Alice Guy-Blaché 1873-ban, Párizsban született egy könyvkiadó-tulajdonos lányaként. Édesapja 1891-ben elhunyt, ezt követően édesanyja munkát vállalt, hogy el tudja tartani a családját, ám az állását nem sokkal később el is veszítette. A 18 éves Alice ekkor egy lakkgyárban helyezkedett el tanult szakmájában, gépírónőként. Három évvel később egy kameragyártó vállalat vette fel titkárnőnek. A cég 1895-ben gazdát cserélt: az elnöke Gustave Eiffel, a vezetője pedig Léon Gaumont lett, utóbbiról kapta a nevét is. A Gaumont et Cie azt ezt követő években a francia mozgókép-ipar jelentős szereplőjévé vált, Alice pedig továbbra is a vállalatnak dolgozott. Bár hivatalosan titkárnő volt, alkalma nyílt alaposabban is megismerkedni a kamerák működésével, az ipar marketingstratégiáival, illetve számos fontos ügyféllel is.
1895. március 22-én részt vett azon a zártkörű eseményen is, ahol a Lumière-fivérek először mutatták be kinematográfot, illetve az azzal elkészített első filmjüket. A fiatal nő nem sokkal később engedélyt kért Gaumonttól az első saját filmje elkészítéséhez. “Buta, lányos cselekedetnek tűnik, de megpróbálhatja, ha akarja. Egy feltétellel: nem mehet az irodai munka rovására” – idézte fel sok évvel később egy interjújában, mit válaszolt akkor a főnöke. 1896-ban Alice le is forgatta a filmet, mely a La Fée aux Choux (A káposztatündér) címet kapta.
1896 és 1906 között Guy-Blaché volt Gaumont gyártásvezetője, illetve a világ első és ebben az időszakban egyetlen női filmrendezője. Korai alkotásai témaválasztásban, illetve stílusban számos hasonlóságot mutatnak versenytársaiéval, többek között nagy előszeretettel forgatott utazási- és táncfilmeket. 1906-ban elkészítette az akkoriban nagy költségvetésűnek számító Krisztus élete című filmet, melyben már a korai speciális effektusokat is alkalmazott, de az alkotás úttörő volt a hangfelvételek használatában is.
1907-ben feleségül ment egy munkatársához, Herbert Blachéhoz, akit hamarosan kineveztek a Gaumont amerikai vállalatának gyártásvezetőjévé. Férjével a tengerentúlra költözött, majd 1910-ben George A. Magie-vel megalapították saját vállalkozásukat, a The Solax Company-t. Alice a cég művészeti vezetője lett és számos nagy hatású produkcióját ekkor készítette el. A cég két év alatt olyan sikeressé vált, hogy a legkorszerűbb filmstúdiót építhették fel a film akkori nyüzsgő fővárosában, Fort Lee-ben. Időközben két közös gyermekük is született férjével, ám Guy-Blaché a várandósságai alatt, illetve a babák mellett is elkötelezetten dolgozott, hetente általában egy-három újabb filmet forgatott. Mindemellett felügyelte a többi rendezőt, a színészeteket, a gyártást, de a lehetséges forgatási helyszíneket is gyakran maga derítette fel.
Alice Guy-Blaché (Fotó: Apic/Getty Images)
“Kiváló példa arra, hogy mi mindent érhet el egy nő, ha esélyt kap az életben” – írta róla akkoriban a The Moving Picture News.
A Solaxnál az évek folyamán átálltak a hosszabb, összetettebb játékfilmek készítésére és a cég éveken keresztül kiválóan alkalmazkodott az ipar gyors fejlődéséhez. 1918-ban azonban Herbert Blaché elhagyta a családját és Hollywoodba ment, hogy ott folytassa karrierjét. Alice a Tarnished Reputations forgatásai alatt elkapta a spanyolnáthát és kis híján belehalt. 1919-ben a gyerekekkel férje után utazott Kaliforniába. Bár ott már nem éltek egy fedél alatt, a nő két filmben is férje mellett dolgozott rendezőasszisztensként.
Guy-Blanché 1919-ban fejezte be az utolsó filmjét. 1921-re annyira eladósodott, hogy kénytelen volt elárvereztetni a filmstúdióját és egyéb vagyontárgyait. Alice és Herbert 1922-ben hivatalosan is elváltak. 1922-ben a nő két gyermekével visszatért Franciaországba, és soha többé nem forgatott filmet. 1953-ban a Francia Köztársaság Becsületrendjével tüntették ki, munkássága elismerésképp. 1964-ben a lányával visszaköltözött az Egyesült Államokba.
„Kudarc volt, vagy siker? Nem tudom” – írta memoárjában az életéről.
1968. március 24-én, 94 éves korában egy idősek otthonában halt meg New Jersey-ben.
