2020. Október 22.

Az influenszerek valódi élete: szobatársak leleplező sztorijai következnek

„Elképesztő mennyiségű lájkot kapott, de szinte soha nem beszélgetett senkivel, se a lakásban, se azon kívül. Csak magában volt.”

nlc

A Vice újságírója Londonban élő influenszerek szobatársaival beszélgetett arról, hogy milyen is az élet a látszólag nagyon sikeres és közkedvelt közösségi média sztárokkal. Hát, maradjunk annyiban, hogy ahogy sejtettük –, az influenszerek világa bizony a legtöbb esetben kirakat, sőt, a környezetüknek akár terhes is lehet.

A kamuzó life-coach

A szobatársam az Insta alapján life-coach és influenszer, több százezres követőtábora van. A harmincas évei elején jár. Igazából az első, amit furcsállottam, hogy ha ilyen sikeres, miért a szülei fizetik a számláit? Az igaz, hogy rengeteg ingyen cuccot kap, na de az arckrémmel nem igazán tudod kiegyenlíteni a közüzemi számlákat. Mindegy, szóval a lényeg, hogy ő volt előbb a lakásban, így amikor beköltöztem, csupa inspirációs, pozitív üzenet lógott a falon. Kicsit túlzónak találtam, de hagytam. Ellenben, akkor már egy kicsi azért megijedtem, amikor az Insta-oldalán azt láttam, hogy a fotó alapján éppen egy görögországi hotelben nyaral, miközben épp a kanapén feküdt a nagyszobában. Nem kétlem, hogy volt ott, de közel sem annyi ideig, mint az Instája szerint és végképp nem akkor. Na, meg, nem is úgy néz ki, mint a fotón, rommá volt filterezve. Egyszóval, végignézve az oldalát, a 90 százaléka kamu volt. Engem nem bántott, jó szobatárs volt, maradtam. De azért ez visszás volt.

Amazon-lista a követőknek

Még pár évvel ezelőtt lettünk lakótársak, akkor, amikor az influenszer-mánia még kezdetleges volt. Közös barátunk mutatott be egymásnak minket, reméltem, hogy jó lesz, mégiscsak közös ismerős, de életem egyik legrosszabb időszaka lett. Zöld haja volt, ami engem nem zavart, az már igen, hogy folyamatosan festette, így a fürdőszobától kezdve a nagyszobán át minden festékes volt, nekem kellett takarítani. Míg a több százezres Insta-feedjében minden kép makulátlan volt, addig a nő koszos és igénytelen volt, a neszesszere egy merő dzsuva. Nem volt stabil bevétele, mivel nem dolgozott, és Amazon listákat készített a követőinek, hogy mi mindent vegyenek neki, amit majd bemutat és tesztel. Sokszor kellett kisegítenem, helyette fizetni a rezsit. Pár év alatt meguntam és elköltöztem.

Az influenszerek valódi élete: szobatársak leleplező sztorijai következnek (Fotó: Pixabay)

Magány

Húszezres követőtábora volt, többen éltünk egyetemistákként egy lakásban, ő a velem szomszédos szobában volt. Igazi rémálom szobatárs volt, finnyás, kötekedő, semmi sem volt elég jó neki. Ennek ellenére mindig megsajnáltam. Ugyanis hiába kapott több száz lájkot a közösségi oldalain, állandóan a szobájában ült, egyedül. Csak akkor nem, amikor néha-néha felszedett valakit Tinderen, aki aztán többet nem jött. Arra jó volt ez az egész, hogy lássam azt, az Insta és a valóság köszönőviszonyban sincsenek egymással.

Pozitív példa

Én vagyok a kivétel, nekem abszolút pozitív tapasztalatom van a lakótársammal, aki micro-influenszernek számít, de csak részmunkaként tekint erre a tevékenységére. Nem ebből áll az élete, tényleg csak a munkája, amivel naponta egy keveset foglalkozik. Megválogatja, hogy milyen cégekkel dolgozik, nem fogad el minden felkérést. Nem tudnám csinálni azt, amit ő, de szerintem ő a pozitív példa.

Fotók után órákig kommentelget

A tesóm influenszer, havi több száz font értékben kap cuccokat, a nagy részüket továbbadja, elajándékozza vagy eladja. Nagyon kedves, előzékeny teremtés, de az egész életét átitatja az influenszerkedés. Ha valami programot tervezünk, akkor azt Insta-kompatibilissé kell tenni, az outfittől kezdve a helyszínen át mindenig. Ha egy fotó nem sikerül jól, behisztizik. Arról nem beszélve, hogy, ha kitesz egy képet, akkor órákig nem mehetünk sehova, mert válaszolgat a kommentekre, üzenetekre, mert így „nagyobb lesz az elérése”. Olyan, mintha nem is ebben a világban élne, néha ijesztő.

(via)

(Kiemelt kép: Pixabay)