangból faragott, első ránézésre kissé furának tűnő Ford Mustang Mach-E (ennek a kiejtésével még lesz gondja a hazai autósoknak) csak jövő év elején érkezhet meg Magyarországra. Ez azonban nem azt jelenti, hogy tétlenkedtek volna, a cég stratégiája szerint ugyanis első sorban nem az elektromos autózást, hanem az elektromos hajtást állították a középpontba. Magyarul, először jól működő hibrideket fejlesztettek, mivel ehhez nincs szükség kiépített elektromos töltőhálózatra. Igaz, hogy Magyarországon már akad pár száz töltőoszlop, de ez még így is édeskevés ahhoz, hogy az elektromos autókkal gond – és haditengerészeti navigátorokat megszégyenítő útvonaltervezés – nélkül lehessen közlekedni.
Itt jön be a képbe a Ford elképzelése, amely szerint először a takarékos és hatékony hibridmotorokkal felszerelt autóknak adja a főszerepet. Ezt a vonalat képviseli például az úgynevezett mild hybrid Ford Puma, amelyet még az idén, a koronavírus érkezése volt lehetőségünk kipróbálni, lásd kapcsolódó írásunkat. A covid-19 a Ford terveibe is beleszólt, ezért a Pumánál egy számmal nagyobb Kuga bemutatója is elcsúszott, mi is csak nemrég próbálhattuk ki a már zöld rendszámmal szerelt autót.
Friss külsővel tér vissza a Kuga
A Ford Kuga 2008-ban debütált a márka kínálatában, a kompakt városi terepjárók kategóriájában. 2012-ben kapott egy ráncfelvarrást, tavaly pedig megjelent a harmadik generáció, amely már az arculati egységesítés jegyében készült, azaz markánsan felismerhető a rokonság például a Focus vagy a Fiesta modellekkel.
A már zöld rendszámos, ST-Line X felszereltségű, konnektorról és töltőoszlopról is tölthető plug-in hybrid, azaz PHEV Kugának jól áll a „reklámpiros” szín (ilyen festéssel látható az óriásplakátokon is), üde színfolt a hazai utak szürke-fehér-fekete autórengetegében. A felszereltségi csomaghoz saját hűtőrács és némi optikai tuninggal megkínált lökhárító is jár, határozottan sportos vonásokat kölcsönözve a bő 4 és fél méteres (4614 mm) hosszúságú, 1883 milliméter széles járgánynak. Jót tett a vérfrissítés, mert a Kuga első két generációjára inkább az „aranyos” jelzőt lehetett volna ráaggatni, a 2020-as modell azonban már egy ízig-vérig modern, mutatós városi verda. Nem ijed meg a fekvőrendőröktől, vagy a járdaszegélyektől, de komolyabb off-roadozásra nem lett volna szívünk elvinni, főleg, ha már egyszer ebbe a műfajba a Ford egyik legbrutálisabb pickupjával, a Raptorral kóstolhattunk bele.
Bár valami furcsa van a külsején, egy hét alatt sem tudtam behatárolni, hogy ez pontosan mi lehet, főleg, mivel az összkép nagyon jól sikerült, nem egyszer fordultak utána az utcán. Hátulról nem különösebben izgalmas a látvány, míg előről a már említett gigantikus hűtőrács uralja az összképet.
A két ajtó alján végigvonulú ív ügyes optikai megoldás, mert karcsúsítja az ajtókat, a könnyfém felnik pedig szép kiegészítői az összképnek, bár az ilyen kialakítás láttán mindig a járdaszegélyek okozta csúnya karcok lehetősége dereng fel a szemem előtt, de szerencsére a Kuga már van olyan okos jószág, hogy minden létező segítséget megad a sofőrnek, hogy elkerülje ezt a bosszúságot, de erre még visszatérünk. A külső megóvását a Ford korábbi modelljeiből ismert rejtett élvédő is segíti, amely az ajtók nyitásakor kicsusszan, majd eltűnik, mielőtt újra becsukódna az ajtó. Hátulról nézve kicsit mókás, hogy egy amúgy ugyancsak környyezetbarát autó végére dupla kipufogót álmodtak a tervezők, ettől függetlenül a szimmetria jól áll a Kuga hátsójának.
Apró részletek teszik széppé belül
A beltér tágas és kényelmes, persze ebben a kategóriában már elvárható, hogy senkinek se kelljen nyomorognia, de a testmagasságomból adódóan mögöttem még a nagyobb autókban is szűkös a hely, így elismerően bólogattam, amikor gond nélkül be tudtam ülni a magamra állított sofőrülés mögé. Az ST-Line X felszereltség piros varrásai szépen harmonzuiálnak az autó színével, bár ez a véletlen műve, hiszen egy fehér változatba is ez a piros varrás került volna. Külön öröm, hogy az elmúlt évek slágertermékét, a zongoralakkot sikerült a minimumra sozrítani, így csak néhány helyen maradnak ujjlenyomatok az autóban.
A teljesen digitális műszerfal felhasználói élménye jó, a kijelzőn látható információk a vezetési módnak megfelelően alakulnak át, de akár személyre is szabhatjuk, hogy hol, mit szeretnénk látni. A kezelőszervek a Fordtól megszokott rendben sorakoznak, azaz, egy két évvel ezelőtti modellből átülő korábbi fordos csukott szemmel is simán kiigazodik rajtuk, de egy a márkával csak most ismerkedő autós is hamar át fogja látni a kapcsolókat és a gombokat.
Az egyedüli szívfájdalmam a középkonzol tetejéből felfelé meredő érintőképernyő, nagyon remélem, hogy ezt hamarosan elfelejtik a gyártók és végre megtanulják organikusan beilleszteni ezt az eszközt az egyébként felhasználóbarát műszerfalba.
Hátul tágas, 411 literes csomagtér fogad, az ST-Line X felszereltséghez pedig jár a lábfejünket érzékelő szenzor, amelynek segítségével akár két teli szatyorral a kezünkben is kinyithatjuk a csomagteret, más kérdés, hogy ennek a megbízhatósága véleményes, a teszt alatt kétszer, ha sikerült így kinyitni.
Felbőg a motor…ja nem, mert elektromos módban indulunk
A Kugát egy 1,5 literes, háromhengeres turbómotor hajtja, ez, az elektromos egységgel kiegészülve 225 lóerőt jelent. Ha a vezetési módok közül a sportos verziót választjuk, ez érezhetővé is válik és bár aszfaltot szaggatni nem fogunk a Kugával, egy-egy előzéshez vagy simán csak egy kis örömautózáshoz azért marad benne elég kraft. Tisztán elektromos üzemmódban a gyári adatok szerint 40 kilométer a hatótávja, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy ez jóval több is lehet ennél. A tesztünk során az Árpád-híd pesti hídfőjétől indulva Tahi felé kerültük meg a Szentendrei-szigetet, majd Vácnál tértünk vissza a pesti oldalra. Mindezt tisztán elektromos módban, amelynek az ígért 40 kilométeréből még Dunakeszinél is maradt vagy 12 kilométer, ez alapján a Google Térkép szerinti 76,5 kilométeres utat simán megtehettük volna villanyautóként közlekedve, csupán azért kapcsoltam át az üzemmódot, mert kíváncsi voltam, mennyit tölt vissza bele a robbanómotor, ha “normál” üzemmódban hajtjuk.
Ami a fogyasztást illeti, a hibrid üzemben, nem túl kímélő módon használva, túlnyomóan városban autózva épp, hogy valamivel 5 liter fölött alakult a fogyasztás, de ha a takarékosságra utaztam volna, ezt akár 5 liter alatt is meg lehetett volna úszni.
A tesztautó természetesen tömve volt vezetéstámogató rendszerekkel, amelyek valóban megkönnyítik a sofőr dolgát, különösen, ha egy látszólag szűk parkolóhelyre kell benavigálni a méretes járgánnyal. A parkolóassszisztens majdnem hibátlanul dolgozott, olyan helyekre is bepattintota a Kugát, ahová egyedül nem biztos, hogy nekiálltam volna betolatni.
Kéne, de azért egy picit lehetne olcsóbb
A Ford Kuga ST-Line X felszereltséggel bő 14 millió forintról indul, a képeken látható változatért azonban 15 milliónál is többet kell fizetni. Ez azért nem kevés, főleg, ha azt nézzük, hogy más márkáknál 2-3 millióval kevesebből akár egy számmal nagyobb városi terepjáró is kijön. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Kuga ne érné meg az árát, különösen, ha a fent részletezett hibridhajtás előnyeit vesszük számításba. Azaz, akinek számít, hogy egy modern, kényelmes és biztonságos, családi autó ölelje körül, nem fog rosszul járni egy Kugával, mivel hosszú távon az üzemanyagköltségeket alaposan lefaraghatjuk vele. Mivel az átlagos autósok naponta 15-50 kilométernél nem közlekednek többet, a Kugát gyakorlatilag elektromos autóként is használhatjuk, ha pedig hosszabb útra kell indulnunk, soha nem fog összeszorulni a gyomrunk, hogy hol találunk töltőt.
További cikkek a vezetéssel, autózással kapcsolatban:
- Bebizonyosodott: a nők biztonságosabban vezetnek a férfiaknál
- Videó: ez történik, ha nem kötöd be a gyereket az autóban
- Így maradhatsz életben az autópályán – nagy sebességű vezetéstechnikai tréningen jártunk