Amikor azt hazudják, hogy meghalt a babád
Film: Branka
Rendezte: K. Kovács Ákos
A délszláv háború idején játszódó Branka csak kis részben magyar nyelvű alkotás. Főhőse a címszereplő, aki nővérként kerül be egy kórházba, és rögtön fennakad a főorvos látszólag kedvesnek tűnő, de valójában eléggé lekezelő stílusán. A lelkiismeretes Branka hamar rájön, hogy az új munkahelye valójában a szervezett gyerekkereskedelem egyik központja, ahol az édesanyáknak azt mondják, hogy gyermekük halva született, de valójában jó pénzért eladják a gyerekeket nyugati országokba. K. Kovács Ákos a volt jugoszláv országok egészségügyének egyik legnagyobb bűntettét dolgozza fel egy kisember szemszögéből, és arra is próbálja megtalálni a választ, hogy mi a felelőssége azoknak, akik csak belekeveredtek ebbe az egészbe, és féltek nemet mondani. Egy komplex problémakört húsz percben bemutatni igazi bravúr, és a Brankának sikerül ezt megcsinálni.
Amikor megtudod, hogy mit gürcöl össze apád azért, hogy neked új cipőd legyen
Film: Ballagási cipő
Rendezte: Schwechtje Mihály
A magyar filmes szcéna egyik legnagyobb bűne, hogy egy olyan átütő tehetség, mint Schwechtje Mihály csak a rendszeren kívül dolgozhat, minimális költségvetésből. A Remélem legközelebb sikerül meghalnod 🙂 alkotója ezúttal egy hatperces kisfilmbe sűríti bele a mesterségbeli tudását. A kiindulópont egyszerű: egy gimis lány a buszmegállóban beszélget az apjával arról, hogy kellene neki egy új cipő a ballagásra, de az apjánál éppen nincs pénz, ezért arra kéri a lányt, hogy suli után ugorjon be a munkahelyére, mert addigra vesz ki neki az automatából. A lány elmegy oda, és innen nem folytatom, mert látni kell. Schwechtje egy banális alaphelyzetből, szándékosan távoli, nem az arcokra fókuszáló képekből hoz össze egy borzasztó komplex családi drámát és társadalomkritikát, és ezt olyan könnyedén teszi, hogy látszik: kisujjában van a szakma. Az idei Friss Hús legjobbja, ráadásul a lányt a Berlinben legjobb mellékszereplőnek választott Kizlinger Lilla alakítja.
Élvezni a csöndet
Film: Csönded
Rendezte: Tóth Gergely
A program talán legtipikusabb kisfilmje, hiszen huszonéves rendezőként az egyik legbasicebb témának számít a huszonévesek ismerkedése, ugyanakkor mégis szorult belé annyi báj és ötlet, hogy élvezetes nézni. A fiú osztálytalálkozóra megy, de nem érzi jól magát. A szórakozóhelyen szemezni kezd egy pultnál ülő lánnyal, akit aztán kint cigarettázva megszólít, és kiderül róla, hogy siket. A fiút azonban ez sem tántorítja el, és az együtt töltött egy-két óra is elég ahhoz, hogy egy kicsit belekóstolhasson a lány világába, amihez hasonlóval még nem találkozott. Tóth Gergely nagyon jól teremt atmoszférát, kiválóan választ szereplőket és visz végig egy egyszerű történetet, amivel könnyű azonosulni, és ami érzelmileg is bevonja az embert.
Kis iskolai abszurd
Film: Pannónia dicsérete
Rendezte: Nagy Borbála
A Ballagási cipő mellett a program másik legérettebb filmje, ami egy tipikus kelet-európai helyzet megteremtésével tart görbe tükröt elénk. Egy gimnáziumot meglátogat a miniszterelnök, így lázas készülődés folyik, hogy méltó módon köszöntsék a nagy embert. A Pannónia dicsérete nem Orbán-kritika, hiszen bárki lenne a miniszterelnök, a film alaphelyzetén ez nem sokat változtatna, ugyanis azt a posztszocialista, az üres, semmitmondó ünnepségekhez és beszédekhez szokott, a nagy ember előtt hajbókoló közeget mutatja be, ami már itt van velünk évtizedek óta, és valószínűleg még itt is lesz egy darabig. A kicsinyesség és a fontoskodás lenyűgöző mélységeit és magasságait olyan kiváló komikusi adottságokkal rendelkező színészek (vagy kiváló színészi adottságokkal rendelkező komikusok) adják át nekünk, mint Rainer-Micsinyei Nóra vagy Janklovics Péter. Ebben a filmben minden a helyén van: az öltözős zugpálinkázástól kezdve a konyhás nénik morgolódásán át az igazgató felfelé nyal, lefelé semmi nem érdekes attitűdjéig egyszerűen minden tökéletes benne, a titka pedig abban rejlik, hogy Nagy Borbála rendező borzasztóan odafigyel az apró részletekre.
Zsákfalu szuperhősökkel
Film: Liga
Rendezte: Márton Dániel
Tényleg az hiányzik nekünk, hogy még egy kisfilmes fesztiválon is szuperhősös történeteket nézzünk? Ez volt az első gondolatom, amikor belekezdtem a Ligába, de Márton Dániel képes volt meglepni. A szuperhősöknek beöltöző, egy zsákfaluban lakó, és ott pitiáner bűntényeket (például egy roller eltűnése) megoldó kisgyerekek története a program vizuálisan legizgalmasabb filmje, ami egyszerre tud kellemesen humoros és nagyon is komoly lenni, és még egy kis szociót is találhatunk benne. Márton Dániel kiválóan használja a szuperhősös történetek kliséit, és forgatja ki őket, hiszen egész mást jelent egy ilyen konfliktus mondjuk Batman és Superman között, mint akkor, amikor két falusi, szuperhősnek beöltözött gyerek között láthatjuk ugyanezt.