Ő maga egy önálló kreatív erő. Egy készülőben lévő kulturális ikon. Egy ember, akit a színtiszta inspiráció, az empátia és a mestersége iránti tisztelet hajt, aki a hitelességet új szupererőként használja. Rettenthetetlennek tűnik, a gyökerei mélyről indulnak és imádom, hogy még mindig úgy nevet, mint egy gyerek. Zendaya a jövő. És számomra nincs vigasztalóbb dolog. Ez csak a kezdet.
Denis Villeneuve filmrendezőnek néhány mondatban sikerült megfogalmaznia azt, amit már jó ideje mindenki sejt: Zendaya olyan erő a popkultúrában, akivel számolni kell. 25 évesen – mert akárhogy matekozunk, még mindig bőven 30 alatt van -, már rengeteg szerepben bizonyított, és most nem kizárólag a filmes karrierjére gondolunk. Véleményvezér, divatdiktátor, a csaj a szomszédból, aki kedves mosolyával még Pókembert is levette a lábáról. Etnikai hovatartozása kettős, hiszen az édesanyja fehérbőrű, az apja afroamerikai, de mindkét gyökeréhez hű maradt. Gyerekszínészként kezdte, nem kallódott el, a neve már fogalomnak számít a szakmában, pedig még mindig elképesztően fiatal. Nem csak a feltörekvő generáció, hanem mindenki számára példaértékű, ahogy kiáll saját magáért, ahogyan egyengeti az útját.
A név kötelez
Zendaya (a név sona nyelven azt jelenti, hogy ‘köszönetet mond’) Maree Stoermer Coleman 1996-ban született Oaklandben. Karrierjét gyerekmodellként kezdte, majd ahogyan korosztályának sok más feltörekvő csillaga, úgy ő is a Disney csatornánál kötött ki, rögtön egy főszerepben. Az Indul a risza! Rocky Blue-jaként egyszerre bizonyíthatta színészi, táncos és énekesnői képeségeit, amivel egyenes út nyílt számára a showbiznisz világába – bár azt, hogy mennyit köszönhet a Disney-nek nem felejtette el. Ezért amellett, hogy elkezdte a karrierjét tudatosan építeni – szólóalbumot adott ki, könyvet írt, második helyig jutott az amerikai Dancing with the Stars 16. évadában -, a csatornánál is vállalt még szerepeket, sőt, ő volt a főszereplője és producere a K.C., a tinikém című komédiának is, amit csak azzal a feltétellel vállalt el, hogy a családját afroamerikai színészek fogják alakítani.
Zendaya 2010-ben a Csingiling és a nagy tündérmentés premierjén (Fotó: Getty Images/Michael Tran)
Zendaya nem hagyott kétséget afelől, hogy hálás a Disney ugródeszkájáért, a neve is kötelezte, ezért is maradt olyan sokáig, ugyanakkor tudatosan, és ahogyan ő mondja saját magáról irányításmániásként vette át a stafétát.
Kemény kritika
Azzal együtt, hogy gyakorlatilag Amerika és a világ is piedesztálra emelte őt eddigre, Zendaya érezte, hogy óriási hatalom van a kezében. Amikor a 2015-ös Oscar-gálán az afroamerikai származására utalva raszta hajjal jelent meg, az E! Magazin divatkommandójának áldozata lett. Azaz csak lett volna, de végül elképesztő magabiztossággal állt ki a faji megkülönböztetés ellen, és ehhez elég volt mindössze egyetlen közleményt megosztania az Instagram oldalán, ahol olyan embereket vett sorra, akik kiemelkedőek a maguk szakterületén, és nem utolsó sorban szintén ebbe a rasszba tartoznak.
Raszták. Egyiküknek sincs marihuána szaga. Már most kemény kritika éri az afroamerikai hajat a társadalomban, olyan tudatlan emberek segítsége nélkül is, akik úgy döntenek, hogy hajuk göndörsége alapján ítélnek meg másokat. Azzal, hogy az Oscar vörös szőnyegére a raszta hajat választottam, pozitív színben szerettem volna feltüntetni, hogy emlékeztessem a színesbőrű embereket arra, hogy a hajunk elég jó. Számomra a raszta tincsek a szépség és az erő szimbólumai, majdnem olyanok, mint az oroszlánsörény.
Nem sokkal később a Mattel piacra dobta a rasztahajú Barbie-ját, hogy ezzel tisztelegjenek előtte.
Zendaya és a róla mintázott Barbie baba (Fotó: Getty Images/Jason LaVeris)
Szintén ebben az évben történt az is, hogy a Modeliste magazin címlapjához állt modellt, de kissé túlcsúszott a Photoshop a képein, amit részéről hatalmas felháborodás követett és gyorsan leszögezte, hogy a fotóknak közük nincs a valósághoz. Mindezt azért tette, hogy önelfogadásra buzdítsa a fiatalokat a média nyomasztó valóságával szemben. Végül a magazin békejobbot nyújtott számára azzal, hogy eredeti formában is közzétette a képeket, Zendaya pedig ismét bezsebelt néhány elismerést a bátorságáért.
Gyerekszínészből az Eufória díjnyertes sztárjáig
Bár élesen kirajzolódik a minta, mikortól számíthatjuk őt az A-listás sztárok közé, mégis nehéz belátni, hogy ugyanaz a lány, aki néhány éve még egy fiktív kémet alakított a képernyőn egy sitcomban, milyen gyorsan a csúcsra tört. Persze ennyit számít, ha jókor vagy jó helyen, és két olyan filmben is szerepet vállalsz, ami kasszasiker lesz. 2017 ilyen szempontból igazi vízválasztó volt a sztár életében, egyrészt megkapta a Marvel-univerzum egyik legrosszabbnak bélyegzett női mellékszereplőjének, MJ-nek a szerepét, másrészt A legnagyobb showmanben is bizonyíthatott Hugh Jackman és Zac Efron oldalán. Végül a Pókember: Hazatérés felülmúlta a várakozásokat, Zendaya tarolt MJ-ként, a közönségkedvenc mozik pedig meghozták neki azt az áttörést, amit egyébként ténylegesen megérdemelt, és kaput nyitottak számára a Netflix felé, ahol a Malcolm és Marie-ben végre lerázhatta magáról a tinilány skatulyáját. Innen már csak egy ugrás volt az Eufória gyógyulófélben lévő drogfüggőjének szerepe, de pont a Netflix dobása miatt már senki nem azonosította az egykori cuki és vicces Rocky Blue-val. Olyannyira nem, hogy 2020-ban elnyerte a legjobb női főszereplőnek (drámai tévésorozatban) járó Emmy-díjat.
Ilyen fiatalon, ebben a kategóriában még soha, senki nem nyert, Zendaya tehát történelmet írt – és ezzel megint csak bizonyította, hogy érdemes őt komolyan venni.
Tudom, hogy ez egy furcsa alkalom az ünneplésre… De azt akarom mondani, hogy van remény a fiatalokban – tudom, hogy a mi tévéműsorunk nem mindig tűnik ennek jó példájának –, de van remény a fiatalokban, és csak azt akarom mondani, minden társamnak, aki ott dolgozik az utcán: Látlak, csodállak, köszönöm!
A Dűne csak a kezdet
Azt már láttuk, hogy birtokol minden olyan emberi tulajdonságot, ami kellett ahhoz, hogy ennyi idősen idáig eljusson: lojális, elkötelezett, magabiztos, annak ellenére, hogy egyébként magát visszahúzódó, introvertált személyiségként aposztrofálja, de pont ez a kettőség az, ami Villeneuve-t is megfogta, amikor Chani szerepére kereste a megfelelő embert.
Számomra Zendaya ezeréves. Sok életet leélt már ez előtt. És mégis olyan fiatal, mint a tavasz. Valami megfejthetetlen paradoxon folytán azt a benyomást kelti, mintha a távoli jövőbe született volna. Időtlen, és mindenre képes.
És tényleg az! Kimagasló színfoltként robbant be a Dűne világába és tette izgalmassá a karakterét, mindezt úgy, hogy valójában túl sokat egyelőre nem tudtunk meg róla. Kicsit olyan, mintha saját magát is begyúrta volna a figurába: az önazonossága adja, hogy bármihez nyúl, abban remekel. Zendaya ugyanis nem játssza meg magát. Nincsenek allűrjei. Úgy vállalja fel azt, aki, mintha közben fel sem tűnne neki, mekkora értéket képvisel Hollywoodban.
Amikor a Time magazin címlapjára felkerült, akkor is pusztán ennyit fűzött hozzá: „Nagy megtiszteltetés. Köszönöm @TIME ezt az elismerést, és Denisnek a kedves szavait. Ez jelenti számomra a világot.”
Kell még tovább magyarázni, miért is vált 25 évesen ikonná? Aligha…
