nlc.hu
Szabadidő

Szex a középkorban

A templom olyan volt, mint a kocsi hátsó ülése – Szex a középkorban

A középkor történészei a szexualitással kapcsolatos kérdéseket is kutatják. Íme néhány zaftos kutatási eredmény a középkor szexualitásával kapcsolatban.

Nem a szex az, ami először beugrik nekünk a középkorról. Pedig ha kicsit jobban beleássuk magunkat a témába, egészen meglepő, mondhatni pornográf tartalmakat is találunk. Nem véletlenül, hiszen a középkori emberek is élvezték a szexet, még ha nem is igen lehetett nekik. De mint tudjuk, a tiltott gyümölcs…

Flörttől az ágyig (templomig)

A középkori férfi és nő számára a szem és a tekintet fontos része volt a szexualitásnak. A Középkori élet (Medieval Life) című könyvében Roberta Gilchrist kifejti, hogy a látással kapcsolatos középkori elméletek szerint „a szem nem volt passzív vevő, hanem aktívan küldött jeleket a látás tárgya felé. Már maga a nézés is vágyat kelthet a megfigyelőben és a megfigyeltben egyaránt.” A nőknek ezért általában azt tanácsolták, hogy ne nézzenek a férfiakra, nehogy megkísértsék őket – írja a medievalist.net.

Ha a kísértés mégis megtörtént, és szexhez szottyant kedvük, elég nehéz dolguk akadt, hiszen a középkori otthonokban és közösségekben gyakran hiányzott a privát szféra, egy párnak nehéz lehetett olyan helyet találni, ahol meghitt órákat tölthetnek együtt. Kegyeletsértőnek tűnik, de általában a templom szolgáltatta a megfelelő helyet a pásztoróráknak, hiszen biztonságos, száraz és a nap nagy részében kihalt volt – kb. az autó hátsó ülésének felelt meg azokban az időkben. Persze a légyottot elővigyázatosan, lopva kellett megejteni, ugyanis a középkori egyház nem igazán kedvelte, sőt mi több, üldözte a szexualitást, és különféle vallási törvényekkel és kiáltványokkal próbálta korlátozni, mikor, hogyan és kivel lehet szexelni. Például nem volt szabad nemi életet élni vasárnap, mert az volt az Úr napja, de csütörtökön és pénteken sem, mert ezek az úrvacsorára készülő napok voltak. Három hosszadalmas absztinencia is volt – a nagyböjt idején, amely 47-62 napig tarthatott; karácsony előtt, amely legalább 35 napot ölelt fel; és pünkösd ünnepe körül, amely 40 és 60 napig is eltarthatott. Ezenkívül bizonyos szentek ünnepe szintén szexmentes napnak minősült.

középkor szex szexuális élet szexualitás katolikus egyház

A pap az asszonnyal hál, míg a férj imádkozik – Giovanni Boccaccio Dekameron című könyvéből (Fotó: Fine Art Images/Heritage Images via Getty Images)

És ha mégis „vétkeztek”? A kora középkorban nagy népszerűségnek örvendtek a bűnbánati könyvek, amelyek az egyházi szabályok megszegéséért járó vezeklést írják le. Egy hetedik századi ír bűnbánati könyv például betiltotta az orális, anális szexet, az önkielégítést és az állatokkal való fajtalankodást. Eközben Theodore angolszász kánonjai a következő büntetéseket tartalmazzák: „Aki egy nőies hímmel vagy egy másik férfival vagy egy állattal paráználkodik, annak 10 évig böjtölnie kell”. Máshol azt írják, hogy aki egy állattal parázna, annak 15 évig, a szodomitáknak pedig 7 évig kell böjtölniük. Ha valaki „beszennyezi magát” (önkielégítés), annak négy napig tartózkodnia kell a hústól. Ha fiú, és gyakran csinálja, akkor vagy böjtöljön 20 napig, vagy ostorozza meg magát. Aki „magot ejt a szájába”, az a legrosszabb, akár élete végéig megbánhatja. Bár a házastársak élhettek nemi életet, csak egyfajta pozíciót – a misszionáriust – engedélyeztek, azon az alapon, hogy ez okozta a legkevesebb örömet a párnak. Az egyház a többi szexuális pozitúrát a bűn szintjei alapján rangsorolta, sorrendben a legtiltottabb felé: 

oldalról, ülve, állva, hátulról.

Az egyház akkoriban is bűnnek tekintette az óvszer használatát, vagy bármit, ami meggátolhatja a fogantatást, a történészek azonban feljegyzéseket találtak állati hólyagból, belekből és vászonból készült óvszerekről, amelyek ellentétben a mai változattal, újrahasznosíthatóak voltak.

Mi kell a nőnek? A rabbi válaszol…

A szexualitásról alkotott prűd vagy épp ellenkezőleg, már-már parázna elképzelések ellentmondásosságára világít rá a 13. század végi Dél-Franciaországban élő Isaac ben Yedaiah rabbi, aki elég pornográf módon írja le, miként kell körülmetélt férfinak gondoskodnia arról, hogy felesége ne feküdjön le körülmetéletlen férfival. Így fogalmaz: „A feleség is vonzódik a körülmetéletlen férfihoz, és nagy szenvedéllyel fekszik a mellkasához, mert a fityma miatt, ami gátat szab a magömlésnek közösülés során, sokáig döfködött benne a férfi. Így örömet érez, és először éri el az orgazmust. Amikor egy körülmetéletlen férfi lefekszik vele, majd elhatározza, hogy visszatér otthonába, a nő pimaszul megragadja, a nemi szervébe kapaszkodik, és azt mondja neki: »Gyere vissza, szeress engem.« Ennek oka az a gyönyör, amelyet a vele való érintkezés során talál, heréinek inain – egy vas izomzata  – és ejakulációjából – mint egy lóé -, amely nyílként lő a méhébe. Elválás nélkül egyesülnek, és egy éjszaka alatt kétszer-háromszor szeretkeznek, mégsem telik be az étvágy”.

Középkori történetek, amiket nem olvastál a suliban

Persze a középkorra kevésbé voltak jellemzőek az ilyen szabadszájú rabbik, sokkal inkább rejtett módon írtak a szexualitásról, gyakran kettős értelemben. Az Exeter könyvben például ez a leírás található: „A kíváncsiság az ember combjánál lóg, gazdája köpenye alatt. Elől át van szúrva; merev és kemény. Amikor a férfi felhúzza a saját köntösét a térde fölé, azt akarja, hogy akasztós holmija fejével megdugja azt az ismerős, megfelelő hosszúságú lyukat, amelyet korábban gyakran kitöltött.” Na jó, talán annyira nem is kétértelmű…

Ahogy a következő leírás sem: Anthony Kaldellis történész szerint az egyik legkorábbi leírásunk a nedves álomról, más néven az éjszakai magömlésről a Hysmine és Hysminias című regényből származik, amelyet Eumathios Makrembolites írt a 12. században. A karakter, Hysminias azt írta le, hol csókolta és simogatta partnerét. Majd kijelenti:

„Fájdalom és szorongás volt, különös módon remegtem; Nem láttam jól, a lelkem meglágyult, és az erőnlétem teljesen elhagyott, ahogy a testem elgyengült. Nehezen vettem a levegőt, hevesebben vert a szívem, és édes gyötrelem öntötte el tagjaimat, szinte csiklandozva. Kimondhatatlan, semmihez sem hasonlítható szenvedély vette át az irányítást. Ezután – Érosz által – megtapasztaltam azt, amit korábban soha.”

középkor szex szexuális élet szexualitás katolikus egyház

Fotó: Netflix

Eközben a képzőművészetben megmaradt az átvittértelműség: a középkor végére több gyümölcs is kapcsolatba került a szerelemmel. Michel Pastoureau nyugati vallási szimbolikával foglalkozó professzor szerint a cseresznye, akárcsak a piros alma, a szerelem szimbóluma volt, ha férfi adta a nőnek. „Ami a fügét illeti, írja, inkább lila, mint vörös külsővel erős erotikus konnotációt keltett, és közvetlenül a női nemi szerveket idézte. Ugyanebben a szellemben a körte, bármilyen színű is, szimbolizálhatja a férfi nemi szervét.”

A 12. és 14. század között a fabula néven ismert mesék nagy népszerűségnek örvendtek Franciaországban. Ezek komikus történetek voltak, amelyekben gyakran szerepeltek feleségek és más nők szexuális kiruccanás közben különféle férfiakkal. A történetek közé tartozik A lovag, aki beszédre bírta a pinát vagy A pap, aki elérte a csúcsot.

Az érzéki gyönyör parfümös kertje egyike azon könyveknek, amelyeket a középkori arab világban írtak, és amelyek a szexszel és a szexualitással foglalkoznak. A 15. század elején Tunéziában íródott könyv őszinte tanácsokat adott a férjek és a feleségek  szerelmi kapcsolataihoz. Az egyik fejezetben a szerző felsorolja azt a sok nevet, amellyel a péniszt lehet illetni, így: 

jancsiszeg, zászló, szócső, galamb, csilingelő, simogató, ravasz, piszkavas, bunkó, szundi, csúnya, csapkodó, kopogtató, szomjoltó, csavar, dugattyú, betolakodó, küklopsz, síró, hosszú nyakú, kopasz, kukucskáló, kéjenc, nyírfajd, pimasz, szégyenlős, könnyes, hintaló, hengeres, rabló, turkáló, csepegtető, cincér, súroló, orr és cserkész.

A vagina becézéseiről persze sajnos nem esik szó.

A középkori Közel-Kelet egyik leghíresebb filozófus-tudósa, Nasir al-Din Tusi is írt egy könyvet a szexualitásról, amelyben kritizálja azokat, akik szerint a szex valamilyen módon káros. “Inkább rendkívül előnyös – állítja, hozzátéve: nincs nagyobb emberi öröm, mint a szexuális kapcsolat”. A továbbiakban leírja azokat a különféle afrodiziákumokat, amelyekkel jobb szexuális életet lehet élni, és megjegyzi, hogy ezek mind kipróbáltak, és csodákra képesek.

Péniszhosszabbító, szüzesség-visszaállító

És ha már afrodiziákum. Több mint ezer évvel a Viagra feltalálása előtt a középkori férfiak már keresték az erekciós zavarok kezelésének módjait. Ahmed Ibn al-Dzsazzar Tunéziában született a 9. század végén, és tankönyvet írt az emberi fiziológiáról, anatómiáról. Témakörei között szerepelt a szexuális betegségek és azok gyógymódjai is, és hosszasan ecsetelte a férfiak szexuális problémáit. Kora orvosi elméletét követve úgy gondolta, hogy a testben a rossz humoregyensúly impotenssé vagy petyhüdté teheti a férfiakat. Al-Jazzar szerint a herék megfelelő egyensúlya volt a fő tényező a férfiak szexuális egészségében: „A szexuális érintkezés ereje csak akkor lesz a legjobb, ha a herék temperamentuma meleg és nedves, mert a melegség növeli a vágyat, míg a nedvesség a spermiumokat. Ha azonban a herék temperamentuma nagyon megváltozik, a szexuális kapcsolat nem lesz megfelelő és kiegyensúlyozott. Ha például valakinek a heréiben a melegség és a szárazság dominál, ennek az embernek a szárazság miatt csak csekély spermája lesz” – írta.

Ezután különféle ételeket ajánl, amelyek a legjobb feltételeket biztosítanák a spermatermeléshez és a szexuális életerőhöz – ezek közé tartozik a csicseriborsó és a fehérrépa. Az al-Jazzar megjegyzi, hogy a bab jótékony hatású a sperma termelésére, és határozottan állítja, hogy borssal, gyömbérrel vagy más összetevőkkel kell kombinálni a hatékonyság érdekében. Ha ezekkel az egyszerű ételekkel nem sikerül növelni a férfierőt, al-Jazzar számos összetettebb gyógymódot kínál, például egy keveréket, amely akár középkori Viagrának is nevezhető, és kínai gyömbérből, hosszú borsból, lucernából, szegfűszegből, sáfrányból és mindenféle egzotikus növényből áll. Ebből kell bevenni reggel és este egy mogyorónyi mennyiséget, de ha ez nem jön be, a tehéntej is megteszi.

középkor szex szexuális élet szexualitás katolikus egyház

Forrás: foliamagazine.it

Persze előfordulhatott, hogy túl sok volt a jóból. A nagy perzsa humanista, filozófus és költő, Jalal-ud-Din Muhammad Rumi (1207–1273)  egyik költeményében meglehetősen élénken írja le a nő és a szamár közötti szexuális kapcsolatot: „Volt egy szolgálólány, aki ügyesen kiképzett egy szamarat, hogy egy férfi szolgálatát végezze. Egy tökből karimás eszközt faragott, hogy ráférjen a szamár hímtagjára, nehogy túl messzire menjen belé. Pontosan saját örömére alakította ki, és annyiszor élvezte, amilyen gyakran csak tudta!” A vers a szolgálólány úrnőjével folytatódik, aki „bekukucskált az ajtó résén és meglátta az állat csodálatos tagját és a lány örömét, és csatlakozott a szamárhoz, figyelmen kívül hagyva szolgája tanácsát, hogy használja a tököt: „A tüze még jobban fellobbant, és a szamár udvariasan meglökte, ahogy a lány sürgette, átnyomva a beleibe, és szó nélkül meghalt” – fordul morbidba a pajzán versike. Szakértők szerint a Rumi által leírt faragott tök lehetett az elődje a 16. századi német orvos, Hildanus által feltalált készüléknek, a péniszrövidítőnek, amely megakadályozta a túl mély behatolás okozta károsodást a közösülés során.

Ha pedig vissza kellett állítani a szüzességet? Forli hölgye, azaz Caterina Sforza (1463-1509) egyike volt azon számos írónak a reneszánsz Olaszországban, akik a Titkok Könyvében foglalkoztak a szex kérdéseivel. Szerinte különféle ételek, gyógynövények, növények, ásványi anyagok és drágakövek kombinálásával mindenféle gyógymódot és csodát lehet elérni a tetvek megszabadulásától kezdve az érmék fényesebbé tételéig. Hozzáteszi, hogy szépségreceptjei még azt is lehetővé teszik, hogy egy 70 éves nő úgy nézzen ki, mint aki 20 éves. A leleményes hölgy számos olyan receptet ajánl a nők számára, amelyek segítségével „a legtermészetesebb és legtökéletesebb szüzekké válhatnak újra. Mindössze annyit kell tenniük, hogy zsályát és a vizet egy lombikban desztillálnak, majd idővel a keveréket a hüvelybe kenik”.  

Perverz papok és apácák?

A rigorózus vallási előírások ellenére természetesen nem minden egyházi elöljáró volt szent a középkorban sem. Amikor VIII. Henrik Anglia királya hozzáfogott a kolostorok feloszlatásához 1536 és 1541 között, az egyik fő ok a vallási közösségek elnyomására a szerzetesek és apácák közötti tiltott szex vádja volt. A Torontói Egyetem egyik tudósának kutatása kimutatta, hogy akkoriban az angliai kolostorok körülbelül 85 százalékát ellenőrizték királyi bürokraták, bizonyítékokat gyűjtve a papok szexuális devianciájáról. A bürokraták mindössze 33 más személyekkel való szexuális visszaélés esetét tudták feltárni, de számos vádat fogalmaztak meg a szerzetesek „önkéntes szennyezés” elkövetésével kapcsolatban, ami a történészek szerint a maszturbáció kifejezése. Például a kelet-angliai Westacre-i kolostorban a 20 szerzetes közül 13-at vádoltak valamilyen szexuális bűncselekménnyel, de közülük tízet önkielégítés miatt.

A tanulmány szerzője Christian Knudsen úgy véli, hogy amennyiben a szerzetesek és apácák viselkedésével kapcsolatos előzetes vizsgálatok nem tártak fel szexuális devianciával kapcsolatos vádat, a bürokraták kreatívabbakká váltak, és felvették a maszturbációt a tiltott tevékenységek listájára, a szodómia kategóriájába sorolva azt. Ez lehetővé tette az angol kormány számára, hogy hatékonyan vezesse be a kolostorok elleni propagandát, megnyitva az utat Henrik előtt, hogy bezárassa az egyházi méltóságokat és birtokaik felett átvegye az irányítást.

Műfütyi a középkorban?

A középkorban a „kantoni ágyéknak” nevezett növényt forró vízbe áztatták, hogy megnagyobbodjanak és megkeményedjenek, majd a nők ezt használták vibrátorként. Más esetben az asszonyok jó keményre sütötték ki a kenyeret, és azzal elégítették ki magukat (az olisbokollike néven ismert, vibrátorszerű kenyér rudakat egyébként már az ókori Görögországban, az ie 5. század előtt is ismerték.) Olaszországban az 1400-as években a dildókat bőrből, fából vagy kőből készítettek.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top