Vannak dokumentumfilmek és vannak a pop- és rocksztárokról készült dokumentumfilmek. Az előbbi műfajt pont az őszintesége miatt szeretjük, és azt értékeljük benne, hogy bemutatja az igazságot. Az utóbbiak ugyan szintén dokumentumfilmek, de az igazságnak csak egy szűk, átszűrt változatát láthatjuk bennük, ugyanis ezek a filmek nagyrészt a sztárok vagy a kiadójuk megbízásából készülnek. Ők kérnek fel egy filmest, hogy kövessék a sztárt hónapokig vagy évekig a kamerájukkal, és emiatt a végeredményt is ők kontrollálják. Ők mondják meg, milyen irányt vegyen a film, milyen témákat lehet érinteni, mi maradhat benne a felvett anyagból, és mi az, aminek a kukában kell végeznie. Ebből a szempontból a pop- és rocksztár dokumentumfilmek valahol az igazi dokumentumfilmek árnyékai, melyeket szokás kicsit lenézni és elintézni annyival, hogy egyszerű rajongókényeztető felvételekről van szó.
Rossz esetben egy ilyen film nem áll másból, mint exkluzív koncertfelvételek sorozatából, amiket időnként megszakítanak jópofa backstage felvételekkel, valamint beleshetünk a stúdiózásba is, ahol jelen lehetünk egy-egy nagy sláger születésénél, valamint megnézhetjük, milyen az, amikor több száz fan egyszerre rohanja le a telefonjával a sztárt, hogy elcsípjenek vele egy-egy szelfit. Azonban bármekkora a kontroll, időről időre mégis feltűnik egy-egy olyan popsztárról szóló doksi, ami meg tud lepni bennünket az őszinteségével, és jelzi, hogy a rajongók kényeztetésén túl van még értelme ilyen filmeket készíteni. Az utóbbi időből talán a legjobb példa erre Taylor Swift tavalyi filmje. Billie Eilish filmje, A kicsit homályos a világ nem tud ugyanennyire őszinte lenni, mint Swift, de legalább látható az erre való törekvés.
Dokumentumfilm egy 19 éves lányról?
Billie Eilish nevét 2019-ben ismerte meg a világ, amikor a lány még csak 17 éves volt. Bár előtte is zenélt már, és voltak népszerű dalai, a Bad Guy egy egészen más szintre repítette a karrierjét, és olyan gyorsan futott be, amire még a mai felgyorsult világban sem sűrűn láthatunk példát. Azóta is milliók csatlakoznak havonta az Instagram-követőihez (a cikk írásának pillanatában 77 milliónál járunk), elnyert minden létező Grammy-díjat, felénekelte az új James Bond-film betétdalát, végigturnézta a fél világot és bár a zenéjével és a szövegeivel elsősorban a hozzá hasonló tépelődő tinédzsereket célozta meg, rajtuk is sikerült túllépnie és a dalait ma már legalább annyira imádják a felnőttek, mint a kamaszok, még ha az utóbbiak valószínűleg mélyebben kötődnek is a szövegeihez. Eilish egy depresszióra hajlamos kamasz, akitől nem áll távol az önutálat, ezzel pedig egyáltalán nincs egyedül a tinédzserek között. Ezért is tudnak annyian csatlakozni a mondanivalójához.
Akik csak felszínesen ismerik, talán még tudják róla, hogy furák a frizurái és elképesztő öltözködési stílust alakított ki magának az alaktalan, sokszor zsákszerű és nagyon színes ruháival, a klipjei pedig elég horrorfilmes képi világgal bírnak, és talán még az is közismert tény, hogy a befutása előtt hatalmas rajongója volt Justin Biebernek.
Ennél több nem nagyon derült ki róla a mainstreamben, így bőven maradt annyi érdekesség a személye körül, hogy arra megérje felépíteni egy dokumentumfilmet, hiába töltötte be még éppen csak a tizenkilencedik életévét. Persze egy ilyen korán készült dokumentumfilm óhatatlanul csak egy kis korszakot mutathat be belőle – mintha Britney Spears karrierjéből csak az első két évet látnánk –, nincs és nem is lehet meg az időtávlat, ami ahhoz kell, hogy valakinek az életére jobban rálássunk. A film emiatt csak Eilish villámgyors befutására fókuszál, és arra, hogy az ezzel együtt járó elképzelhetetlenül nagy felhajtást hogyan viselte ő és a családja. Ennek ellenére számos izgalmas témát így is éppen csak érint vagy teljesen elhallgat, ami azt sejteti, hogy Eilish azért nem akart teljesen kitárulkozni a nézők előtt.
Jelenet a Billie Eilish: The World’s A Little Blurry című filmből (Fotó: Apple TV)
Ami kimaradt
A gyerekkort éppen csak érinti a film, nagyon kevés felvételt láthatunk a befutása előtti Billie Eilishről. Bár elmondja, hogy nem járt iskolába és magántanuló volt, az nem derül ki, hogy a szülei miért döntöttek így. Az otthonukat látva az biztosan megállapítható, hogy Billie berobbanása előtt nem voltak gazdagok.
Az sem derül ki, hogy az otthon tanulás és az, hogy emiatt nem volt gyerektársasága, hogyan hatott a személyisége fejlődésére, és nem volt-e köze ahhoz, hogy később egy ennyire magába forduló kamasszá vált. Azt viszont legalább megállapíthatjuk, hogy Eilish nem szenved Macaulay Culkin-szindrómában: a szülei valóban szeretik őt, törődnek vele és nemcsak a fejőstehenet látják benne, akinek a segítségével luxusautókat és medencés házat vásárolhatnak. Kicsit furcsa is látni, hogy ez a kapcsolat inkább tűnik testvérinek, mint szülő-gyerek viszonynak, az apja és az anyja ugyanis nem autoritásként jelenik meg az énekesnő életében, hanem támogató barátként.
Feltűnő még Eilish expasijának (akit ő csak Q-nak becéz) hiánya. A srácból alig láthatunk valamit, talán csak pár mondatot mond a kamera előtt, és inkább a hiányával válik emlékezetessé: számos alkalommal láthatjuk, ahogy Eilish magányos, próbálja telefonon hívni a srácot, hogy jöjjön át hozzá, ő pedig nem jön. Ezt leszámítva azonban semmi nem derül ki a kapcsolatról, csupán annyi, hogy Billie számára fontos volt. A film nem érint egy másik fontos témát sem: Eilish a zsákruhái miatt ugyanis rendszeresen részesül body shamingben az internetes trollok részéről, a film azonban erre egyáltalán nem kérdez rá, nem esik szó a testéhez való viszonyáról, ahogy arról sem, hogyan érintik az ilyen támadások. Bár a filmet rendező R.J. Cutler viszonylag sokat beszélteti Eilish szüleit, magával a főhőssel szemben inkább megfigyelő szerepbe helyezkedik, és nem sűrűn kérdezi őt direktben. Ennek köszönhetően például láthatjuk, milyen az, amikor egy koncertje után nincs egy perc nyugalma sem a backstage-ben, mert mindenki egy közös fotót szeretne vele, az utcán pedig egy métert sem tud megtenni úgy, hogy valaki ne kamerázná őt a telefonjával, de azt már nem tudjuk meg, hogy viseli ezt a fajta kiemelt figyelmet, és hogyan hat mindez rá. Sejtjük, hogy nem jól, de ennél tovább nem megyünk.
Amit megmutat magából
A Kicsit homályos a világ azonban nemcsak hiányérzetet hagy maga után, hanem számos jól elkapott pillanatot ad nekünk. Fantasztikus látni például, hogy ezek az egész világot meghódító gigaslágerek egy apró gyerekszobából indultak világhódító útjukra, és jó bepillantást nyerni abba is, hogy Eilish hogyan működik együtt a bátyjával, Finneasszal dalírás közben. Érzelmes pillanat az is, amikor először találkozhat az ikonjával, Justin Bieberrel, és annyira megijed a lehetőségtől, hogy eleinte ellöki magától Biebert, amikor a srác meg szeretné ölelni őt. Láthatjuk, hogyan szenved a maximalizmusától, amikor az egyik, amúgy jól sikerült fellépésén elfelejti az egyik dala szövegét, az pedig egyenesen a poklok tüzének kínját hozza el nála, amikor Milánóban a színpadra lépése utáni első másodpercekben kimegy a bokája egy szerencsétlen ugrástól. Borzasztóan kínozza a tudat, hogy emiatt nem tud olyan energikus show-t adni a közönségének, amilyet elvár magától.
Jó látni, amint egy koncertje előtt Katy Perry meglátogatja őt a backstage-ben, hogy elmondja neki: ha beszélni akar valakivel arról az egész őrületről, ami most körbeveszi őt, akkor hívja bátran, mert ő már átélte ezt, és szeretne neki segíteni, ha szüksége van rá. Eilish önelemzései leginkább interjúrészletek formájában kapnak helyet a filmben, a kamera ugyanis a legtöbb rádió- és tévéinterjújára is elkíséri, és ezekből is kaphatunk izgalmas részleteket. Egyszer például arról mesél, mennyire zavarja őt, amikor arról kérdezgetik, miért nem ír boldog dalokat. Azt feleli, hogy azért, mert csak olyan érzésekről tud írni, amiket ismer, a boldogság pedig nem ilyen. Ez talán csak egy durcás kamasz sértődött megjegyzésének tűnhet, de ha valaki rászán két és fél órát erre a dokumentumfilmre, rájöhet, hogy az énekesnő valóban szívből beszél. Billie Eilish ugyanis még a legörömtelibb pillanatoknak sem tudja igazán átadni magát: amikor a szülei azzal ébresztik, hogy minden létező Grammy-díjra jelölték, láthatóan ők sokkal jobban örülnek neki, mint maga az énekesnő. Talán még akkor láthatjuk a legboldogabbnak, amikor megszerzi a jogosítványát, de a filmre nem ezek a képek jellemzők, hanem inkább az, amikor például a rajzfüzetét/naplóját mutatja a kamerának, amiből kiderül, hogy 15 éves kora körül teli volt öngyilkos gondolatokkal.
Jelenet a Billie Eilish: The World’s A Little Blurry című filmből (Fotó: Profimedia)
Nem csak rajongóknak!
A két és fél órás játékidő azonban leginkább annak köszönhető, hogy R.J. Cutler rendező előszeretettel ad teret Eilish fellépéseinek: rengeteg koncertbe kaphatunk betekintést egy-egy dal erejéig, és Billie Eilish van annyira hipnotikus tehetségű előadó, hogy még úgy is öröm volt ezeket a koncertrészleteket megnézni, hogy egyáltalán nem vagyok a rajongója. A koncertfelvételek közben az is kiderül, hogy az énekesnő – részben a gyerekkori intenzív táncóráknak köszönhetően, melyekből rövid képsorokat is láthatunk – teste meglehetősen törékeny, a lába pedig nehezen viseli azt a fajta intenzív megerőltetést, amit a koncertjei színpadi végigugrálása jelent. Olykor a helyzet odáig fajul, hogy egy családja által fizetett szakember is elkíséri az úton, akinek az a dolga, hogy az énekesnőt színpadképes állapotba hozzá. Márpedig nem túl pozitív jel, ha az embert már 18-19 évesen cserbenhagyja a teste: hogy fog így koncerteket adni mondjuk tizenöt év múlva?
A Billie Eilish: Kicsit homályos a világ távol áll attól, hogy tökéletes dokumentumfilmnek nevezhessük, de a hiányosságai ellenére a célját teljesíti: a játékidő végén azt érezhetjük, hogy kicsit jobban ismerjük Billie Eilisht, és ha nem is teljesen, egy kicsit már értjük, milyen gondolatok cikáznak a fejében, és mit gondolhat az őt körülvevő világról. Látszólag örül neki, hogy az emberek ismerik és ennyire szeretik, ugyanakkor értetlenkedik is rajta (csodás a felvétel, amikor egy közösségi médiás élőzése után rákérdez a bátyjánál, hogy vajon miért nézhette 300 ezer ember ezt a nagy semmit?), és nem tudja hová tenni magában. Kétségtelen, hogy ez a film elsősorban a rajongókat célozza meg, de szerencsére nem áll meg itt, és azok számára is érdekessé válik, akiket mostanáig hidegen hagyott a Billie Eilish-jelenség.
A Billie Eilish: Kicsit homályos a világ az Apple TV+ kínálatában látható magyar feliratozással.
