A Robert Falcon Scott – vagy ahogy mindenki ismeri: Scott kapitány – vezette, 1910 és ’13 között zajló Terra Nova expedíció, amely az Antarktisz felfedezésére, valamint a Déli-sark meghódítására irányult, igazán nem szűkölködött a tragikus és felemelő eseményekben: mint ismeretes, a csapat több tagja (köztük maga Scott is) angol úriemberhez méltó, hősi halált halt a délsarki ítéletidőben, ráadásul előtte még azzal a bosszantó ténnyel is szembesülniük kellett, hogy a norvég Roald Amundsen majd egy hónappal megelőzte őket.
A Terra Novával tartott a kiváló hajóorvos és hobbizoológus, George Murray Levick is, aki az expedíció korai szakaszában, az 1911-12-es antarktiszi nyár idején – még a végzetes déli-sarki túra előtt – hosszasan tanulmányozta a Cape Adare-nél található tábor körül lebzselő cuki Adélie-pingvinek kolóniáját: eleinte őszinte, naiv érdeklődéssel, később viszont már
undorral vegyes borzalommal.
Levick az Antarktiszon (Fotó: Wikipedia)
Levick ugyanis – egyebek mellett – megfigyelte, hogy a bizonyos hímek (akiket ő a huligán jelzővel illetett) rendszeresen:
- egymással szexeltek
- döglött tojókkal párosodtak
- valamint tojókat és fiókákat zaklattak szexuálisan, és időnként meg is ölték őket
A Róma végnapjait idéző, szentségtelen pingvinorgia valósággal sokkolta a szigorú viktoriánus neveltetésben részesült orvost, de becsületére legyen mondva, minden részletet aprólékosan feljegyzett a naplójába. Igaz, nem angolul, hanem görögül: egyrészt alighanem azért, mert a saját anyanyelvén szégyellt volna ilyen rettenetes szexuális devianciákról beszámolni, másrészt meg nyilván nem akarta, hogy hogy a kellően művelt gentlemaneken kívül bárki elolvashassa a jegyzeteit. Miután visszatért Angliába, írt egy hosszú tanulmányt az Adélie-pingvinekről, ám a homoszexualitásra és nekrofíliára utaló részeket vagy tapintatból, vagy felsőbb utasításra kihagyta, és csak egy nagyon szűk, akadémikus körben terjesztett, szamizdat-jellegű kiadványban írta meg ez irányú megfigyeléseit. Amivel még így is igazi úttörőnek számított, hisz a természetbúvárok, bár bizonyára már korábban is tapasztaltak – ahogy Levick nevezi – szexuális elfajzásokat a különböző állatoknál, írni senki nem nagyon mert ezekről.
Levick fotója az antarktiszi pingvinkolóniáról (Forrás: Wikipedia)
A Levick által megörökített perverz pingvinpornó a maga idejében – érthető okokból – nem vetett túl nagy hullámokat, és csak jó száz évvel később, 2012-ben fedezték fel újra. Habár a férfi megfigyelései kétségkívül pontosak voltak, következtetései tudományos szemmel nem mindig helytállóak, hisz posztviktoriánus erkölcsiséget (vagy úgy általában: bármiféle emberi erkölcsiséget) pingvinféléken számon kérni nem különösebben célravezető: ugyanis amit a kutató hajmeresztő aberrációnak és huligánkodásnak látott, az teljesen természetes és mindennapos az Adélie-pingvineknél, kivéltképp a még fiatal és tapasztalatlan hímeknél. Ahogy egyébként az is megszokott, hogy némely tojók – a párjuk háta mögött – fészekhez való kavicsokért cserébe párosodnak az egyedülálló hím pingvinekkel. Amúgy meg biztosak vagyunk abban, hogy 1911-ben Londonban is sokan éltek az antarktiszi pingvinekéhez hasonlóan turbulens szexuális életet, csak éppen arról senki nem készített feljegyzéseket görög nyelven.
