Dr. James Graham orvosnak mondta magát, de valójában nem volt az: inkább a 18. századi Európában tömegesen tenyésző, nagystílű és gátlástalan kalandorok típusához tartozott. 1745-ben született egy edinburgh-i lószerszámkészítő fiaként, és bár egy ideig állítólag tényleg orvosnak tanult a helyi egyetemen, végül nem diplomázott. Akadt annál jobb dolga is: pár évig egy gyógyszertárat üzemeltetett a yorkshire-i Doncasterben, közben pedig megházasodott, és csinált három szép gyereket. 1770-ben aztán a köztiszteletben álló yorkshire-i patikust magával ragadta a kalandvágy, hajóra szállt, elutazott az Újvilágba, és letelepedett Philadelphiában, ahol egy hirtelen váltással fül- és szemorvosként kezdett dolgozni, noha ehhez valószínűleg pont annyira értett, mint a gyógyszerészethez, vagyis, hát, kevéssé.
Az üzlet ettől függetlenül jól ment. Dr. Graham szürkehályog-műtéteket és hallásjavító beavatkozásokat végzett, műszemeket ültetett be, illetve saját bevallása szerint sikerrel kezelte vakságot, a süketséget, szemgyulladást, a fülzúgást, a kancsalságot, a homályos látást és minden egyebet, szóval teljesen zavartalanul és magától értetődő módon alakította a tekintélyes európai csodadoktor hálás szerepét. Emellett pedig teljesen rabul ejtették a későbbi alapító atya, Benjamin Franklin és társa, Ebenezer Kinnersley elektromossággal kapcsolatos úttörő kísérletei, és ő maga is igen behatóan tanulmányozta ezt a témát. Aztán sajnos közbeszólt a történelem: 1775-ben ugyanis kitört az amerikai függetlenségi háború, így a becsvágyó áldoktor jobbnak látta, ha visszatér szülőföldjére.
Egy korabeli karikatúra Dr. James Grahamről (Forrás: Wikipedia)
Persze innentől már nem egyszerű patikusként folytatta tovább a pályafutását: orvosként praktizált Bristolban, Bathban és Londonban, egy időben pedig még magának Sir Horace Walpole-nak, a gótikus lektűr atyamesterének köszvényét is kezelte. Ebben az időben utazta be Németországot, Hollandiát és Oroszországot is, majd Bathba visszatérve különleges vállalkozásba kezdett: kidolgozott egy új, forradalmi gyógymódot, amelyet akár elektromos homeopátiának is nevezhetnénk, ha ennek a kifejezésnek lenne bármi értelme. Az egyik fő csodaszere az ún. villamos éter volt, a „természet egyik legcsodálatosabb, legtisztább és legfinomabb esszenciája”, amelyet állítólag levegőből, delejességből, a villamosság égi tüzéből, különféle keleti fűszerekből, valamint éterből állított össze, és azzal reklámozta, hogy enélkül egy lépést se szabadna tenni gyenge mellű embereknek. Találmányai közé tartozott még a földfürdőzés nevezetű kúra is, amelynek során a pácienseket teljesen meztelenre vetkőztették, nyakig a földbe ásták (természetesen álló helyzetben, mint afféle emberi sárgarépát), majd otthagyták őket három-négy órára izzadni és fulladozni. Valami haszna bizonyára ennek is volt.
A Graham-féle földfürdőzés (Forrás: Wikipedia)
Dr. Graham karizmatikus személyisége, elbűvölő modora és szokatlan módszerei hamarosan úgy vonzották a mindig minden hajmeresztő hülyeségre vevő előkelőségeket, mint gyertya a legyeket, így csakhamar már Bathban nyüzsgött az egész díszes társaság, Catharine Macaulaytól Lady Spencerig, és tovább, akik ráadásul igen bőkezű adományokkal támogatták a jó doktor lenyűgöző ámokfutását. Ennek köszönhetően Dr. James Graham hamarosan megnyitotta London egyik elit negyedében az Egészség Temploma nevezetű műintézményét, ahol a betegek gyógyulást nyertek, az egészségesek pedig még egészségesebbek lettek, és ami valamiféle furcsa keveréke volt egy szanatóriumnak, egy cirkusznak és egy székesegyháznak.
A bejáratnál két hatalmas termetű ajtónálló, név szerint Góg és Magóg (de tényleg!) üdvözölte a testi-lelki felfrissülésre vágyó vendégeket – természetesen csak azután, hogy kifizették a két guinea-s belépődíjat –, belül pedig olyan eklektikus zsúfoltság fogadta őket, mint P.T. Barnum bizarr kuriózumokkal teletömött Amerikai Múzeumában (igaz, az csak jó fél évszázaddal később nyílt meg). A doktor így mutatta be az elvarázsolt wellnesskastélyt egy prospektusban:
„A főhelyiségek ajtajai felett botjai, hallócsövei, pápaszemei és mankói vannak elhelyezve azoknak, akik süketségükből, vakságukból és nyomorékságukból itt kigyógyultak, és mint egészséges emberek ezekre a dolgokra többé nem szorultak. Az első emeleten van a nagy laboratórium és több más terem, amelyben vegyi esszenciákat és orvosságokat állítok elő. A második emeleten van orvosi dolgozószobám, mellette két más terem, patikusom, vegyészem és azok segédei számára. Az első számú teremben arany és fehér díszítésű tömör pódium van, amelyen fém konduktor áll. Ez a konduktor egy henger, amely két félgömbben végződik, amelyek mindegyike mellett különféle lombikok, üvegburák, fiaskók, továbbá olyan tartályok vannak, amelyekben mindenféle vegyi esszenciák vannak. Kerek platformon négy tömör, átlátszó üvegoszlopon nyugvó trón van. Ennek a teremnek a közepén áll a világ legnagyobb légszivattyúja és még egyéb eszközöknek bámulatos tömege, amelyek a betegség tudományos megvizsgálására szükségesek. Annak a széknek a baloldalán, melyen rendesen ülni szoktam, a földszintre vezető üvegcső van, amelyen át közlöm üzeneteimet, ezek pedig egy nagy asztalon álló tartályba hullanak, ahonnan patikusom elviszi őket. A gyógyszereket, amiket ezekre az utasításaimra elkészít, egy szolga nyújtja fel nekem egy csapóajtón keresztül, amelyet magam nyitok fel egy rugóval. A legszebb hely azonban a nagy Apolló-apartment, ahol az egészségnek szentelt templom van. A hatalmas kupolát hat gazdagon díszített oszlop tartja.“
Catharine Macaulay, Dr. James Graham tanainak egyik nagy híve (Forrás: Wikipedia)
Az Egészség Templomába betérő páciensek olyan fantasztikus szolgáltatásokat vehettek igénybe, mint például a mágneses és elektromos kezelés, valamint a zeneterápia, és természetesen Dr. Graham nagy találmánya, a villamos éter sem hiányozhatott a repertoárból, akárcsak az idegnyugtató hatású éterbalzsam, melyet nemes olajokból, fahéjból, sáfrányból, fahéjból, levendulából, rozmaringból, rózsaszirmokból, mirhából, ámbrából és finom borokból kotyvasztott össze az igazgató. A produkció fontos része volt még az Egészség Istennőjének fellépése is: a szerepet rendszerint egy szép fiatal színésznő – például a Nelson admirális szeretőjeként később ismertté vált Lady Emma Hamilton – alakította lenge ruhás görög nimfának öltözve, a férfivendégek legnagyobb megelégedésére. Valahogy így kell ezt elképzelni:
„Betegei számára [Dr. Graham] előadásokat is rendezett, amelyeknek éjjel hat, nappal pedig három shilling volt a díja. Voltak azonban 10 shillinges estélyek is, amelyeknek külön attrakciójaként énekesek és muzsikusok orgonakíséret és leydeni palackok fényeffektusai mellett a dr. Graham által költött óda előadásával szórakoztatták a közönséget. Az óda utolsó sorának elhangzása után a háttérben megnyílt egy függöny, amely mögött láthatóvá lett az Egészség Rózsás Istennője, amelyet egy nagyon hiányosan öltözött fiatal leány mutatott be.”
Lady Emma Hamilton mint az Egészség Istennője (Forrás: collections.rmg.co.uk)
De ez még mind semmi a Mennyei Ágyhoz képest, amely az Egészség Templomának legpompásabb koronaékszere volt, és amely sokkal inkább emlékeztetett egy katedrálisra, semmint egy valódi ágyra.
A hatalmas méretű, balzsamos, éteri illatokat árasztó fekhelyet negyven ragyogó üvegoszlop támasztotta alá, a tetejét egy pazar kupola díszítette Ámor és Psziché szobraival, az ágytámlán két hófehér galamb fészkelt egy rózsaágyban, és idilli pásztorjátékot bemutató mechanikus bábok masíroztak libasorban, az ágy alatt kialakított titkos kamrában (vagyis alighanem ott) pedig egy zenekar játszott andalító dallamokat, amikor a páciensek éppen közösülni kezdtek.
Merthogy a Mennyei Ágy alapvetően egy szexágy volt, amely serkentette a termékenységet, és gyógyította az impotenciát, valamint a meddőséget – legalábbis ezt állította Dr. Graham, aki egyébként mélységesen elítélte a prostitúciót, a maszturbálást és a szexualitás olyan formáit, amelyek nem a gyermeknemzést szolgálták.
A Mennyei Ágy egy modern ábrázoláson (Forrás: timhunkin.com)
A doktor rövid idő alatt valóságos hírességgé vált Londonban: de annyira, hogy még egy szatirikus darab is készült róla a Hülyeség géniusza címmel, amelyet a Haymarket Színházban mutattak be 1780-ban. A főszerepet, vagyis a Sarlatánok Császárát a korszak népszerű színésze, Banister alakította, aki nem is titkoltan Dr. Grahamről mintázta meg a figurát. A színművet állítólag maga az érintett is megtekintette, és remekül szórakozott rajta – mint mondják, kitűnő reklámnak tartotta.
Azonban a hiába volt az Egészség Temploma elképesztően népszerű a felső tízezer köreiben, a bevételek valahogy soha nem fedezték a kiadásokat, és az intézmény az 1780-as évek közepére csődbe ment. A kuruzslók császára azért továbbra sem adta fel: a vegetarianizmust hirdette Jézus nevében, az esővizet népszerűsítette mint univerzális gyógyszert, harcot hirdetett a dohány és az alkohol ellen, és kissé talán kezdett becsavarodni – habár még így is bőven maradtak hívei. 1794-ben, 49 éves korában halt meg szülővárosában, Edinburgh-ben.
