A szervezett bűnözés egyértelműen a férfiak területének számított a múltban is, de azért ne feledkezzünk meg azokról a nőkről sem, akik gengszterként szereztek nevet maguknak. Ismered a következő három női bűnözőt a múltból?
Stephanie St. Clair
Manhattanben csak Queenie néven emlegették, de a harlemi territóriumán ő volt Madame St. Clair. A francia és afrikai felmenőktől származó St. Clair 10 évvel azután, hogy Amerikába költözött, a harlemi környék védelmezőjeként lett ismert. Tanúskodott például a korrupt rendőrök ellen, akiket kirúgatott végül a rendőrségtől. Ami pedig még lenyűgözőbb teljesítmény részéről, hogy meghiúsította a belvárosi maffiózók invázióját, amint a szesztilalom megszűnése miatt a St. Clair uralma alatti környékre merészkedtek.
Stephanie St. Clair (Kép: Wikipédia)
Fő végrehajtója, Ellsworth Bumpy Johnson segítségével és Lucky Lucianóval kötött szövetségével Madame St. Clair távol tartotta Harlemtől a Dutch Schultz kaliberű maffiózókat. Később, amikor Schultz egy lőtt seb miatt haldoklott, kárörvendve küldött neki egy üzenetet a kórházba, melyben ez állt: „Ki mint vet, úgy arat.” Amikor nyugdíjba vonult, St. Clair átadta a hatalmat Bumpynak, aki a harlemi keresztapa néven vált ismertté. St. Clairt eddig két filmben is halhatatlanná tették: Novella Nelson játszotta 1984-ben a The Cotton Club (Gengszterek klubja) című filmben, 1997-ben pedig Cicely Tyson alakította a Hoodlum (Gengszter) filmben.
Helen Gillis
16 évesen Helen Wawrzyniak sorsdöntő lépést tett és feleségül ment Lester Gillishez, aki Baby Face Nelson néven vált ismertté. 20 éves korára két gyermeke született, a férjének köszönhetően pedig felkerült a legkeresettebb bűnözők listájára. Bár Helen Gillist inkább bűntársnak tekintik, mint önálló gengszternek, de ő is jelen volt az 1934. november 27-én Illinois államban lezajlott barringtoni csatában. Ennek során Nelson kiszemelt egy rendőrautót, majd Gillisszel és gengsztertársával, John Paul Chase-szel együtt fegyverrel üldözőbe vette, majd tűzharcba keveredtek a rendőrökkel, melyben Nelson és két rendőr meghalt.
Gillis azzal érdemelte ki a helyét a legkeresettebb bűnözők listáján, hogy az eset után bújtatta haldokló férjét. Végül hálaadás napján adta fel magát a rendőrségen. A férje, Nelson halála miatt megkeseredett Gillis tanúskodott Chase ellen, aki emiatt életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Gillis több mint 50 évvel később halt meg, a chicagói Szent József temetőben temették el Baby Face Nelson mellé.
Ma Barker
A keresztanya Ma Barker kőkemény gengszternek, könyörtelen matriarchának számított. Eredeti nevén Arizona Clark 19 évesen ment férjhez George Barkerhez, akivel közösen négy fia született: Herman, Lloyd, Arthur és Fred. De a Barkerek nem átlagos család voltak, inkább egy bűnszövetkezet, akik már 1910-ben országúti rablásokat követtek el. Ezek a rablások gyilkossághoz vezettek, és hamar megragadták a középnyugati sajtó és közvélemény figyelmét. A sors azonban 1927-ben fordulatot hozott a Barkerek számára, amikor Herman öngyilkos lett, hogy elkerülje a letartóztatást. Nem sokkal később a másik három fiú is börtönbe került, és Arizonának is néhány év börtönnel kellett szembenéznie. 1931-ben, a szabadulása után újra összeállt a fiával, Freddel, és folytatták a gengszterek életét, ami végül a halálukhoz vezetett. Akkor ölték meg őket, amikor az FBI 1935. január 8-án megrohamozta rejtekhelyüket a floridai Lake Weirben.
Mrs. Arrie Barker, azaz Ma Baker, a könyörtelen keresztanya, a legjobb barátjával, Arthur W. Dunloppal pózol (Kép: Getty Images)
Ma Barker szerepe vitatott a családon belül, ugyanis a családhoz közel állók ragaszkodtak ahhoz, hogy nem játszhatott aktív szerepet fiai bűnöző ügyleteiben, J. Edgar Hoover azonban „az elmúlt évtized legelvetemültebb, legveszélyesebb és legkreatívabb bűnözői agyának” nevezte őt, arra utalva, hogy a háttérből irányította az anya a szálakat. Azóta Ma Barker legendája egy sor rossz anyát ihletett a filmekben, például a klasszikus gengszterfilmben, a White Heatben (Fehér izzás) és a Duck Tales (Kacsamesék) című rajzfilmben is. Ma Barker karakterét később Jane Crowley játszotta az 1959-es The FBI Story-ban (Az FBI sztori), Shelley Winters az 1970-es Bloody Mama (Átkozott mama) című filmben, Theresa Russell pedig az 1996-os Public Enemies (Elsőszámú közellenség) filmben.
