Mire vágyhat egy színészlegenda 55 évnyi filmes karrierrel, nyolc Oscar-jelöléssel, két Oscar-díjjal és több mint száz filmmel a háta mögött? Nehéz ezt megválaszolni, ugyanis nagyon kevés ilyen legenda van a szakmában, de ha Robert De Niro jelenlegi karrierjét nézzük, akkor valószínűleg arra, hogy erőlködés és különösebben nagy befektetett munka nélkül, a jól bevált grimaszait használva masszív pénzösszegeket utaljanak el neki pusztán azért, mert ő Robert De Niro, a Taxisofőr, a Dühöngő bika és A rettegés foka sztárja.
Persze valahol érthető, hogy az embernek 77 éves korában már kissé büdös a munka, hiszen ebben a korban azok, akik még életben vannak, és az egészségi állapotuk is megengedi, inkább egész nap pecáznak, kertészkednek és unokákra vigyáznak, nem álló nap robotolnak. De Niro az évtizedek során letett már annyit az asztalra sok kőkemény szereppel és legendás átváltozással, hogy megérdemelje a könnyen keresett sok pénzt, viszont nekünk meg engedtessék meg a luxus, hogy ne kelljen végignéznünk, ahogy egy színészóriás éppen sárba tiporja a saját legendáját. És még csak nem is a Nagypapa hadművelet a legsúlyosabb merénylet, amit eddig az öröksége ellen elkövetett.
Robert De Niro csúnyán néz a Nagypapa elszabadul főszerepében (Fotó: Big Bang Media)
Seggre esős humor
Mindenkit szeretnék megnyugtatni: bármilyen borzalmas film is a Nagypapa hadművelet, a Nagyfater elszabadul című De Niro-opusz mélységeit azért nem éri el, részben annak köszönhetően, hogy ezt azzal ellentétben családi vígjátéknak szánták, így ordenáré humorból jóval kevesebb jutott bele. Ehelyett filmünk inkább a klasszikus seggre esős humor hagyományait folytatja, vagyis olyan jeleneteken kell(ene) röhögnünk, hogy a nagypapa megcsúszik a földön szétguruló üveggolyókon, és esik egy jókora, látványos seggest, vagy ahogy a nyugdíjas csapat tagjai teljes erőből dobott labdákkal ütik ki sorra a gyerekeket kidobós játék közben. Mindenki nagy örömére szerepet kap egy elszabaduló, és önálló életet élő műfogsor is.
Igen, a Nagypapa hadművelet tényleg egy 94 perces film arról, hogy a lebetegedő nagypapa beköltözik az unokája szobájába, hogy közelebb legyen a családjához, és emiatt az unoka annyira megharagszik rá, hogy „háborút” indít ellene. Ráadásul a sztorija alapját annyira komolyan veszi, hogy az állítólag beteg nagypapa a film második felében már felettébb fitt és annyira jó állapotnak örvend, hogy nemcsak becsajozik, hanem a betegségének nyomát se láthatjuk: egy fitt öreg fickó áll a szemünk előtt, akit látva egyáltalán nem értjük, hogy miért ne élhetne tovább egyedül a házában, hiszen láthatóan nincs szüksége segítségre.
Robert De Niro 2020-ban
A forgatókönyv biztosan nem árult zsákbamacskát, így nem értjük, hogy De Niro mellé az alkotóknak hogyan sikerült még olyan neveket leszerződtetniük, mint Christopher Walken, Uma Thurman vagy Jane Seymour, bár az is lehet, hogy ők épp azért csatlakoztak, hogy együtt játszhassanak a nagy Robert De Niróval. Az unoka szerepében Oakes Fegley hozza a kötelező durcás, sértődött kölyök kliséket, és itt tényleg mindenkinek olyan kidolgozatlan karakterkezdeményekkel kellett dolgoznia, hogy nem csoda, hogy még a legnagyobb színészek sem tudtak ezzel kezdeni az égadta világon semmit.
Nem vagyok finnyás, az ízléstelen humorból is létezik jobb fajta (lásd a Farrelly-fivérek filmográfiájának jelentősebb darabjait, akiknek a Keresd a nőt! című filmjéből egy jelenet erejéig ez a film is ihletet merített), de ebben a filmben Tim Hill (Alvin és a mókusok) rendező tényleg csak azt képes elérni, hogy a moziszékben mi nézők szégyenkezzünk egyfolytában a szereplők és az alkotók helyett, akik ezt a nagy büdös semmit próbálják lenyomni a torkunkon családi szórakozás gyanánt. Különösen érdekes a másfél órás seggre esés-parádé után még komolynak szánt, a család fontosságát és egységét hangsúlyozó tanulságokat is beleerőltetni ebbe a fogyaszthatatlan katyvaszba, ami igazából már arra sem jó, hogy felháborodjunk rajta, és csak fáradtan legyintünk a végén, hogy 2020-ban Robert De Niro neve már inkább jelenti az éttermeit, a filmfesztiválját és ezt a filmet, mint a Nagymenőket vagy a Szemtől szembent.
