Karácsonyi filmek pszichológiai háttere

A Karácsonyi románc novemberben debütált a Netflixen, és annak ellenére, hogy a bemutató nem volt különösebben meggyőző – ugyanis nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy Lindsay Lohan csak nyomokban hasonlít önmagára –, úgy gondoltam, megnézem. Nem voltak nagy elvárásaim, sőt, ahhoz képest még talán jobbat is kaptam, mint amire összességében számítottam, úgyhogy újra megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy miért szeretjük ezeket a klisés, kiszámítható, némi angyalhajjal és fagyönggyel megküldött alkotásokat? 

Jelenet a Netflix legújabb top 10-es filmjéből, a Karácsonyi románcból (Fotó: Netflix/Scott Everett White)

A rövid válasz az, hogy mert boldoggá tesznek minket. A hosszabb ennél picit tudományosabb alapokra helyezi a témát. 

Boldogság vs. boldogság 

9 kevésbé ismert karácsonyi film, ami tényleg olyan a léleknek, mint a bonbon

Ahogyan arra Psychology Today cikke rámutat, a szakemberek kétféle boldogságot különböztetnek meg, a hedonikust és az eudaimónikus boldogságot. Előbbi szerint a boldogság tulajdonképpen az érzékek öröme, amikor átmenetileg érzünk valamit, mint például a csokievés. Ezzel szemben az eudaimónikus boldogság olyan élményből fakad, ami valamilyen belső motivációt, célt hoz létre és hosszabb ideig velünk marad, mondhatnánk úgy is, hogy ez inkább az elme boldogsága. Mindkét típus fontos a maga nemében és hozzájárul az általános jóléthez, és a szakemberek szerint pont ez az, ami miatt a karácsonyi filmeket szeretjük: az ünnepi kedvencek mindkettőt egyesítik magukban. 

Pozitív érzések jönnek fel, ha a humorra, a romantikára, a gyönyörű, karácsonyi helyszínre, a vonzó színészekre és a kielégítő befejezésre gondolunk. Ugyanakkor a filmek ennél mélyebb jelentéstartalomban is vizsgálhatóak, mert a reményre, a családi és társadalmi kapcsolatokra és a szeretetre épülnek. Üzenetet hordoznak még abban az esetben is, ha a cselekmény valójában egyáltalán nem bonyolult. Arra a néhány órára, amíg ezeket nézzük, felfüggeszthető a hitetlenség, a mindennapok cinizmusa, nincs más dolgunk, mint gyönyörködni az egyszerűségben, és abban, hogy egy olyan végkifejletet kapunk, ami irigylésre méltó. 

A kisfiú, aki végül megmentette az ünnepet – A Reszkessetek, betörők! 32 éve debütált és azóta is az egyik legkedveltebb karácsonyi filmnek számít (Fotó: RTL Sajtóklub)

Menekülés a valóságból 

Szintén fontos kulcsszó, amit a szakértők felemlegetnek ezek kapcsán, a kiszámíthatóság. Főleg most, amikor egyébként sem tudjuk, mi vár ránk holnap, biztos pontot képviselnek ezzel a tulajdonságukkal. Sokan megvetik a karácsonyi alkotásokat a klisék vagy a sztereotípiák miatt, viszont az ismerős műfaji sajátosságok azok, amik az elégedettség érzését szolgálják. Tulajdonképpen nem más ez, mint az eszképizmus egy formája, ahol az ünnepi narratíva elemei – mint nagylelkűség, szeretet, törődés és boldogság – segítenek kiszakadni a valóságból.  

– magyarázza Dr. Marny Lishman pszichológus, kiemelve a Refinery29-nek, hogy ez tökéletes módszer az év végi hajtásban a feszültség csökkentésére. 

A szakértő arról is beszélt, hogy a karácsonyi alkotások ugyanazt a képletet követik, vagyis adott egy főhős, aki valamilyen kalandra indul, aztán válságosra fordul a helyzete, majd győzelmet arat és új emberként tér vissza a közegébe, végül pedig boldogan él, míg meg nem hal. Az ismerősség kényelme megnyugvással tölti el a testet, nincs rejtett rizikófaktor, csak elégedettség. Dr. Lishman megjegyezte, hogy az ünnephez kapcsolódó filmek egyúttal reményt is adnak azáltal, hogy átvezetnek bennünket egy képzelt világba legalább egy rövid időre, így emiatt sem érdemes lebecsülni a terápiás jellegüket. 

Hihetetlen, de már az Igazából szerelem is 19 éve került a mozikba (Fotó: TV2 Sajtóklub)

Az agy is hálás a klisékért 

Hogy ne csak nagy szavakat használjunk, érdemes azt is megvizsgálni, hogy az agy hogyan viselkedik egy ilyen helyzetben. A nevetés az antidepresszánsokhoz hasonlóan befolyásolhatja a neurotranszmitterek szintjét, és minimálisra csökkentheti az olyan fenyegetésre adott válaszokat, mint például a Covid, vagy a megélhetési válság. A nevetés emellett csökkenti a stresszhormonok mértékét is, ami jó hír, ugyanis jól tudjuk, hogy a stressz előidézhet szív-és érrendszeri problémákat, anyagcsere és immunrendszer okozta bajokat, csökkentve a betegségekkel szembeni védekezőképességünket. 

A pozitív érzelmek növelik az optimizmust és rugalmasabbá, nyitottabbá, kreatívabbá, valamint produktívabbá tehetnek bennünket. Szóval fiziológiai szempontból sem utolsó a karácsonyi filmek mellett dönteni, főleg a túlterhelt időszakban, amikor egyébként is nagyobb a feszültség, mint bármikor máskor. 

Kevin nélkül nincs karácsony 

61 karácsonyi film és mese a Netflix, az HBO Max és a Disney+ kínálatából

Sokan cikinek tartják bevallani, hogy a nagy klasszikusokat minden évben műsorra tűzik otthon, pedig az olyan filmek, mint a Reszkessetek, betörők!, az Igazából szerelem, vagy a Grincs a nosztalgiafaktor miatt már-már kötelezőek. Sok esetben gyerekkori emlékekkel kötődnek össze, így gondatlanságot szimbolizálják, azt az időszakot, amikor még nem kellett olyan dolgok miatt aggódni, minthogy hogyan fogjuk kifizetni a rezsiköltségeket a téli hónapokban. A Neurology Live cikke szerint a nosztalgia során az agy jutalomközpontjai aktiválódnak, és olyan folyamatokat indítanak be a testben, amik jó érzéssel töltenek el bennünket, és részben ezért van az, hogy Kevin nélkül már elképzelhetetlen az ünnepi időszak. 

Dr. Darryl Watson pszichiáter azonban nemcsak a filmek hatását, hanem a zenei aláfestést is fontos tényezőnek tartja. Mivel ezeket a dalokat csak az év néhány hetében halljuk, olyan sajátos auditív stimulációhoz vezetnek, ami a karácsony sajátossága, és ezek megint csak a saját tapasztalásaink emlékét hívják elő.  

A konklúzió tehát az, hogy mindegy, mennyire rossz egy karácsonyi film, azok az elemek, amik életre hívják, mind a jó közérzetet szolgálják, és ezért lehet az, hogy egy olyan harmatgyenge film, mint például a Karácsonyi cserebere, három részt is kaphatott.