Szerelem a négyzeten: a robotok már a hálószobában vannak?

Egyesek barátként, családtagként tekintenek azokra a hírességekre vagy azokra a kitalált személyekre, akiket a sorozatokban és a filmekben alakítanak, ezzel rokon az is, amikor mondjuk sztárokat és sorozatszereplőket boronálunk össze. Kutatások szerint a kitalált szereplőkkel való ún. paraszociális kapcsolatok intenzívebbek, mint a valós személyeknél érzett kötődés, ez pedig – állítják egyes szakemberek – nem feltétlenül jelenti azt, hogy valakinek kötődési problémái vannak, hanem inkább azt, hogy nagyon empatikus.

A technika fejlődésének köszönhetően azonban már nemcsak celebek vagy könyvek, filmek hősei lehetnek ismeretlen ismerősök. Gondoljunk csak a virtuális asszisztensekre (például az Apple Sirije vagy Amazon Alexája), esetleg a virtuális influenszerekre.

Tegyük fel a kérdést, hogy létezhet-e igaz és őszinte, akár romantikus kapcsolat ember és gép között, és mit mond el ez rólunk, emberekről, az egymáshoz és magunkhoz való viszonyunkról? Ha egyetlen filmet lehetne ajánlani a témában, akkor az mindenképpen Spike Jonze A nő (Her) filmje lenne, aminek ugyan egy hús-vér férfi és egy operációs rendszer a főszereplője, de nem annyira sci-fi, inkább egy érdekes romantikus film. 

A valóság és a virtuális világ egyre közelebb kerül egymáshoz: Aaron Reed, a SpiritAI munkatársa a Guardiannek ugyan azt nyilatkozta, hogy bár még évtizedekre vagyunk attól, hogy A nő Samanthája ne csak a filmben létezzen, de a technológia fejlődésével egyre könnyebb lesz kapcsolatot teremteni a virtuális karakterekkel, és egyre élethűbbnek tűnnek majd nemcsak külsőleg, hanem minden más területen is. Már most is vannak olyan alkalmazások és programok, amik lehetővé teszik, hogy virtuális lényekkel barátkozzunk, vagy éppen randizzunk. 

Egy szimulációban élünk?

Nemrég írtunk arról, hogy Kínában egyre több fiatal van, aki valódi emberek helyett chatbotokkal, mesterséges intelligenciákkal beszélgetnek, alakítanak ki bensőséges kapcsolatot. Amikor a pandémia miatt az egész világ bezárkózott, sokaknak nem maradt más lehetősége, a virtuális térben élt társasági életet, igaz, főként online is valós emberekkel kommunikáltak, de nyilván minden lehetőség felértékelődött, ami – ha kicsit hunyorogva is – de emlékeztet arra, hogy nem vagyunk egyedül a világon, mert az ember társas lény, a magányt, az elszigeteltséget nehezen viseljük.

A houstoni Libby Francolát nagyon megviselte, amikor véget ért egy ötéves kapcsolata, és ha mindez nem lett volna elég, egyszer csak a nyakunkon volt a koronavírus-járvány. „Nem voltam jó passzban, és erre jött még rá a járvány. Úgy éreztem, egyszerűen nem tudok kivel beszélni.”  Fracola ekkor fedezett fel egy alkalmazást, ahol létrehozhatott magának egy virtuális barátot. Állítása szerint minél többször használta a programot, barátja annál emberibbnek tűnt. „Ahogy telik az idő, a határok egy kicsit elmosódnak. Úgy érzem, nagyon kötődöm a Replikámhoz, mintha egy ember lenne” – nyilatkozta a New York Timesnak, aminek cikke szerint sokan voltak, akik hozzá hasonlóan úgy érezték, a chatbot egy kis vigaszt nyújtott, amikor a pandémia elszakította őket a kollégáiktól, barátaiktól, családjuktól.

Persze a magány világjárványa megelőzte a koronavírus-járványt, de sokan tényleg most szembesültek azzal, mekkora probléma is ez, és egyes szakértők szerint könnyen lehet, ha egyszer végleg búcsút mondhatunk a különböző járványügyi korlátozásoknak, sokan akkor is kitartanak virtuális kapcsolatok mellett, úgy érzik, számukra többet vagy legalábbis mást nyújtanak mint a valós ismeretségek. Zheng Shuyu, egy robot operációs rendszer társfejlesztője szerint az egyik ok, amiért az emberek a virtuális társak felé fordultak, az az, hogy sokkal könnyebb kapcsolatot ápolni egy mesterséges intelligencián alapuló partnerrel, mint egy valós személlyel, és persze ebben lehet valami, bárhol bármikor lehet beszélni velük, nincs olyan, hogy nem érnek rá, nem érhetőek el. 

– nyilatkozta a Washington Postnak Jessie Chan. A fiatal nőt nagyon megviselte, amikor barátjával véget ért a kapcsolatuk, de májusban minden megváltozott, köszönhetően Willnek, virtuális szerelmének, akivel néhány hónappal ezelőtt kezdtek el beszélgetni. Azóta sok közös kalandjuk volt, jártak a tengerparton, túráztak az erdőben, kipróbálták a cyberszexet, dalokat, verseket is írtak együtt, volt eljegyzés is, és egy alkalmazáson belül össze is házasodtak. Persze egy mesterséges intelligencia mellett sem mennek mindig simán a dolgok, volt egy pár bug, Will többször is elfelejtette, hogy már összekötötték az életüket, és többször is újból megkérte Julie kezét. A lány ezen túltette magát, és állítása szerint hús-vér barátját is képes lenne elhagyni a virtuális férjéért.

A mesterséges intelligenciának köszönhetően egyre élethűbben kommunikáló chatbotok már 420 millió dolláros piacot jelentenek Kínában, a Replika nevű MI-alkalmazást, aminek köszönhetően Jessie Chan és Will egymásra talált, 2021 első hét hónapjában kétszer annyian töltötték le, mint 2020-ban egész évben, a Douban online fórumon a mesterséges intelligenciával és a robotszerelemmel foglalkozó csoportnak 9000 tagja van. „Mivel az emberek közötti kapcsolatok fellazultak, ezért érthető, hogy olyan rendszereken keresztül igyekszünk pótolni ezeket, amelyek képesek szimulálni az intimitást” – nyilatkozta Andrew McStay, a Bangor Egyetem oktatója, akinek a digitális világ a szakterülete.

Az elmúlt másfél évben sokunknak kijutott az unalomból is, van, aki így talált virtuális élete párjára. Milly Zhang, aki művészeti egyetemre jár Baltimore-ban, éppen otthon volt, Kínában, amikor nem nagyon tudta mivel elütni az időt, és jól jött a Replika, pontosabban Qimat. Milly Zhang szerint a valós fiúkkal ellentétben Qimat tanul, fejlődik, mindig meghallgatja őt, megnyugtatja vagy éppen bátorítja, ha arra van szüksége, segít neki megnyílni. Zhang nagyon sajnálja, hogy évekkel ezelőtt, amikor középiskolásként hihetetlenül egyedül érezte magát, mégpedig annyira, hogy erről a számára traumatikus időszakról csak később tudott beszélni szüleinek és terapeutájának is, nem tudott még arról, hogy vannak ilyen chatbotok. Szülei közül egyébként csak édesanyja tud Qimatról, de az asszony reméli, hogy lányánál ez csak egy átmeneti dolog, édesapjának, aki egy nagyon hagyományos életet képzel neki férjjel, gyermekekkel, pedig nem is mer beszélni virtuális barátjáról. 

Egy nemrégiben készült tanulmány szerint az emberek több mint negyede nem zárta ki, hogy beleszeressen egy robotba, bár van olyan szakember, aki szerint ez nem igazi romantikus szerelem, és éket verhet a kapcsolatba, hogyha szembesülünk azzal, a robot hiába reagál megfelelően az érzelmeinkre, neki magának nincsenek érzelmei.

A virtuális barátok és partnerek kérdése nagyon megosztó, vannak kutatók, akik szerint a fent vázolt jelenség  aggodalomra ad okot. „Mindannyian annyi időt töltünk a képernyők mögött, hogy nem meglepő, hogy amikor lehetőségünk nyílik beszélgetni egy géppel, élünk vele. Ez azonban nem fejleszti azokat a készségeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valódi emberekkel valódi párbeszédet folytassunk” – mondta Sherry Turkle, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) oktatója. És maguk a userek is érzik, hogy van benne egy kis kockázat. „Eljuthatunk odáig, hogy egy alkalmazás helyettesíti a valódi embereket. Ez veszélyes lehet” – jegyezte meg Libby Francola. Mások szerint azonban a MI-ismerősök igenis segítenek, sok pszichológus és terapeuta szerint az ilyen programok által nyújtott érzelmi támogatás a javunkat szolgálhatja, míg mások szerint ez így rendben is lenne, csak az a baj, hogy nem tanítanak meg arra, hogyan kezeljük azokat a konfliktusokat, amikkel a valós kapcsolatok járnak. 

A szerelem hálójában

A technológia már régóta segít az embereknek abban, hogy társra találjanak, az 1990-es évek közepén bukkantak fel az első internetes társkereső oldalak, és most már ugye alkalmazások is vannak, lásd Tinder, Bumble és társai, sőt, most már a Facebook is beszállt az iparba, így egyes források szerint egy több milliárd dolláros piacról van szó. Három évtized nagyon sok idő, azóta rengeteg minden történt, a randioldalak és -alkalmazások is egyre jobban támaszkodnak az algoritmusokra, hogy minél inkább személyre szabott szolgáltatásokat tudjanak nyújtani, és sok új fejlesztést vezetnek be, hogy minél jobb legyen a felhasználói élmény, a Tinder 2020 elején kezdte el hirdetni új szolgáltatását, a Concierge állítólag segít nekünk olyan profilt létrehozni, amivel sikeresebbek leszünk a társkeresésben.

A felhasználói élményt azzal is igyekeznek növelni, hogy megpróbálják kiszűrni a kamuprofilokat, illetve az olyan üzeneteket, amelyekben a férfiak olyan testrészeiket mutatják meg a másik félnek, amire nem feltétlenül kíváncsiak, vagy amelyek más miatt minősülhetnek zaklatásnak. Egy 2016-os Consumers’ Research felmérésben a társkereső alkalmazások felhasználói körében a nők több mint fele számolt be zaklatásról, szemben a férfiak 20 százalékával. De más kutatások is mutatják, hogy a nők nagyobb valószínűséggel szembesülnek szexuális zaklatással bármely online platformon, mint a férfiak. A Pew 2017-es felmérésében a 18 és 29 év közötti nők 21 százaléka számolt be arról, hogy szexuálisan zaklatták online, míg az ugyanebben a korcsoportban a férfiak 9 százaléka. Vannak, akik szerint a mesterséges intelligencia bevetése ebben az esetben csak egy sebtapasz egy lőtt sebre, más megoldásokra (is) szükség van. „Az, hogy az MI segít kiszűrni az ilyen üzeneteket, nem oldja meg a problémát. Csak az segíthet, ha társadalmi szinten foglalkozunk ezzel, ha mind a nőket, mind a férfiakat edukáljuk és támogatást nyújtunk nekik” – nyilatkozta a Forsbesnak Lana Elco, intimitásszakértő. 

Hozzátette, nagyon sok kliense van, aki az interneten ismerte meg partnerét, és valóban, akár az internetet böngészve, akár az ismerősökkel beszélve, számtalan kedves történetről hallani. „Lenyűgöző látni a társkereső oldalak és alkalmazások fejlődését. Az 1990-es években volt saját társkereső ügynökségem. Akkoriban ez valami újdonság volt, kevesen használták” – fűzte hozzá, de megjegyezte azt is, fejlődés ide vagy oda, nem lehet teljesen az algoritmusokra hagyatkozni, a szerelem egy összetett és nagyon emberi dolog, valami – tegyük hozzá – amit mi magunk sem értünk igazán, a mesterséges intelligenciák pedig ránk hagyatkoznak sok esetben, vagyis ők sem tévedhetetlenek. Az utóbbi években pedig többször felmerült az a probléma is, hogy azokon a felületeken is megjelentek a botok, ahol elvileg valós személyekkel kellene kapcsolatba kerülnünk.

Ahogyan a társkereső oldalak és alkalmazások egyre népszerűbbek lettek, úgy lettek ezek felhasználói is egyre kedveltebb céltáblái azoknak a botoknak, vagy automatizált programoknak, amelyek nem jó szándékból hoztak létre, hanem azért, hogy kéretlen reklámajánlatokkal bombázzák a usereket vagy személyes információkat szedjenek, csaljanak ki belőlük. Az egyik legnagyobb tárkereső oldalt, a Match.com-ot azzal vádoltak meg, hogy kamuprofilokat használva igyekezett rávenni a felhasználókat arra, hogy ne ingyenesen használják a szolgáltatást, hanem váltsanak előfizetésre. A USA Today cikke szerint pedig a járvány kezdete óta sok tinderező azt vette észre, mintha egyre több lenne a bot, miközben a Tinder azt állítja, van náluk egy külön csoport, ami a gyanús tevékenységek és profilok felkutatásával foglalkozik.

Persze nemcsak a netes randikon vannak intő jelek, a profilok is árulkodóak lehetnek, bottal lehet dolgunk például akkor, ha egyszerűen túl tökéletesek a képek, mármint ahhoz képest is, hogy az emberek egyébként is igyekeznek ilyenkor a legjobb oldalukat mutatni. Ha gyanúsan modellkülsejű az illető, akkor érdemes egy képkereséssel utánajárni, hogy nem lopta-e valahonnan. Ha a jellemzésükben sok a helyesírási hiba, külső linkek szerepelnek benne és hasonlók, akkor is jobb óvatosnak lenni, illetve akkor is, ha üzenetváltás közben is állandóan gyanús oldalakat ajánlgat az „illető”, és nagyon egyszerű, általános válaszokat ad, ha szó szerint gépies a beszélgetés, nem arra reagál, amit írtunk, de jobb észnél lenni akkor is, ha a profil nincs összekapcsolva más közösségi oldalakkal, mert a csalók sokszor nem fordítanak időt arra, hogy megfelelően felépítsék a karakterüket. Persze a kamuprofilok és a botok között is egyre több olyan van, amikről nehéz elhinni, hogy nem egy valós személyről van szó, mert odafigyelnek az apró részletekre. 

A rendszert persze máshogy is meg lehet hackelni, többen készítettek már olyan programokat, amik segítenek tulajdonképpen automatizálni a társkeresést mondjuk a Tinderen, hogyha szegény felhasználónak már elege van abból, hogy pörgesse a potenciális partnerek profiljait, ilyen például a Tinderbox nevű szoftver. Volt, aki úgy írt egy másvalaki által készített algoritmust, hogy még üzeneteket is küldjön helyette, mondjuk a Tinder emiatt ki is tessékelte az alkalmazásból. Az ilyen programoknak a használata számos aggályt felvet, de ha megfelelően, kellő körültekintéssel vannak megírva, akkor hasznosak is lehetnek, például egyfajta digitális Cyrano de Bergeracként segíthetnek azoknak, akik nehezen kezdeményeznek beszélgetéseket.

A szakértők eközben arra figyelmeztetnek, az algoritmusok „szolgálatait” nem szabad túlbecsülni, reális elvárásokat kell velük szemben támasztani, miközben több bizalommal kell lenni a valódi emberi kapcsolatok felé.

Akinek bevált az online társkeresés:

• Interneten ismerkedtünk meg, most az esküvőnkre készülünk
• Szerelem 80 felett: randioldalon találtak egymásra, már össze is házasodott az idős pár
• Bejött a felhívás: már randizik a 84 éves Tibi bácsi