Miután a római katonák elfogták Jézust, hogy Kajafás elé hurcolják, a tanítványok pedig rémületükben szerteszét futottak, rövid, ám annál különösebb és megmagyarázhatatlanabb jelenet játszódott le Gecsemáné kertjében:
a semmiből megjelent egy meztelen fiatalember, és a Messiás nyomába szegődött.
Ám aztán a katonák őt is hamar elkergették. Jó, eleinte amúgy nem volt teljesen meztelen: egy könnyű gyolcsleplet viselt, ami aztán menekülés közben lecsúszott róla. Legalábbis így olvashatjuk Márk evangéliumában (ahonnan amúgy még az is kiderül, hogy a dulakodás közben valakinek levágják a fülét):
„Egy ifjú mégis követte, meztelen testét csak egy gyolcslepel fedte. Amikor meg akarták fogni, otthagyta a gyolcsleplet és meztelenül elfutott.”
A leginkább a Scooby-Doo-rajzfilmek dramaturgiai fogásait idéző, talán még Júdás legendás csókját is elhomályosító eset több fontos kérdést is felvet, például, hogy: ki volt, és honnan került elő a titokzatos fiatalember? Miért rohangált teljesen ruhátlanul a Gecsemáné-kertben, pláne egy ilyen kritikus pillanatban? Egyáltalán, tudatos performanszról van szó, vagy esetleg véletlen balesetről? Sajnos ezekre igen nehéz válaszolni, ugyanis a szövegből gyakorlatilag semmi nem derül ki: a titokzatos újszövetségi pucérfutóról több említést nem tesz Márk evangéliuma, ahogy a többi kanonikus evangélium se. Szerepe, úgy fest, kizárólag erre a rövid és látszólag céltalan – habár komoly spirituális asszociációkat keltő – meztelenkedésre korlátozódik.
A többnyire pucér menekülőként emlegetett férfi személyazonossága azóta is rejtély, bár tippek persze akadnak bőven. A legkézenfekvőbb megoldás, hogy egy egyszerű járókelő vagy afféle bámészkodó lehetett, aki csak véletlenül keveredett az újszövetségi események sűrűjébe, és fogalma sem volt arról, hogy éppen mi is történik. Mások szerint személyesen az evangélium szerzője, Márk jelent meg a Gecsemáné-kertben egy szál pendelyben, ami szintén nem egy elrugaszkodott elmélet: elképzelhető, hogy az a bizonyos felső szoba, ahol a számtalanszor idézett és megörökített utolsó vacsora is Márk anyjának a házában volt, a későbbi evangélista pedig fiatalon maga is Jézus egyik követője lehetett, úgyhogy minden oka megvolt arra, hogy meztelenül futkosson a nyomában (és ha már itt tartunk: ez a ruházat, vagyis annak hiánya, figyelembe véve a közel-keleti klímát, bőven több is, mint indokolt). Márk ráadásul tömören, lényegretörően fogalmazó szerző, így érthető, hogy saját szerepének jelentőségét nem óhajtotta túlhabosítani: ott volt, meztelenkedett, elfutott, ennyi – kicsit talán még restellte is a dolgot.
A további lehetséges jelöltek között ott van még Jakab apostol, a feltámasztott Lázár, valamint János, a szeretett tanítvány is, szóval van miből válogatni. Illetve az is lehet, hogy a pucér menekülő azonos azzal a másik, nem kevésbé titokzatos fiatalemberrel, aki szintén Márk evangéliumában bukkan fel abban a jelenetben, amikor Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalome az üres sírnál azzal szembesülnek, hogy Jézus feltámadt:
„Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.”
Aztán: egy amerikai professzor, bizonyos Morton Smith a hetvenes években azzal állt elő, hogy megtalálta Márk titkos evangéliumát ( az ún. Mar Saba levelet), vagy legalábbis annak egy részletét, ami leírja, hogy Jézus Betániában feltámasztott egy hiányosan öltözött fiatalember, akivel aztán valamiféle nagyon bizalmas kapcsolatba került, és meglehet, hogy ez a fiatalember jelent meg később a Gecsemáné-kertben is. De ez alighanem úgy hülyeség, ahogy van.
Az mindenesetre biztos, hogy Márk evangélista (vagy valaki más) meztelen futása sajnos kevés képzőművésznek ragadta meg a fantáziáját, nem is értjük, hogy miért. A fentebb is látható csodás Correggión kívül más képet nem is találtunk.