Kritika a Zanox - Kockázatok és mellékhatások című filmről

Magyarország filmgyártása már-már kényelmetlenül Budapest-központú. Ha a magyar filmesek olykor mégis hajlandók kimozdulni a fővárosból, akkor általában a Balatonhoz mennek, ezen felül pedig még a kisebb falvak vagy a tanyavidék jöhet még szóba, viszont a nagyobb magyar vidéki városok mintha a magyar filmekben nem is léteznének. Persze ez abból a szempontból érthető, hogy a filmszakma már évtizedek óta főváros-központú, ahol megvan az a kényelmi faktor, hogy a stábtagoknak nem kell szállást fizetni, hanem mindenki kényelmesen hazamehet a hosszú forgatási napok után. Ha ugyanaz a stáb mondjuk Debrecenben forgat, máris hozzáadódik a szállásköltség tétele is a büdzséhez, valamint a színészek egyeztetése is sokkal nehezebbé válik, mert ha nem nyáron folyik a felvétel, akkor sokan közülük esténként még színházban is játszanak, ami egy budapesti forgatás mellett még csak-csak belefér, de vidékről utazva már jóval több fáradtságot kíván.

Ezért is volt nagyon kellemes meglepetés, hogy a Zanox – Kockázatos és mellékhatások nagy részét Dunaújvárosban vették fel, ahol a helyszín annyira hozzánőtt Baranyi Gábor Benő szívéhez, hogy amikor a filmje díszbemutatójára került sor, azt is Dunaújvárosba szervezte, az egykori Dózsa Mozicentrum (ami az építése, az ötvenes évek eleje idején az ország harmadik legnagyobb mozija volt) helyén üzemelő Kultik Dunaújváros moziba.

A Zanox dunaújvárosi bemutatója (Fotó: Mozinet)

Bemutatkozik: Dunaújváros

Nicolas Cage most Nicolas Cage-t cikizi azért, mert pénzért mindent elvállal

A film bemutatóját az érkező újságíróknak egy idegenvezetéssel is kiegészítették Dunaújváros központjában, ami – gondolom – nem lehet mindennapi errefelé, lévén az egykori Sztálinváros nem arról ismert, hogy elárasztanák a turisták. Az egyórás sétával egybekötött fejtágító arra mindenesetre jó volt, hogy kicsit többnek lássuk a vasmű köré épült iparvárost panelházak tömegénél, és valóban izgalmas, hogyan húztak fel a semmiből néhány év alatt parancsszóra egy működő várost a szántóföldek közepén a múlt század ötvenes éveiben. A filmben a város önmagát alakítja, de meglepő módon az alkotók nem dunaújvárosiak, egyszerűen beleszerettek a város esztétikájába, és úgy gondolták, hogy jól passzolna a történetükhöz, és egyedibbé varázsolná azt.

A Zanox – Kockázatok és mellékhatások egy nem csak tiniknek szánt tinifilm, ami egyszerre vígjáték, romantikus film, sorozatgyilkosos thriller és időhurkos science fiction. Tudom, hogy ez elég vadul hangzik, de ez a sok elem meglepően problémamentesen folyik egybe, inkább erősítve, mint kioltva egymást. Sok szempontból klasszikus elsőfilm – Baranyi Gábor Benőben a film ötlete még 18 évesen született meg, most pedig már kb. harminc, így volt ideje érlelni magában a sztorit – , vagyis a rendező kevés pénzből szeretett volna sok mindent belezsúfolni a filmjébe, és szerencsére ez az ötletparádé ezúttal remekül működik.

Baranyi Gábor Benő

Időugrás pálinkával

A furcsa cím onnan ered, hogy a filmben a Zanox egy kísérleti gyógyszer, amit a végzős gimnazista főhősünk, Misi a szorongására kapott az orvosától. A srácot az érettségi napján elhívja bulizni egy osztálytársa, Janka, akinek jól láthatóan tetszik Misi, de a srác nem igazán reagál az elég nyilvánvaló jelekre. Este azért csak elmegy a buliba, ám mielőtt sínre kerülnének a dolgok Jankával, a lányt a dunaújvárosi parkban megtámadja egy rejtélyes késes alak. Misi szíve összetörik, ám hirtelen egyik pillanatról a másikra újra az érettségi napjának reggelén találja magát, így esélyt kap arra, hogy egyrészt megmentse Jankát, másrészt végre a bulin összejöhessen vele. De mitől következik be a furcsa időugrás? Mint kiderül, a Zanox kísérleti gyógyszer egy bizonyos pálinkafajtával keverve hozza össze ezt a furcsa mellékhatást, így ha Misi elront valamit, némi pálinkát lecsúsztatva a torkán mindig vissza tud ugrani az érettségi napjának reggelére, amikor a nagymamája egy kisebb seregnek elegendő bundás kenyeret készít neki.

A Zanox alkotói jól tudják, hogy a nézők az elmúlt évek során már rengeteg időhurkos filmet láthattak már rengeteg különféle műfajban, épp ezért sokat csavarnak a recepten azért, hogy az ötlet mégis frissnek tűnjön. Öröm a köbön, hogy ezúttal kihagyhatjuk az Idétlen időkig óta a hasonló történetekben agyonhasznált montázst a folyton újra ismétlődő napok legfontosabb történéseiről, és a hősünk számára nem kell meghalnia sem, mivel a folyamatot részben ő irányítja a pálinka megivásával, vagyis ha nem iszik pálinkát, nem lesz időugrás sem, így nincs olyan végtelen ismétlődés, mint amit a hasonló filmekben megszokhattunk.

Vicces, okos és szívfacsaró

A világszép mentőslány esete a belekben turkálással és az agresszív Jake Gyllenhaal-lal

Misi új „szuperképességének” bőven vannak korlátai, melyekre ő is csak fokozatosan ébred rá, a film pedig egy percig sem hagyja, hogy unatkozzunk. Ott van az izgalomfaktor, hogy vajon Misinek sikerül-e megmentenie Jankát a fák között ólálkodó támadótól, ráadásul magát is bajba keveri, így egy idő után a dunaújvárosi rendőrök elől is menekülnie kell. A Zanox ráadásul rengeteg humorral is szolgál: a film remekül használja ki, hogy az időutazáshoz itt pálinkára van szükség, rengeteg alkohollal kapcsolatos pompás poént kapunk, a film lerészegedés jelenete pedig garantáltan ott lesz év végén a 2022-es év legjobb filmjeleneteinek listáján. Meglepő módon a drámai szál is működik: az orvosi rendelőben játszódó, meglehetősen véres jelenet például szokatlanul merész, és látszólag idegen mindattól, amit korábban láttunk a Zanoxban, valamiért mégis működik.

Fotó: Mozinet

Azonban az érzelmi alapot leginkább a romantikus szál, a tiniszerelem határozza meg, és ez az, ami a legerősebb a Zanoxban. A film képes volt visszarepíteni engem, a 41 éves férfit is abba a korszakba, amikor egy lassúzás a buliban az áhított lánnyal maga volt a nagy, sorsfordító esemény (ha a film siker lesz, biztos vagyok abban, hogy a Belmondo zenekar Mikor? című dala a másodvirágzását fogja élni), és amikor még képesek voltunk akár órákon át csókolózni úgy, hogy azt se tudtuk, mi zajlik körülöttünk, mert nem létezett a külvilág. Baranyai Gábor Benő filmje pompásan kapja el ezeket a pillanatokat, és az is frissítően hat, hogy a film kulisszáit Dunaújváros szolgáltatta. A Zanox ráadásul teli van friss, fiatal arcokkal: nemcsak az Erdélyből importált főszereplő, Bálint Előd nagy felfedezés, hanem a Jankát játszó Erdős Lili is: utóbbi még úgy is képes magára vonzani az ember figyelmét, hogy neki azért messze nem írt annyira kidolgozott karaktert az író-rendező. A film összes apró hibája abból ered, hogy az alacsony költségvetés miatt nagyon szűkös erőforrások álltak a stáb rendelkezésére, de ezen hibák egyike sem akkora, hogy megzavarja a Zanox – Kockázatok és mellékhatások élvezetét. Ha a magyar kamaszok hajlandók a mozikban magyar kamaszfilmet nézni, akkor a Zanoxból jó eséllyel korosztályos kultfilm lesz, ami szerencsére nem csak tinifejjel élvezetes.

A Zanox – Kockázatok és mellékhatások május 26-tól látható országszerte a mozik műsorán.