Hans Christian Andersen számtalan meséje önéletrajzi ihletésű: karaktereit gyakran azért helyezte bizonytalan, reménytelen helyzetekbe, mert maga is komoly traumákat élt meg. Szegénységben nőtt fel, rengeteget bántották a külseje és magas hangja miatt, apját korán elveszítette és 11 éves korától pedig már egy gyárban dolgozott. Bár mindkét nemhez vonzódott és élete folyamán többször volt szerelmes, érzelmei mindig viszonzatlanok maradtak, és úgy tartják, szűzen halt meg. Műveit mára több mint 125 nyelvre fordították le, ezzel ő a világ nyolcadik legtöbbet fordított szerzője, megelőzve a listán Stephen Kinget és közvetlenül lemaradva Lenin mögött. Most következzen 10 elgondolkodtató idézet a dán meseírótól!
Hans Christian Andersen (Forrás: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images)
„A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében.”
„Maga az élet a legcsodálatosabb tündérmese.”
„Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság.”
„Ahol a jólét megtelepszik, onnan nehezen áll tovább.”
„Rongyok is vihetik valamire, ha kikerülnek a rongyoszsákból; igazsággá meg szépséggé változhatnak át, s jó egyetértésben hasznára lehetnek az embereknek.”
Fotó: Getty Images
„Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is.”
„Alapjában véve mindnyájan quarantaine-ben élünk ezen a világon, amíg engedélyt nem kapunk a nagy égi utazásra.”
„A becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél: előre hajtja az embert.”
„Magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is.”
„Egyszer talán úgy is lesz, minden a helyére kerül, mert ez a történet rövid, de az idő végtelen.”
Tudtad?
Hans Christian Andersennek számos fóbiája volt. Félt a kutyáktól. Sertéshúst nem evett, mert aggódott, hogy megfertőzi egy parazita, mely a sertésekben található meg. Utazáskor mindig tartott a poggyászában egy hosszú kötelet arra az esetre, ha tűz elől kellene menekülnie. Attól is félt, hogy véletlenül halottnak nyilvánítják és élve temetik el, ezért minden este lefekvés előtt az ágya mellé tett egy cetlit, amire az volt írva: „Csak úgy tűnik, hogy halott vagyok”.
