Egészen furcsa és valóságtól elrugaszkodott állításokkal tűzdelték tele az Állami Számvevőszék legújabb elemzését, amelyről a Népszava adott hírt.
A fő aggodalom az elemzés szerint az, hogy túl sok a diplomás nő, felülprezentált a nők száma a felsőoktatásban (a jelenséget Pink educationnek nevezik), ami miatt kevesebb gyerek várható, mert a tanult nők ezek szerint nem akarnak férjhez menni és eleget szaporodni.
Kiviláglik még az elemzésből – amit egyébként nagyrészt diplomás nők írtak – az is, hogy az oktatásban szegény fiúk mennyire el vannak nyomva a sok humán tantárggyal, ami a lányoknak kedvez, mert ők ilyen érző lények, akiknek való az irodalom meg történelem, holott „aki már megfigyelt kisfiút dekázás közben, az láthatja, hogy a férfiak rendkívül nagy koncentrációval tudnak feladatokat elvégezni”. Annyiszor vontuk fel a szemöldökünket a cikk olvasása közben, hogy a végén úgy maradt és azóta is pislogunk, hogy mégis melyik párhuzamos univerzumban élnek azok, akik ezt az elemzést írták?
Nem diploma, gyerek kell
Azon már fent sem akadunk, hogy minek foglalkozik az Állami Számvevőszék azzal, hogy hány gyereket szülünk és mennyit tanulnak a nők, amikor a saját leírásuk alapján a feladatuk ez lenne: „Az Állami Számvevőszék ellenőrzést végez minden olyan intézménynél és politikai szervezetnél, ahol közpénzt használnak fel”. Utolsó emlékeink szerint a nők méhében és diplomáiban nincs politika, meg közpénz, de már a tűréshatárunk olyan szinten kitolódott, hogy elsiklunk eme apróság felett, és inkább azt a kérdést tesszük fel magunkban, hogy mégis mi köze a diplomának a gyerekvállaláshoz? Azért érteni véljük a kissé idejét múlt logikát, miszerint szerintük kitolja a szülés idejét a sok tanulás a nőknél, nem mennek férjhez az első szerelmükhöz 18 évesen és nem potyogtatják sorra a gyerekeket, amíg van egészséges petesejtjük.
A nők jelentős felsőoktatási túlreprezentáltsága ezenfelül demográfiai problémákat is okozhat, megnehezíti a pártalálást, illetve a termékenység csökkenésének kockázatához vezethet, mivel a nők házasságának valószínűsége és ezzel a gyerekvállalás esélye is csökken
– olvashatjuk az elemzésben. Tehát a következtetés az ÁSZ szerint az, hogy a nők oktatása demográfiai veszélyt jelent, azért kevesebb a magyar, mert a nők már megint nem bírnak magukkal, egyenjogúságot, tudást, rendes munkát, diplomát és fizetést is akarnak. Önállóskodnak itt az egyetemeken meg főiskolákon, saját lábukon akarnak megállni, ahelyett, hogy függővé tennék magukat egy férfitól, aztán szülnének gyerekeket halomra.
Úgy tűnik, mi, nők erre vagyunk jók: szüljük a kis magyar gyerekeket. Kit érdekel, milyen hatalmas lehetőségek rejlenek a tudásunkban (valahol felsír egy Karikó Katalin), igaz? Mi mind csak két lábon járó méhek vagyunk, akiknek az életének az a fő célja és küldetése, hogy teleszüljük Magyarországot. Valóban, ha 18 évesen kezdenénk szülni, simán lehetne öt gyerek is, míg ha diploma után, 24 évesen (vagy neadjisten még később, mert dolgozni is akarunk) szülünk, akkor már biológiailag van esély rá, hogy nem marad idő két-három gyereknél többre. Nem mintha akkora buli lenne a gyerekvállalás a mi kis hazánkban. Épp jókor jött ki ez az elemzés, a rezsicsökkentés csökkentése miatti százezres gáz- és villanyszámlák mellett majd azon rágjuk a szánkat, hogy miért nem szültünk még több gyereket, úgy nemcsak kettő, hanem egyből öt gyerekért aggódhatnánk, hogy megfagy az iskolában, vagy otthon nem tudjuk fűteni normálisan a gyerekszobát és gyertyafénynél írja a leckéjét.
Elnyomott férfiak
Meg szeretnénk nyugtatni az aggódó Állami Számvevőszéket, mi, nők képesek vagyunk ám több dimenzióban is helyt állni, többfelé teljesíteni az élet kihívásait akár férfi segítsége nélkül is. Nem vagyunk félemberek akkor sem, ha nem élünk házasságban és nincs gyerekünk. A fiúk fejlődésére vonatkozó idézet az egyik kedvencünk lett a jelentésből:
A felnövő fiatal otthonában azzal szembesül, hogy lefagyott a számítógép, csöpög a csap, vagy lapra szerelve érkezett a bútor és nincs, aki megoldja.
Friss hírünk van: mindezt és még többet is meg tudnak oldani a nők ugyanúgy, mint a férfiak. Mindehhez csupán két kézre és egy agyra van szükség, ami pedig nekünk is van, hiába nincs plusz szerszám a lábunk között. Kár, hogy még mindig nem megy át az infó, hogy a nők és férfiak alapvetően mind emberek, nem sok különbség van köztük kompetenciák terén. Az pedig egyenesen vicces, hogy az elemzés szerint a nők elnyomják a férfiakat. Már majdnem el is hisszük, hogy a nőknek áll a világ, csak sajnos nőként a saját bőrünkön érezzük, hogy ennek a feltevésnek mennyire nincs köze a való élethez.
Szülni és tanulni? Erre csak a nők képesek (Fotó: Getty Images)
Bár az elemzés szerint a történelem az amolyan nőies dolog, de azért kicsit mégis érdemes visszatekinteni az elmúlt évszázadokra, ha az elnyomásról akarunk beszélni. Például kikereshetjük, mikortól van a nőknek szavazati joga: Magyarországon konkrétan 1918 óta mehetünk csak szavazni, addig kizárólag férfiak döntöttek politikáról, országvezetésről, mindenki, köztük a nők életéről is. Nem volt semmiféle beleszólásunk abba, mi történik velünk ebben az országban, a férfiaknál volt az irányítás – és egyébként van ma is, elég csak megnézni, hány női politikus ül Magyarországon döntéshozó székeiben.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat nők helyzetéről szóló nemzetközi jelentéseiben rendszeresen az utolsók között végez Magyarország (még Közép-Ázsián belül is), aminek többek között az az oka, hogy a mi országunkban a legkisebb az Országgyűlésben a képviselőnők aránya az EU-ban.
De persze szegény elnyomott férfiak, akik egyébként gyakran a többszörösét kapják fizetésben ugyanazért a munkáért, mint a nők, csak azért, mert férfinak születtek. Ha nem tetszik, el lehet menni. És ha nő vagy és sok gyereked van, eleve sokkal nehezebben találsz munkahelyet, mert irtóznak tőled, és előre azt feltételezik, hogy lógni fogsz a munkából a gyerekeid miatt, akik közül valamelyik tuti beteg lesz. Meg ha anya vagy, már nem lehetsz jó munkaerő, hiszen védeni fogod a hétvégéidet, este nem leszel hajlandó otthonról is dolgozni és a munkaidő végén leteszed a munkát a gyerekekre hivatkozva – azaz nem hagyod magad a végletekig kihasználni, még ilyet, mit képzelsz?! Legalábbis az Állami Számvevőszék elemzése szerint nem jár neked karrier, pénz, önállóság, sokkal inkább társfüggőséget és anyagi ellehetetlenítést vizionálnak a nőknek, hogy meghozzák a kedvüket a szüléshez.
Az iskola túl nőies
Az ÁSZ azt írja, hogy az iskolarendszer a lányoknak kedvez, ahogy a Népszavában is olvashatjuk az elemzésről: „A megkérdezettek többsége szerint a lányos tulajdonságok – érzelmi, szociális érettség, szorgalom, szófogadás, monotóniatűrés, jó szóbeli és írásbeli kifejezőkészség – fontosabbak az iskolákban, mint a fiús, reál tantárgyakhoz szükséges matematikai, technikai és műszaki érzék, a logika, a térlátás vagy éppen a kockázatvállalás. A férfias tulajdonságok büntetése az iskolákban mentális problémákat okoz a fiúknak, akik így nem tudják sajátos képességeiket kibontakoztatni és hatással van a szorgalmukra is.”
A helyzet azonban az, hogy ezt nem igazán lehet szétszedni nemek szerint, ugyanis nem arról van szó, hogy minden lány ilyen és minden fiú olyan lenne, hanem inkább az a nagy probléma – már vagy 50 éve – a magyar iskolákkal, hogy kockagyerekeket akarnak faragni mindenáron a különféle gyerekekből. Legyen az fiú vagy lány, ha nem szabványgyerek, akkor nehéz élete lesz az iskolában és akadályozzák az előremenetelét. Kifejezetten középkori hozzáállásnak tűnik azt mondani, hogy a lánynak valók a humán-, a fiúknak meg a reáltárgyak. Bár miért is csodálkozunk ezen a hozzáálláson, amikor a magyar tudományos világ sem fogadja be normálisan a nőket a sorai közé, holott fantasztikus agyvelőkkel teszik szegényebbé így a tudósok sorát itthon (lásd a tavasszal történt eseményeket: Egyetlen nő sincs az MTA 26 új rendes tagja között, tiltakozásul lemondott Kende Anna). Vagy kinevetik a férfi kozmetikust, miközben lehet, hogy szakmája egyik legjobbja.
A fiú matekozzon, a lány meg olvasgasson? Tényleg itt tartunk? Aki ezt az elemzést készítette, közelről nem nagyon látott még gyereket valószínűleg. Ha látott volna, pontosan tudná, hogy a gyerek tehetsége, személyisége, érdeklődési köre nem függ olyan óriási mértékben attól, hogy milyen nemű.
Az pedig egyenesen röhejes, hogy bárki büntetné a férfias tulajdonságokat, a világban mindenhol azok jutnak hamarabb előrébb, akik alaposan ráfekszenek és kihasználják a férfias tulajdonságaikat (a nők is).
Ha viszont annyira egyenjogúságot szeretnének az Állami Számvevőszéknél a férfiaknak, akkor nem a nők továbbtanulásán, diplomáin kellene rugózni, hanem például rögtön itt egy aktuális téma, amivel kapcsolatban hozhatnának férfi- és családbarát döntést: az apák szülés utáni szabadsága kérdéskörben már Románia is elhúzott mellettünk, ott is 10 napot kapnak a friss apukák, Ausztriában pedig 30 napos apaszabadságot kapnak a férfiak. Mindeközben itthon a szánalmas kis 5 nap szabadsággal kellene a csecsemő mellett belerázódniuk a férfiaknak az apaszerepbe, és épp augusztusban szavazták le a plusz 5 napos apaszabadság lehetőségét. Nem lehet, hogy megnőne a szülési kedvük a nőknek is, ha tudnák, hogy nem lesznek egy héttel a szülés után teljesen egyedül hagyva az újszülöttel? De persze ez csak egy ötlet, én csak egy nő vagyok, mit tudhatok erről, ugye, nekem csak szülni kell.
Azt a szerencsétlen, elnőiesedett érettségit pedig igazán egyszerűen tudjuk férfiassá tenni. A döntéshozók úgyis férfiak, amikor az érettségiről van szó, úgyhogy cseréljék csak ki egyszerűen a sok nőies, felesleges tantárgyat, mint az irodalom, történelem meg idegen nyelv – micsoda badarságok! –, és legyen helyette foci, horgászás, katonai alapismeret, lövészet, vadászat vagy esetleg szakácsművészet by Németh Szilárd az érettségi tantárgyak között. Igazi, férfias életre nevelő iskolák kellenek a magyar népnek, bezzeg így nem lennének puhányak a férfiak, és nem lázadoznának a felsőoktatásban továbbtanulással a nők a szülés ellen. Alig várjuk, csuda világ lesz!