A Nissan tíz éve mutatta be bohókás megjelenésű városi terepjáróféleségét – a külföldi szóhibridek rajongóinak: subcompact crossover SUV-ját – a Nissan Juke-ot, amely egy csapásra meghódította a drabális terepjárókba belefáradt közönséget. Népszerűségét jól mutatja, hogy hazájában, Japánban már a bemutatót követő első hónapban közel 11 ezer darabra érkezett rendelés, de az európai eladási statisztikák szerint mostanra szűk 840 ezer Juke-ot értékesítettek az öreg kontinensen.
Az első generációs Juke üdítően kilógott az utcaképből, a gömbölyded vonalaknak, a kidülledő lámpáknak és úgy általában a szokatlan formatervnek köszönhetően. Érdekes a formavilág hasonlósága a szintén 2010-ben bemutatott Nissan Leaf-fel, amellyel a japán gyártó egyértelműen letette a garast az elektromos autók mellett is. A Leaf-nek három éve jelent meg a második generációs változata – lásd kapcsolódó írásunkat – amelynek modernizált külsejét azzal magyarázták, hogy az első változatnál még a játékos, buborékszerű megjelenéssel próbálták jelezni, hogy az a Leaf még ugyancsak elkülönül a Nissan teljes modellpalettájának többi tagjától.
Az első generációs Juke cukisága a múlté, ez itt már egy rebellis tinédzser arckifejezése (Fotó: Andersen Dávid)
Mindez csak azért furcsa, mert az akkori Leaf és Juke már ránézésre is hordoz hasonló vonásokat, annak ellenére, hogy az utóbbiból nem készült elektromos verzió. A hasonlóság ma is felfedezhető, ez azonban már annak köszönhető, hogy a Leafet „bevették” a többiek közé, azaz, már nem akarják „eltartani maguktól” az elektromos modellt, épp ellenkezőleg. A megújult Nissan Juke pedig éppen ezzel, a megkomolyított arcberendezéssel érkezett, hogy első blikkre is egyértelmű legyen az összetartozás.
Morcosan összevonja a szemöldökét
Míg az első generációs Juke még nagy ártatlan szemekkel pislogott a világra, a 2020-as, új változat már szigorúan, szinte fenyegetően „néz”, résnyire húzott fényszóróin keresztül. A hűtőrács megkapta az egységesített arculatra jellemző formavilágot, viszont megmaradt a két kerek ködlámpa is, amely azért tompítja a nagy szigort. Egyszer el is nevettem magam rajta, mert első ránézésre olyan, mint amikor egy cuki kisgyerek próbál mérges fejet vágni, de ez csak mérsékelten sikerül neki. A Juke azért nem vicceli el magát, inkább üdítő a két stílus találkozása napjaink egy kaptafára készülő autó-arculatai között.
Korszerűbb, áramvonalasabb megjelenése lendületesebb kiállást biztosít a Juke-nak (Fotó: Andersen Dávid
Az alapvető formavilág megmaradt, de látszik, hogy értő kézzel nyúltak hozzá: kevésbé ívelt a tető, így hátul is tágasabb hely marad az utasoknak, nem kell annyira összehúzniuk magukat, de jót tett a kozmetikázás a Juke farának is. A lekerekített vonalak helyét határozott élek vették át, ez pedig sportosabb, dinamikusabb érzetet kölcsönöz a városi SUVocskának (egy cikkben maximum egyszer vagyok hajlandó leírni a teljes rendszertani besorolást).
A kocsiszekrény alján végighúzódó, festetlen műanyag sáv optikailag magasítja a Juke-ot, legalább egy mérettel nagyobbnak mutatva a tesztautón is látható, 19 hüvelykes felniket. Utóbbi kifejezetten látványosra sikerült, de, ahogy a hasonlók esetében, most is le kell írnom, hogy valószínűleg már akkor összekarcolódnak, ha eszünkbe jut az a szó, hogy járdaszegély. Ahogy az első generációs modellen, itt is „rejtett” a hátsó kilincs, ami szerintem kifejezetten jól áll a határozottabb vonalvezetésű kaszninak, de én személy szerint azt sem bántam volna, ha az első ajtón is láthatatlanná teszik, valami hasonló megoldással.
A nagytesót is megveri csomagtartóban
A beltér dicséretre méltóan igényes, a maga kategóriájában az egyik legjobb, amivel találkoztam. Minőségi anyaghasználat, szép, letisztult formavilág jellemzi, amibe egyedül a gömb alakú légbeömlő-nyílások rondítanak bele, amelyek ráadásul nem is túl felhasználóbarát módon működtethetőek. Ezt leszámítva azonban teljesen rendben van a Juke műszerfala, áttekinthető mennyiségű gombbal és alul sportosan csapott kormánnyal. Egyedül a középkonzol tetején éktelenkedő érintőképernyőnek kellene valami organikusabb helyet találni, mert ez a felfelé meredező táblagép stílus kezd idejétmúlttá válni, de ezt a hasonló kialakítás láttán sosem tudom magamban tartani.
Minőségi beltér, szinte már prémium hatású anyagok (Fotó: Nissan)
Az ülések magasabb utasok számára is kényelmesek és jól tartanak, a fejtámlába épített Bose hangszórók pedig lehetővé teszik, hogy alacsonyabb hangerőn is jól halljuk a rádiót vagy a kedvenc zenénket. Az autó kialakítása miatt kellemesen magasan fogunk helyet foglalni, ami jól jön a belvárosi forgalomban. A vezetőtámogató Pro Pilot rendszer, amelyet a Leafnél mutattak be, itt is helyet kapott, egyetlen gombnyomással készenlétbe helyzehető az intelligens tempomat, amely mellett a sávtartó automatika és a holttérfigyelő is teszi a dolgát. Mindehhez egy 360 fokot belátó kamera is tartozik, amely gyerekjátékká teszi a parkolást, akár a szűkebb helyeken is.
A csomagtartója meglepően nagy, 422 literjével bő tíz literrel tágasabb az egy pálcával nagyobb Nissan Qashqai-énál, ráadásul az autó magassága miatt kiválóan pakolható. Nem magától nyílik, mint ma már egyre több hasonló kategóriájú modellnél, így nem is zárható gombnyomással, de ez legyen a legnagyobb bajunk.
Egyféle motor van, kész, passz
A Nissannál ráéreztek, hogy a Juke-ot első sorban a külsőségekre fogékonyak vásárolják majd, akik nem szeretnének fejben autóskártyázni, lóerőkkel és köbcentikkel: egyliteres – háromhengeres – 117 lóerős benzinmotorral kapható, ez pedig tökéletesen megfelel az előbb említett célcsoportnak. A motor teszi a dolgát, az adrenalinszint ugyan senkinél nem fog megemelkedni, de A-ból B-be el fogunk jutni vele, és az autópályán sem kell majd a külső sávban szégyenkeznünk, egy-egy előzésre bőven elég erő van a motorban. Az automata váltó egy picit idegesebb a kelleténél, ami néha enyhe rángatást eredményez, néha – például egy derékszögű kanyarnál, vagy, ha egy a járdáról induló autó miatt lassítani kell – pedig elgyengül egy kicsit, de a nyugodt, kapkodásmentes autózáshoz megfelel. Apró mérete ellenére a motornak azért van étvágya: bő 8 liter körül alakult az egyhetes, főleg városi használatú teszt során a fogyasztás, ami pont két literrel több, mint a gyári adat.
A megújult Nissan Juke határozottabb, szögletesebb formavilága komolyabb megjelenést kölcsönöz az autónak (Fotó: Andersen Dávid)
A tesztautónk a legmagasabb felszereltségű, azaz Tekna szériás változat volt, amiért – jó sok extrával együtt – szűk 8,8 millió forintot kell fizetni. Ez nem kevés pénz, főleg, ha azt vesszük, hogy hasonló árfekvésben már Tekna-csomagos Qashqai is elérhető a Nissan kínálatában. Ha viszont az 5,7 millióért kínált alapmodell felől közelítjük meg a dolgot, máris rokonszenvesebb az ajánlat, persze akkor sok mindenről le kell mondani. A megoldás valahol a kettő között lesz, 6-6,5 millió környékén már a felszereltségen sem kell spórolni, és akkor egy új autóhoz képest megmaradtunk a realitások talaján.
Még több autó az nlc-n:
- Peugeot 2008: én kicsi holdjáróm
- Ford Kuga: villanyosok félre, ez a hibrid mutatja az utat!
- Kia XCeed: a sportos családtag
