El a kezekkel a Harry Pottertől! Ez jutott leginkább eszembe, amikor elkezdődött J.K. Rowling körül a balhé a transzellenes kijelentései után, ami miatt a Harry Potter könyveket is sokan tiltólistára tennék. Idén január elején láthattuk a 20. évfordulóra megjelent Return to Hogwarts (Visszatérés Roxfortba) című visszaemlékezős dokumentumfilmben is, hogy szinte teljesen kihagyták belőle Rowlingot, az a három-négy 10 másodperces bevágás is, amiben megjelent, még 2019-es interjúkból volt. A transzellenes tweetek után, 2020-tól kezdve elhatárolódott a filmkészítők és a színészek nagy része (Hagrid például kiállt mellette) az írónőtől, ami a mai hollywoodi helyzetet tekintve érthető is, de az, hogy a könyveket Rowling kétségtelenül káros kommentjei miatt ne olvassuk, vagy mostantól kezdve, ami eddig jó volt, már ne legyen jó, az elég abszurd gondolat. Sőt, egyenesen felszólították a Twitter aktivistái a népet, hogy égessen mindenki Harry Potter-könyveket, pedig a kettőt – írót és könyvét – igenis el kéne választani egymástól.
A transzellenes Rowling
Az egész ott kezdődött, hogy Rowling 2020-ban azt posztolta a Twitteren, hogy a menstruáló embereket nőnek hívjuk – ez a tweet egyébként valóban elég gúnyosra sikerült –, ebből indult ki az, hogy az írónő transzfób, mert a transz nők is nők, még akkor is, ha biológiailag nem képesek menstruálni. Azóta is folyamatos háborúban van a transz közösség és Rowling a Twitteren, az írónő nem enged a nézeteiből, az aktivisták pedig már halálos fenyegetésekig jutottak, ha nem áll le a transzellenes tweetjeivel. A közelmúltban még az írónő címét is kiderítették, amiből rendőrségi ügy lett.
„Emberek, akik menstruálnak.” Biztos vagyok benne, hogy van erre egy szó – írja Rowling egy tweetjében
Heteroszexuális, női nemi szervekkel rendelkező, bináris nőként nekem néha nehéz értelmezni ezt a helyzetet, ezért nem a saját véleményemre akartam támaszkodni, amikor próbáltam megérteni, mi történik Rowling és a transz közösség között, hanem inkább a Time magazin nonbináris újságírója, A.J. Sass sorait vettem irányadónak. Sass egyébként gyerekkorában transzgender férfinak érezte magát, míg ki nem derült később számára, hogy nonbináris inkább, úgyhogy sokkal nagyobb rálátása van erre a témára.
„Nem voltak újak számomra Rowling nézetei, több Robert Galbraith néven írt könyvében is feltűnik az elég aggályos transzgender női karakterábrázolás nála – írja Sass. – Problémás? Persze. És személyesen nekem nagyon fájdalmasak a nyilatkozatai, mert imádom a Harry Pottert, sokszor nyújtott számomra menedéket gyerekkoromban. Felnőttként persze már objektívebben tudom nézni Rowling nyilatkozatait és le is tudom magamban annyival, hogy nincs igaza, de az írónő munkásságának rajongói között szinte biztos, hogy sok transzgender és nonbináris fiatal, gyerek is van. Számukra nem olyan könnyű ezeket a nyilatkozatokat leválasztani a rajongásig imádott könyvekről. Rowling erősíti ezeknek a gyerekeknek a stigmáját, és minden transzellenes szavával az ő helyzetüket súlyosbítja. Egyszerűen csak káros és ártalmas a transznemű és nonbináris fiatalokra nézve az, amit művel.”
J.K. Rowling 2018-ban, a Legendás állatok és megfigyelésük című film bemutatóján (Fotó: Samir Hussein/WireImage)
Most akkor égessünk Harry Potter-könyveket?
A transzellenesség mellett most a Harry Potter-dokumentumfilm előhívta azokat a hangokat is, amelyek a könyveket és filmeket támadják az írónő miatt. Pedig sok olyan elismert, máig nagy becsben tartott szerző van az irodalomban, akiknek elég rettenetes hírük terjedt, emberként, morális szempontból nem igazán mutattak példát, mégsem vetettük máglyára a könyveiket. Ilyen például Charles Dickens, akinél érzékenyebben senki sem nyúlt a Copperfield Dávid óta az árva gyerekek témájához, csak épp közben elhanyagolta a saját 10 gyerekét, megcsalta a feleségét, majd ahelyett, hogy elvált volna, inkább nyilvános lejárató kampányt indított az asszony ellen az újságokban és elvette tőle a gyerekeket.
Vagy gondoljunk Jack Londonra (A beszélő kutya, Fehér Agyar és sok más pazar könyv írója), aki az egyik első világirodalmi rangú amerikai író volt, népszerűsége mind a mai napig töretlen – és amúgy mélyen rasszista volt az életben. És ki ne maradjon Roald Dahl, számos csodálatos, most is esti meseként és filmen is imádott történet írója, olyanok pattantak elő a tollából, mint a Matilda, a Charlie és a csokigyár, vagy épp A barátságos óriás – ez a fantasztikus író antiszemita és rasszista nézeteket vallott, mellette pedig rendkívül elviselhetetlenül viselkedett a környezetével.
Ha léteztek volna már akkoriban is közösségi oldalak, akkor a könyveiket is másképp értékelték volna az olvasók?
Hasonló most Rowling esete is, mert az írónő magánvéleménye a transznemű nőkről nem kellene, hogy befolyással legyen arra, hogy amúgy a könyvei jók, a Harry Potter még mindig imádni való, és amúgy is: semmilyen ok nem validálhat könyvégetést, úgyhogy ezt nagyon sürgősen el kellene felejteni. Úgy tűnik, mintha a nagy küzdésben kiöntenénk a gyereket is a vízzel együtt. Elfelejtjük, hogy a Harry Potter egy ‘90-es években íródott gyerekkönyv, amitől nem vitathatjuk el, hogy korszakalkotó és egyedülálló volt a maga idejében – és máig képes elvarázsolni a gyerekeket, fiatalokat és felnőtteket. Kezeljük a helyén a dolgokat: Rowlingot tegyük bele nyugodtan a transzfób skatulyába, de a Harry Potter-könyveket egyáltalán nem kell miatta lepucolni a polcokról.
