A norvég Cecilie Fjellhøy a Tinderen ismerte meg az elsőre elbűvölő Simon Leviev-et, aki minden jel szerint egy izraeli milliárdos fényűző életet élő fia volt. Az első randira egy londoni luxushotelben került sor, és a nő már aznap este egy magánrepülőgépen ült, hogy egy bulgáriai üzleti útjára kísérje el újdonsült randipartnerét, akivel alig néhány héttel később az összeköltözést tervezgették: Simon távollétében Cecilie nézegette a kiadó luxuslakásokat, és FaceTime-on beszélték meg egymással, melyik lenne a jó választás. Bár Simon rendszeresen úton volt és viszonylag ritkán jött össze a személyes találka, amikor jelen volt, figyelmes, kedves, érzékeny pasinak bizonyult, de amikor távol járt, akkor is mindig lehetett rá számítani, nem tűnt el hosszú időkre, válaszolt az üzenetekre, rendszeresen hang- és videóüzeneteket küldött, és nyilvánvaló volt, hogy olyan pompás életet él, mint egy igazi herceg. Fjellhøy a mennyekben érezte magát, hogy ilyen szerelemre lelt, és álmában sem gondolta volna, hogy nem sokkal később ott fog állni ráébredve, hogy ez az egész egy kegyetlenül nagy hazugság volt, aminek a következménye az lett a számára, hogy kilenc pénzintézetnek tartozik negyedmillió dollárral (közel nyolcvanmillió forinttal), és hosszú évekbe telik majd, hogy ezt visszafizethesse. Cecilie ráadásul a sztorijával nem volt egyedül: Simon nagyban űzte az ipart, és sorra húzta le nagy összegekre a nőket szerte Európában.
Egy férfi, sok eset
A Netflix dokumentumfilmje, A Tinder-csaló három nő, a norvég Cecilie, a svéd Pernilla Sjöholm és a holland Ayleen Charlotte történetét mondja el. Simonnak ennél sokkal több áldozata volt, de ők hárman voltak azok, akik vállaltak a kamera előtti szereplést, és hármójuknak jutott komoly szerep a lebuktatásában. Azonban a film első fele nagyrészt Cecilie sztorijára koncentrál, mert az ő történetéből lehet a leginkább megérteni, hogyan hálózta be áldozatait ez a nagypályás csaló. A norvég nő úgy vállalta a nyilvános szereplést, hogy közben jól tudta: sokan fogják az áldozathibáztatást választva elítélni őt azért, hogy nyakig eladósította magát egy olyan férfi kedvéért, akit alig ismert. A Simonhoz hasonló csalók gyakran két okból ússzák meg: egyrészt az áldozataik túlságosan szégyellik a velük történteket ahhoz, hogy a hatóságokhoz vagy a sajtóhoz forduljanak, másrészt a rendőrségtől is nagy erőforrásokat igényel egy ilyen folyamatosan mozgásban lévő, a bűncselekményeit mindig más és más országokban elkövető csaló leleplezése és elfogása, emiatt pedig gyakran hiába történik meg a feljelentés, nem lesz különösebb foganatja. Amikor Simon végül 2019 végén horogra akadt és bilincs került a kezére, az sokkal inkább volt e három bátor és vakmerő nő, valamint néhány újságíró kitartó munkájának eredménye, mint a hatóságoké.
A Tinder-csaló áldozatai: Pernilla, Ayleen és Cecilie (Fotó: Netflix)
Szerelem első látásra
A történetmesélés szempontjából Felicity Morris rendező ügyesen fűzi össze a filmjét. Cecilie-t sokáig nem a csalásról beszélteti, hanem csak arról, hogyan ismerkedett meg ezzel a férfival, és miért hitte el neki, hogy valóban milliárdos. Erre a nézők szempontjából nagy szükség van, mivel ha nem szántak volna elég időt a szerelembe esés történetére, borzasztóan nehezen hittük volna el mindazt, ami utána történt. Hiszen miért is költene valaki vagyonokat egy nem is olyan rég megismert pasira? Tényleg ennyire naiv lenne? Azonban a teljes sztori ismeretében már nem ennyire egyszerű a kép. Simon tényleg elképesztően hatékony manipulátorként érte el a célját, és jól tudta, hogy a tökéletes illúzió kedvéért eleinte neki kell sokat költenie a nőre azért, hogy később ne keltsen gyanút, amikor majd ő kezd kérni tőle. Magánrepülőgépek, a legjobb szállodák lakosztályai, pazar vacsorák, ahol a fél étlapot megrendelte, hatalmas csokor virágok házhoz küldve, sofőrrel, luxusautókban furikázás, privát testőr… Ezek már első látásra is akkora összeget jelentenek, hogy az ember azt gondolja: ilyen gazdagságot nem lehet tettetni, hanem ez maga a gazdagság.
A módszer
Simon nagyon hatékonyan dolgozott. Amit költött, azt mindig a korábban befűzött nő által küldött nagy összegekből tette, vagyis az új áldozat becserkészéséhez az előző áldozata pénzét használta, gyakorlatilag egy sajátos piramisjátékot űzött, méghozzá nagyban. Hogy mi volt a módszere ahhoz, hogy elnyerje a nők totális bizalmát és pénzét? Amikor úgy érezte, hogy már megvan az a fajta érzelmi kapocs és bizalom a másik részéről, amire szüksége volt (ez valakinél gyorsabban, már néhány hét alatt, másnál lassabban, több hónap alatt alakult ki), egy éjszaka váratlanul üzeneteket kezdett küldeni arról, hogy megtámadták és bajba került. Ehhez hozzátartoztak mentőautóban készült fotók, valamint a véres és zavarodottnak tűnő testőréről készült fotók is. Elérte, hogy aggódjanak érte, majd bevetette a gyilkos fegyvert: elmondta, hogy a biztonsági emberei szerint a bankkártyaköltései nyomán találtak rá az ellenségei, ezért le kell tiltania őket, emiatt pedig átmeneti pénzzavarba került.
Megkérte a frissen belehabarodott nőket, hogy bocsássák ideiglenesen a rendelkezésükre a hitelkártyájukat, aminek a keretét rendre nagyon gyorsan, már pár nap alatt lemerítette, és rávette az áldozatát, hogy további kölcsönöket vegyen fel. Ehhez persze mindig hozzátette, hogy alig pár hét alatt megtéríti a kért egyre nagyobb összegeket, de a pénz visszaadásával valamiért mindig gondok adódtak. Az általa adott vagyonokat érő luxusóra hamisítvány, a csekkjéről pedig az derül ki, hogy nincs mögötte fedezet, a banki átutalást igazoló papírról pedig az, hogy csak hamisítvány. A trükkjei nagyon profik voltak, de nem egyedülállók: az nlc-n is meséltünk már egy hasonló módszerrel kifosztott magyar nőről.
Fotó: Simon Leviev Instagram
Édes a bosszú
Mindhárom nő sztorija nagyon hasonlít egymáshoz, mégis más. A svéd Pernilla például sosem volt Simon barátnője, csupán összebarátkozott vele, és itt a barátságot használta ki a férfi a bizalom felépítéséhez. A holland Ayleent pedig jóval hosszabb ideig tartotta a hálójában: a nővel nagyjából másfél évig járt, mire kiderültek a turpisságai. Az asztal Cecilie akaratosságának köszönhetően borult, aki kétségbeesésében nemcsak a hatóságokhoz, hanem egy norvég hírportálhoz is fordult segítségért, akik egy komoly oknyomozást végeztek vele azért, hogy a férfit (aki valójában Shimon Hayut néven született középosztálybeli izraeli családban, és az állításával ellentétben semmi köze a milliárdos gyémántkereskedő famíliához) végül rács mögé juttassák. A nyomozás során kiderült, hogy 2015-ben Simon rács mögé került, miután Finnországban három nőt is kifosztott, de a 2017-es szabadulása után ugyanott folytatta, ahol abbahagyta, és a három említett nő mellett másokat is megrövidített.
Amikor a megjelent cikk hatására forró lett a lába alatt a talaj, az épp aktuális barátnője, Ayleen kapott az alkalmon, hogy bosszút álljon rajta. Azzal az indokkal, hogy segítsen rajta, rávette Simont, hogy adja oda neki a designer ruháit, mondván, hogy ő majd eladja a neten, hogy pénzt csináljon neki belőle. Ayleen átverte a profi átverőt, a ruhák árából pedig legalább visszahozott valamennyit abból a pénzből, amit Simon másfél év alatt kihúzott belőle. Végül még azt is elérte, hogy Simont a rendőrség letartóztassa Görögországban, ahonnan aztán kiadták Izraelnek, ahol egy korábbi ügye miatt körözés alatt állt. Végül tizenöt hónap börtönre ítélték, de öt hónap után a jó magaviselete miatt szabadon távozhatott. Jelenleg Izraelben él, és ha kitenné az országból a lábát, jó eséllyel gyorsan letartóztatnák. Az időközben privátra állított és közel százezer követővel rendelkező Instagram-fiókja szerint Simon újra luxuséletet él, és egy pénzügyi tanácsadó cégben utazik. Abban csak reménykedni tudunk, hogy a Netflix-film hatására a sorsa talán egy kicsit rosszabbra fordul. Az biztos, hogy az általa kifosztott nők soha nem felejtik majd el: hosszú évek munkája lesz visszafizetni azt a sok kölcsönt, amiket miatta vettek fel.
A Tinder-csaló című film a Netflix kínálatában látható.
