Az ún. vicces cicás képek (valamint: vicces cicás videók, gifek és a többi) az internet talán legfőbb tartóoszlopai; nélkülük alighanem azonnal összeomlana az egész rendszer. A pornó ehhez képest a kanyarban sincs. A jópofa feliratokkal ellátott, cuki macskás képek persze nem az internet széleskörű elterjedésével jöttek divatba, hanem már jóval korábban, ugyanis éppen száztíz évvel ezelőtt, 1911-ben jelent meg a műfaj első nagy dobása, alapműve és bibliája, a Kittens and Cats, azaz Cicák és Macskák címmel ellátott viccesmacskakép-gyűjtemény. A könyv – amit akkoriban természetesen még elsősorban a gyerekkorú olvasóközönségnek szántak – egyébként egy Eulalie Osgood Grover nevű, ma már ritkán emlegetett amerikai meseíróneve alatt jelent meg, ám az ő versikéinél sokkal izgalmasabbak és időtállóbbak a bőséggel adagolt illusztrációk, amelyeket Harry Whittier Frees állatfotós készített. A férfi igazi úttörő és vizionárius művész volt, aki már a századelőn is cuki kis ruhácskákba öltöztetett, hétköznapi emberi tevékenységeket (kertészkedés, teázgatás, sütés-főzés, mi egyéb) végző kisállatokat fotózott tonnaszámra.
Bár a kritikai elismerés elkerülte (vajon miért?), egyszerre mulatságos és nyugtalanító művei, amelyekkel leginkább képeslapokon, naptárakban és magazinokban lehetett találkozni, rendkívül népszerűnek számítottak akkoriban. Harry Whittier Frees állítólag soha nem használt kitömött állatokat és egyéb, kézenfekvőnek tűnő fotóstrükköket, így egy-egy kép elkészítése rengeteg stresszel és idővel járt (valószínűleg a modelleknek is, de erről inkább nem is akarunk tudni), ezért évente csak pár hónapot dolgozott intenzíven. A Kittens and Cats volt a fotós első komolyabb munkája, a végeredményt tehát nyugodtan nevezhetjük akár műfajteremtőnek is. Tulajdonképpen ez indította el azt a hullámot, amelynek első komolyabb csúcspontja a kantáros nadrágot viselő fotómodell-csimpánzok megjelenése volt, a második meg a jó tizenöt éve velünk élő internetes macska-(és egyéb kisállat)kultúra, a lolcat mémektől a Youtube-on zongorázó cicákig, és tovább. Szóval akit érdekel, hogy mi is volt az ősforrás, az bátran lapozza fel a könyvet! (azért néhány erősebb képet külön is kiválogattunk)