Egyre többször hallhatunk, olvashatunk az iskolai zaklatásról. Szüleink, nagyszüleink elmeséléséből tudjuk, ez a jelenség az ő idejükben is létezett, ugyanakkor a mai bántalmazások mintha súlyosabbak lennének. Hogy látja, az iskolai bántalmazás mennyire változott meg az elmúlt években?
Az elmúlt évek változásaihoz, a generációs különbségekhez nagymértékben hozzájárul a megváltozott médiahasználat: az interneten valamint közösségi oldalakon a gyermekek számára elérhető tartalmak támogathatják az impulzivitást, erőszakos viselkedést. Az iskolai bántalmazással foglalkozó kutatások a bántalmazó és az áldozat közt zajló tettlegesség, érzelmi bántalmazás, verbális vagy szexuális zaklatás, kiközösítés, elhanyagolás vizsgálatán túl manapság a cyberbullying jelenségére is hangsúlyt fektetnek, mely sok esetben átalakította a zaklatás fogalmát, valamint a zaklatásról alkotott képünket. Alapja, egyben erősítő tényezője is a bántalmazó dinamikának, jóval többen esnek áldozatául, mint azt gondolnánk.
Fotó: Getty Images
Az iskolai bullying eredete
Az iskolai zaklatás jelentése mindig is létezett, mindig is ismert volt, amióta iskola létezik – és bár számos levél, napló, feljegyzés szól az ilyen esetekről, a tudomány csak a hetvenes években kezdett el foglalkozni ezzel a témakörrel. Egészen pontosan Dan Olweus volt az, aki a Bergeni Egyetemen kutatni kezdte a zaklatás (bullying ) témakörét. A kutatásoknak hatalmas lökést adott egy tragédia: 1982-ben három finn diák öngyilkosságot követett el, aminek hátterében az iskolai zaklatás állt. Ekkor indult el Norvégia-szerte egy zaklatás ellenes kampány, melynek keretei között az oktatási minisztérium kutatásokat és prevenciós programokat is finanszírozott. Dan Olweus első kutatása 715 iskola 130 000 hét és tizenhat év közötti diákjára terjedt ki, és az ő nevéhez fűződik az első zaklatás ellenes intervenciós és prevenciós programot, ami Norvégiában országos programmá nőtte ki magát a kormány támogatásának köszönhetően. A modellt hamarosan más országok is átvették, többek között Nagy-Britanniában, ahol 1989-ben szintén egy tragikus esemény adta meg a lökést ahhoz, hogy a témával országos szinten foglalkozzanak. 1989-ben egy rasszista alapú zaklatás egy diák öngyilkosságához, az igazgató és a diákok megkéseléséhez vezetett. (Forrás: Anthony Horowitz: Veszélyes iskola)
Miért bántják egymást a gyerekek?
Megfigyelések szerint a gyerekek általában olyan attribútumokért bántják egymást, amik miatt valaki „más”, kilóg a sorból – például különleges neve, testi adottsága, hajszíne vagy épp bőrszíne miatt. Ezek olyan adottságok, amikről az áldozat nem tehet, így talán a kérdést sokkal inkább érdemes abba az irányba terelni, vajon a bántalmazó hátterében álló agresszió milyen frusztrációból ered. Egy gyermek esetében a frusztráció táplálkozhat többek közt kívülről – például családi konfliktusok, teljesítmény szorongás, különórákon, edzéseken – szerzett feszültségek okán, médiahasználatból fakadóan vagy az iskolai közösségből szerzett tapasztalatokból.
Román Boglárka okleveles pszichológus, pár- és családterapeuta[sc_cts_position slug="roadblock020" clear="1"]
Nemcsak a gyerekek bánthatják egymást, de gyakran a tanárok sem bánnak kesztyűs kézzel a gyerekekkel. Mit él át egy gyermek, ha egy tanár bántja őt?
A gyermekkorban elszenvedett bántalmazás, akár bullying formájában, akár olyan felnőtt részéről történik, akinek biztonságot kellene nyújtani a gyermek számára, alapot szolgáltathat szociális nehézségekhez, önértékelési problémákhoz, a későbbiekben depresszió, szorongás, személyiség és viselkedészavarok, vagy más kórképek kialakulásához.
Fel lehet készíteni ezekre a helyzetekre a gyerekünket?
Ha otthon biztonságos, érzelmi szempontból bizalmi, megtartó, támogató közeg veszi körül, melyben az önkifejezésen túl információkhoz juthat többek közt biztonságos internethasználat, közösségi működés téren, ha az önbecsülése és önértékelése pozitív megerősítések útján megtámogatott, készség szinten jó alapot adhatunk neki megküzdés terén.
Vannak olyan jelei az iskolai bántalmazásnak, amikre a szülőnek/pedagógusnak lépni kell?
A gyerekekkel szembeni erőszak egyetlen formája sem tekinthető elfogadottnak vagy megengedhetőnek. Nem természetes része sem az iskolai, sem az otthoni életnek, ezért minden, a gyermeket körülvevő felnőtt együttes feladata, hogy az ilyen eseteket megelőzze, vagy a már tudomására jutott és megtörtént esetekre reagáljon. Minden jel lehet, ami korábban a gyermekre nem volt jellemző és megváltozott viselkedéssel jár. Jelentkezhetnek egészségügyi gondok, alvás-, evés problémák, a gyermek visszahúzódóvá vagy épp impulzívvá, agresszívvé változhat. Előfordulhat, hogy nem akar iskolába menni, önértékelési gondjai alakulhatnak, szorongás, félelem jeleit mutathatja, szomorúságot, levertséget, motiválatlanságot élhet át, falcolhat, önsértéseket, önbántásokat követhet el. Bezárkózhat, az online jelenléthez megváltozhat a viszonya. Jelnek vehető, ha a testén esetleg látható sebekre rákérdezés esetén nem reagál, nem tud magyarázattal élni vagy nem odaillőt reagál. A bántalmazásra érdemes családon belüli és iskolai közösségi szinten egyaránt reagálni.
Milyen eszközök állnak rendelkezésre?
- Előzzük meg!
- Segítsük a gyermeket a biztonságos internethasználat, bizalmon alapuló szülő-gyermek kapcsolat felé folyamatos kommunikáció, elfogadás, megértés, nyitottság mentén!
- Engedjük, hogy a gyermek merjen, tudjon beszélni gondolatairól, érzéseiről, kifejezhesse véleményét, visszaszerezhesse a kontrollt, teremtsünk számára megtartó, biztonságos közeget!
- Ha már megtörtént, ne menjünk el mellette szó nélkül, következmények nélkül!
- Tisztázzuk a közösségi (akár családi, akár iskolai) működésre vonatkozó szabályokat, kereteket, mit szabad, mit nem szabad, hogyan bánunk magunkkal, egymással!
- Csökkentsük a témát körülvevő tabusítást, bizonytalanságot, nevezzük nevén a jelenséget!
- Tájékozódjunk, edukáljunk!
- Találjunk a bántalmazó gyermek számára adaptív indulatlevezető, szorongásoldó lehetőségeket (pl. sport)!
- Segítsük a bántalmazást elszenvedő gyermeket önvédelmi képességek erősítésében!
- Segítsük az áldozat szerepben levő gyermeket önbizalmának, önértékelésének helyreállításában!
- Segítsük a gyermeket abban, hogy tudja, kire számíthat, ki tud bizalmi kapcsolat lenni számára!
- Szükséges lehet iskolapszichológus segítségét kérni, aki egyéni megsegítésben is és csoportos megsegítésben, edukációban is részt vehet!
- Adott esetben családsegítő, családterápia, gyermekpszichológus bevonása is indokolt lehet!
- Biztosítsuk a gyermeket arról, hogy milyen segélyvonalakkal (Kék-Vonal), oldalakkal kerülhet kapcsolatba ingyenesen anonim módon.
- Tájékoztassuk az Unicef által kifejlesztett HelpApp applikációról, ami telefonra letölthető és minden olyan információkkal rendelkezik, ami egy elakadt, bajba jutott fiatalnak segíthet.
