nlc.hu
Szabadidő
Megúsztuk, hogy a Nap visszaküldjön minket a középkorba

Megúsztuk, hogy a Nap visszaküldjön minket a középkorba

Új napciklus kezdődött, ha minden jól megy, a következő években nem kell katasztrófától tartanunk.

A Nap létezésünk nélkülözhetetlen eleme, amely azonban egy pillanat alatt képes lenne rá, hogy a világot visszarepítse a középkorba, de legalábbis az elektromosság igába hajtása előtti időkbe. A csillag felszínén található napfoltok – amelyek valójában rendkívül erős mágneses terek – ugyanis az iszonyatos erejű napkitörésekkel állnak kapcsolatban. Minél több foltot észlelni a Nap felszínén, annál aktívabb fázisban van, ilyenkor a leggyakoribbak a napkitörések is. Egy ilyen esemény során több milliárd tonnányi nagy energiájú részecske lövell ki a nyílt űrbe. Ezek a részecskék válnak láthatóvá például a sarki fény jelenségében, de amilyen szép ez a ritka fényhatás, annyira durva hatása is lehet a napkitöréseknek. 

Ha ugyanis egy ilyen kitörés eltalálja a Földet, az elektronikus berendezéseket komoly kár érheti, ami akár azzal is járhat, hogy elveszítjük a kapcsolatot a bolygó körül keringő műholdakkal, de drasztikusabb esetben akár a földi elektromos hálózatok is leállhatnak. Ahogy a University of Sheffield magyar kutatója, Erdélyi Róbert (Robertus von Fáy-Siebenbürgen) professzor fogalmazott a hvg.hu-nak 2010-ben adott interjújában, a teljes európai transzformátor-hálózatot is tönkretehet egy ilyen napkitörés. A problémát pedig fokozza, hogy ez a rendszer a mai napig nincs felkészítve egy ilyen eseményre, a transzformátorok átalakítása pedig rengeteg pénzbe és időbe – a szakember szerint akár tíz évbe – kerülne. 

Új napciklus kezdődött, vajon elpusztítja-e a Földet?

A napkitörések idején rengeteg töltött részecske szabadul ki a Napból, ami akár a Földre is veszélyes lehet (Fotó: NASA)

Volt már rá példa

Bár a sarki fényt jellemzően csak az északi és déli sarkkör közelében lehet észlelni, az intenzívebb napkitörések hatására ez az Egyenlítőhöz közelebb eső  szélességi fokokon is láthatóvá válhat. Erre jó példa a XIX. században, 1859-ben bekövetkezett, úgynevezett Carrington-esemény: ez a hatalmas napkitörés annyi töltött részecskét zúdított a Földre, hogy a sarki fényt még a Sziklás-hegység, illetve a Karib-tenger térségében is észlelni lehetett. Észak-Amerikában és Európa nagy részén pedig kisült szinte a teljes távíróhálózat, voltak olyan távírókezelők, akik áramütést szenvedtek el. 

A helyzet annyiban komolyabb, hogy akkortájt pár távírón kívül nem sok elektromos berendezést fenyegettek a napkitörések, lévén, az első villamos árammal megvilágított utcát, az Electric avenue-t csak a XIX. század nyolcvanas éveiben adták át a lakosságnak. 

Most egy darabig nyugi lesz

Ha a kedves olvasót már nyomasztja egy esetleges napkitörés okozta katasztrófa gondolata – elvégre, 2020-ban bármi lehetséges – hadd szolgáljunk egy megnyugtató hírrel: a New York Times értesülései szerint a nemzetközi kutatókból álló Solar Cycle 25 Prediction Panel múlt héten jelentette be a legújabb napciklus kezdetét. A Nap aktivitása ugyanis körülbelül 11 éves ciklusonként váltakozik: aktívabb és passzívabb időszakok váltogatják egymást. A 25-ös szám annak szól, hogy most kezdődik a 25. napciklus, amelyet már számon tart a tudomány, 1755-től kezdve. Az előrejelzés szerint nyugodtabb időszak következik, miután a Nap tavaly decemberben elérte az előző ciklus legpasszívabb fázisát. 

A kutatók megfigyelései szerint az elmúlt 50 évben a napciklusok egyre jobban legyengültek, ami alapján arra következtetnek, hogy hosszabb csendes periódus előtt állunk. A legutóbbi napciklus maximumában ugyanis 114 napfoltot számoltak meg a csillagászok, ami 1928 óta a legalacsonyabb szám, az összes napciklus közül ezzel a legutóbbi a negyedik leggyengébbnek bizonyult. 

Ebből következtetve a kutatók arra számítanak, hogy a most kezdődő 25. ciklus is jóval az átlag alatt „teljesít” majd, a napfoltok számát a tetőzés környékén sem becslik többre 115-nél (némi ráhagyással). A következő ciklus maximumát 2025. júliusára várja a nemzetközi panel. 

A kutatók hangsúlyozták, hogy bár nyugalmasabb időszakra készülhetünk a nap időjárását tekintve, még egy ilyen periódusban is előfordulhatnak komoly napkitörések. Az előző ciklusban például, 2012-ben bekövetkezett egy, a Carrington-eseménynél is nagyobb kitörés, de szerencsénkre nem a Föld irányába, így megúsztuk a katasztrófát.

További cikkeink az űrkutatás témakörében:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top