A karácsonyi gyerek-, családi- és romantikus filmek szakmányban termelése az elmúlt évekig leginkább a giccs földi helytartójára, a Hallmark tévécsatornára volt jellemző, ami szerencsére már egy ideje nincs jelen Magyarországon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minket már egy az egyben elkerülnek az olcsó karácsonyi giccsek, hiszen a Netflix nem is titkolja, hogy azon dolgozik, hogy megtörje a Hallmark egyeduralmát. Ahogy az elmúlt években, úgy idén is tucatnyi új karácsonyi filmmel és sorozattal rukkoltak elő, ami között akad ízig-vérig gyerekfilm, hercegnős-romantikus mókázás, klasszikus Hallmarkra hajazó romantika, nagyszabású ünnepi kaland-fantasy, sőt még ízig-vérig karácsonyi musical is. De megvan bármelyikben is a potenciál ahhoz, hogy olyan karácsonyi kedvenccé váljon, mint a Reszkessetek, betörők!, az Igazából szerelem vagy a Die Hard? Erre voltam kíváncsi, amikor belefogtam egy merész emberkísérletbe, és egy álló napon át csupa idei Netflix karácsonyi filmet néztem. Azt sejtettem, hogy a végére cukortúladagolásom lesz, de arra már nem számítottam, hogy a maraton után megkeseredett grincsként állok majd fel a kanapéról, akinek négy film elég volt ahhoz, hogy megutálja a karácsonyt. Vagy legalábbis azt, amit a Netflixnél a karácsonyról gondolnak.
Dolly Parton: Karácsony a kisváros terén
Az elején még friss vagyok, kezdjük a legnehezebbel. Ezzel a felkiáltással vágtam bele a Dolly Parton: Karácsony a kisváros terén című zenés karácsonyi filmjébe, hogy a felénél dühömben az alábbit posztoljam Facebookra: „Még csak a felénél tartok, de úgy érzem, jobban telne a napom, ha széttörtem volna pár karácsonyi díszt, a darabokat pedig felsebzett, vérző torokkal két pofára zabálnám, közben meg végig a Last Christmas szólna a háttérben”.
Igen, a helyzet valóban ennyire súlyos volt. A filmet nézve azt éreztem, hogy az élvezetéhez nem ártana Dolly Parton-rajongónak lennem, de ehhez pár ezer kilométerrel arrébb kellett volna születnem, ahogy ahhoz is, hogy élvezetet találjak egy olyan filmben, ami minden ízében egy amatőr színházi társulat karácsonyi darabjára emlékeztet, ahol ugyan mindenki marhára lelkes, de valahogy semmi sincs a helyén, és minden egyes jelenetet vagy karaktert loptak valahonnan, elsősorban Dickens Karácsonyi énekéből. Már a díszletváros is tolakodóan díszletszagú, a jó lelkű keresztény lelkészt Christiannek hívják, és a Scrooge-ra emlékeztető főszereplő egy dúsgazdag nő, aki konkrétan a tulajdonosa (!) az egész kisvárosnak, mindenki tőle bérel mindent, és mivel a gyászban megkeseredik a lelke, ezért úgy dönt, hogy az egészet hagyja ledózeroltatni, és inkább eladja egy nagyvállalatnak, hogy a helyére egy gigászi plázát építsenek, kiköltözési határidőnek pedig pont december 24-e éjfélt nevezi meg. Ugye, milyen életszerű?
Dolly Parton: Karácsony a kisváros terén (Fotó: Netflix)
És persze mindenki pakol, mint a kisangyal, bele a nagy semmibe, bele se gondolva abba, hogy mennyire valószínű, hogy pont a két ünnep között kopogtatnak majd be hozzá a rendőrök és a költöztetők a kilakoltatáshoz. Mindeközben pedig pár percenként valaki dalra fakad (nem túlzok, 14 dal hangzik el a filmben), hogy giccses és jellegtelen dallamokkal támadják a néző hallójáratait, és még egy cuki kislány is életveszélyes balesetet szenved, hogy aztán az egész város együtt izgulhasson érte, a lány pedig a műtét után rögvest együtt bulizzon odakint a téli hidegben a városlakókkal. Hogy Dolly Parton mit játszik benne? Egy karácsonyi angyalt, mi mást? A Karácsony a kisváros terén annyira rossz, már-már elviselhetetlen film, hogy akár kínzáshoz is lehetne használni.
Karácsonyi krónikák: Második rész
Gondoltam húzok egy merészet, és megnézem egy olyan film második részét, amiből nem láttam az elsőt. Attól tartottam, hogy emiatt ez egy nagyon kellemetlen kaland lesz, és az, hogy mégsem így alakult, nagyrészt a rutinos Chris Columbus rendezőnek köszönhető, akinek nemcsak az első két Harry Potter-filmet és a Mrs. Doubtfire-t, hanem például a karácsonyi filmek örökzöldjét, a Reszkessetek, betörőket köszönhetjük. Persze arra senki se számítson, hogy a Karácsonyi krónikák folytatása a fenti filmek színvonalát akár csak alulról súrolja: Columbus már régen túl van a csúcsformáján, de a filmjét legalább rutinos iparosként összerakta annyira, hogy ne érződjön borzasztó kellemetlennek még a kissé esetlen és túltolt CGI-használat ellenére sem. Azt is szögezzük le gyorsan, hogy a Télapós, Télanyós, Karácsonyfalvás, Északi sarkos, manós, rénszarvasos, karácsonyt megmentős film elsősorban nem a felnőtt nézőknek készült, hanem a jóval kisebbeknek, így az elvárásainkat nem árt így belőni.
Karácsonyi krónikák: Második rész (Fotó: Netflix)
A Karácsonyi krónikák 2 ráadásul nagyon a mai gyerekek ízlésére lett szabva, vagyis folyamatosan pörgés van, és karácsonyi sztori ide vagy oda, teli van akciójelenetekkel: Télapót például először akkor látjuk meg a filmben, amikor egy hópárducot üldöz a rénszarvasok húzta szánjával, és hálót rádobva próbálja meg befogni, később pedig égi szánok közti „autós üldözést” is kapunk a Netflix-előfizetésünk áráért. Kurt Russellnek jól áll a Télapó-jelmez, bónuszként pedig megkapjuk Télanyót is, akit ráadásul Russell való életbeli párja, Goldie Hawn alakít. Ez adhatna némi extra kakaót a sztorinak, de Hawn unottan és enerváltan játszik, nyoma sincs benne a férjében még a legrosszabb jeleneteiben is ott lángoló tűznek. A Karácsonyi krónikák folytatása a „mentsük meg a karácsonyt a világ gyerekeinek” klisé immár sokadik feldolgozása, és ugyan semmi eredeti nincs benne, a profizmusa miatt ez legalább nem okozott fizikai fájdalmat, csak kellemes, forralt bor gőzében úszó enyhe unalmat. Az előző filmhez képest ez is óriási fejlődésnek tekinthető.
Karácsony Kaliforniában
Észrevettétek már, hogy az igazán jó karácsonyi filmek címében a legritkább esetben szerepel csak a karácsony szó? Ez például igaz a fent említett szentháromságra, a Die Hard – Reszkessetek, betörők! – Igazából szerelem trióra is. Amint a címben ott szerepel a karácsony, kezdhetünk gyanakodni. A Karácsony Kaliforniában címe ráadásul konkrétan kimeríti az átverés fogalmát. A sztorijának az égadta világon semmi köze a karácsonyhoz, igazából az év bármelyik részében játszódhatna, és ez a lényegen semmit sem változtatna. Azáltal, hogy decemberi a történet, látható lesz a nappaliban egy karácsonyfa, a film végén pedig van egy karácsonyi buli is, ami igazából egy sima buli is lehetne. Az alkotók azonban úgy gondolták, hogy szupersematikus és teljesen jellegtelen filmjüket inkább karácsonyi köntösbe csomagolják, bízván abban, hogy ebben az időszakban az emberek tömegesen tolják magukba az ilyen giccseket, és nekik van igazuk: e cikk írásának pillanatában a Kaliforniai karácsony zsinórban több napja áll a második helyen a Netflix magyarországi top 10-es listáján. Minek ide jó filmek, ha az ilyeneket is tömegesen nézik?
Hősünk a gazdag és sematikusan jóképű úrifiú (alakítja: bármelyik férfi dezodorreklám szereplője), aki el akar intézni anyucinak egy üzletet: rá kell beszélnie egy belevaló farmerlányt (aki pontosan úgy néz ki, ahogy a Playboy fotósai a farmerlányokat elképzelik), hogy adja el a családi birtokát nekik, mert szükségük van a földjére, a lány meg úgyis nyakig úszik az adósságban. A farmerlány azonban makacs egy fajta, nem lehet ilyen direktben letámadni egy „add már el a földedet, annyit fizetek érte, hogy bárhol máshol vehetsz magadnak álomszerű kulipintyót” dumával, ezért hősünk álcázza magát, beáll mellé segédként dolgozni a földekre, mert azt hiszi, hogy suttyomban a fülébe pusmogva majd hatni tud a sebzett kis lelkére. Közben persze egymásba szeretnek, amit a film pajkos kis képsorokkal (értsd: zenés montázsokban locsolják egymást nevetve slaggal, vagy dobálják egymást liszttel a konyhában) ad tudtunkra. Kínosan megírt jelenetekben nem túl tehetséges színészek (a főszereplők egyébként a való életben házasok, de ettől még a nevüket fölösleges megjegyezni) bohóckodnak, és én örömmel megbocsátanám neki, hogy nincs benne semmi karácsonyi, de azt már nem tudom, hogy eközben még rossz is.
Alkalmi randevú
Ez a film is átveri a nézőjét, de másképp, mint a Karácsony Kaliforniában. Az Alkalmi randevú ugyanis a film elején elhiteti, hogy okosabb, mint az átlagos romkomok, sőt még élcelődik is egy kicsit a romkom-sablonokon, jelezvén: a készítők itt tisztában vannak a szabályokkal, és kikacsintanak ránk, hogy tudjuk, jó kezekben vagyunk. Emma Roberts és Luke Bracey csipkelődése sokáig valóban szórakoztató, a film pedig csak pont annyira karácsonyi, amennyire lennie kell: a sztori karácsonykor kezdődik és a következő karácsonykor ér véget, de közben végigmegyünk a szilveszteri bulin, Valentin-napon, húsvéton, halloweenon, hálaadáson, hogy aztán ismét megérkezzünk a karácsonyba. További pompás hír, hogy itt értékelhető színészeket szerződtettek, és nem egy modellkatalógusból válogatták ki azokat, akik éppen ráérnek (rád nézek, Karácsony Kaliforniában).
Alkalmi randevú (Fotó: Netflix)
A film amúgy egy hülye szabály körül forog, amit két, egymáshoz láthatóan vonzódó ember hoz: amíg nincs senkijük, addig minden ünnepen egymás párjai lesznek, mert így ezek az események sokkal elviselhetőbbek, mint magányosan. Ez a felállás a film első felében még úgy-ahogy működik, és ekkor még a film humora is rendben van, csakhogy ahogy egyre nyilvánvalóbbá válik a két fél egymás iránti vonzalma, úgy lesz egyre erőltetettebb az, hogy a forgatókönyvírók milyen piszkosul erőltetett csavarokkal tartják mégis távol őket egymástól. Az Alkalmi randevú második felében már nincs egyetlen szereplő sem, aki úgy viselkedne, mint egy valódi ember, és ettől ez az ígéretesen induló film is frusztrálóvá válik, ráadásul az egyik csúcspoénjának szánt jelenetben Emma Roberts jól összefossa magát. Ugyanakkor meg kell jegyeznem a védelmében, hogy még ezzel együtt is ez volt felnőtt fejjel a négy film közül a legélvezhetőbb.
Közel nyolc órám ment rá az új karácsonyi filmekre, és ugyan testi sérüléseket nem szenvedtem, lelkieket annál inkább. Az élmény valószínűleg kisebb adagokban fogyasztva sem lett volna jó, de talán nem járt volna együtt ennyi fájdalommal és azzal, hogy gondolatban sokszor legszívesebben a saját hajamat téptem volna ki kínomban, de a tettlegességtől szerencsére visszatartott, hogy tudom, ez azért elég fájdalmas lenne. Levonva a tanulságokat: inkább megnézem ezredszer is a karácsonyi klasszikusokat, csak ne kelljen még egy új Netflixes karácsonyi borzalmat végigszenvednem. De most leginkább egy véres horrorfilmre vágyom, hogy helyre tegyem vele a lelki békémet.
A karácsonyi filmek témának decemberben soha nincs vége:
Koltai Róbert betekintést engedett otthonába, és rögtön el is állt tőle a szavunk
A világ egyik legunalmasabb városa alig két órára van Budapesttől
Ezt hozza a csillagjegyeknek az áprilisi telihold
Exkluzív: Így él Kanadában Polyák Lilla és Gömöri András Máté
Mégis eladja Törőcsik Mari velemi házát a lánya – kiderült, mennyit kér érte
Eltelt 25 év: így nézett ki Zimány Linda, rövid barna hajú tiniként
Zuhanás, repülés, üldözés – A pszichológus elárulta, mit jelentenek a leggyakoribb álmok
