Pingvinek szexuális élete

A Robert Falcon Scott – vagy ahogy mindenki ismeri: Scott kapitány – vezette, 1910 és ’13 között zajló Terra Nova expedíció, amely az Antarktisz felfedezésére, valamint a Déli-sark meghódítására irányult, igazán nem szűkölködött a tragikus és felemelő eseményekben: mint ismeretes, a csapat több tagja (köztük maga Scott is) angol úriemberhez méltó, hősi halált halt a délsarki ítéletidőben, ráadásul előtte még azzal a bosszantó ténnyel is szembesülniük kellett, hogy a norvég Roald Amundsen majd egy hónappal megelőzte őket.

A Terra Novával tartott a kiváló hajóorvos és hobbizoológus, George Murray Levick is, aki az expedíció korai szakaszában, az 1911-12-es antarktiszi nyár idején – még a végzetes déli-sarki túra előtt – hosszasan tanulmányozta a Cape Adare-nél található tábor körül lebzselő cuki Adélie-pingvinek kolóniáját: eleinte őszinte, naiv érdeklődéssel, később viszont már

undorral vegyes borzalommal.

Levick az Antarktiszon (Fotó: Wikipedia)

Levick ugyanis – egyebek mellett – megfigyelte, hogy a bizonyos hímek (akiket ő a huligán jelzővel illetett) rendszeresen:

• egymással szexeltek
• döglött tojókkal párosodtak
• valamint tojókat és fiókákat zaklattak szexuálisan, és időnként meg is ölték őket

A Róma végnapjait idéző, szentségtelen pingvinorgia valósággal sokkolta a szigorú viktoriánus neveltetésben részesült orvost, de becsületére legyen mondva, minden részletet aprólékosan feljegyzett a naplójába. Igaz, nem angolul, hanem görögül: egyrészt alighanem azért, mert a saját anyanyelvén szégyellt volna ilyen rettenetes szexuális devianciákról beszámolni, másrészt meg nyilván nem akarta, hogy hogy a kellően művelt gentlemaneken kívül bárki elolvashassa a jegyzeteit. Miután visszatért Angliába, írt egy hosszú tanulmányt az Adélie-pingvinekről, ám a homoszexualitásra és nekrofíliára utaló részeket vagy tapintatból, vagy felsőbb utasításra kihagyta, és csak egy nagyon szűk, akadémikus körben terjesztett, szamizdat-jellegű kiadványban írta meg ez irányú megfigyeléseit. Amivel még így is igazi úttörőnek számított, hisz a természetbúvárok, bár bizonyára már korábban is tapasztaltak – ahogy Levick nevezi – szexuális elfajzásokat a különböző állatoknál, írni senki nem nagyon mert ezekről.

Levick fotója az antarktiszi pingvinkolóniáról (Forrás: Wikipedia)

 A Levick által megörökített perverz pingvinpornó a maga idejében – érthető okokból – nem vetett túl nagy hullámokat, és csak jó száz évvel később, 2012-ben fedezték fel újra. Habár a férfi megfigyelései kétségkívül pontosak voltak, következtetései tudományos szemmel nem mindig helytállóak, hisz posztviktoriánus erkölcsiséget (vagy úgy általában: bármiféle emberi erkölcsiséget) pingvinféléken számon kérni nem különösebben célravezető: ugyanis amit a kutató hajmeresztő aberrációnak és huligánkodásnak látott, az teljesen természetes és mindennapos az Adélie-pingvineknél, kivéltképp a még fiatal és tapasztalatlan hímeknél. Ahogy egyébként az is megszokott, hogy némely tojók – a párjuk háta mögött – fészekhez való kavicsokért cserébe párosodnak az egyedülálló hím pingvinekkel. Amúgy meg biztosak vagyunk abban, hogy 1911-ben Londonban is sokan éltek az antarktiszi pingvinekéhez hasonlóan turbulens szexuális életet, csak éppen arról senki nem készített feljegyzéseket görög nyelven.

Az állatok is szoktak szexelni (és valamelyik még élvezi is):

• Egy rovar, ami imádja a szexet, és ha nem jut hozzá, az alkoholba menekül
• Íme, az állatvilág legromantikusabb madara!
• Így védekeznek a nemi erőszak ellen az állatok