Kate és Margaretta Fox az 1830-as években születtek a New York-állambeli Rochesterben. A család egy parasztházban élt, melyről azt pletykálták, hogy egy szörnyű gyilkosság helyszíne volt, és hogy a holttest még mindig el van rejtve az épület pincéjében. 1848-ban a 11 éves Kate és a 14 éves Margaretta kitalálták, hogy megtréfálják a szüleiket azzal, hogy elhitetik velük, kísértet járja a házukat. Almákat kötöttek madzagokra, majd éjszaka, amikor mindenki azt hitte, alszanak, azzal kopogtak a padlón, vagy épp a bútorokat tologatták. Édesanyjuk felfigyelt a megmagyarázhatatlannak tűnő zajokra és egyre inkább maga is elhitte, hogy szellem kísért az ottonukban.
Mivel a lányok attól féltek, hogy ha kiderül az igazság, megbüntetik őket, továbbvitték a csínytevést. Kate úgy tett, mintha kommunikálni tudna a szellemmel és kérte, hogy koppintásokkal válaszoljon a kérdéseire. Valójában persze nem a szellem kopogott, hanem a testvére, Margaretta, a lábujjai ropogtatásával. Édesanyjukat azonban meggyőzték a kísértet jelenlétéről, aki aztán a szomszédokat is áthívta, akiknek a lányok szintén előadták az átverést.
A környéken gyorsan elterjedt, hogy a Fox nővérek képesek kapcsolatba kerülni a szellemvilággal. Idősebbik testvérük, Leah akkoriban egyedül élt és anyagi gondokkal küzdött, mivel a férje elhagyta. Meglátta azonban a pénzkereseti lehetőséget húgai „képességében”. Turnéra vitte őket, ahol bemutathatták tudásukat. A kopogós mutatványt további műsorszámokkal, például földről felemelkedő asztalokkal, illetve a helyiségen átrepülő tárgyakkal is kiegészítették. Több száz szeánszot adtak elő, elkápráztatva a közönséget.
A neves lapszerkesztő és a New-York Tribune alapítója, Horace Greeley is felfigyelt rájuk. A férfi nem sokkal korábban veszítette el az egyik fiát, és azzal a gondolattal vigasztalódott, hogy a Fox nővéreken keresztül kapcsolatba kerülhet elhunyt gyermeke szellemével. Éppen ezért mindhármukat a kastélyába költöztette, és még Kate oktatását is fizette.
A Fox nővérek: Margaretta, Kate és Leah (Forrás: WIkipedia)
A nővéreket persze sokan kritizálták is, mondván, hogy csalók. A szkeptikusok több ízben is igyekeztek bebizonyítani, hogy csupán színlelik a szellemvilággal való interakcióikat. Azt állították, hogy különféle trükkök, például hasbeszélés és mechanikus eszközök segítségével keltenek illúziókat. Bizottságokat hoztak létre és különféle próbatételeknek vetették alá őket, például olyan kérdéseket tettek fel a szellemeknek, amelyekre a nővérek nem tudhatták a választ, és bár a válaszaik soha nem voltak következetesek, a közönséget mégis sikerült meggyőzniük. Egy másik teszt alkalmával összekötözték a lábaikat és még a fehérneműjüket is ellenőrizték, hogy kiküszöböljék a trükközést, de Margaretta és Kate még így is meggyőzőnek bizonyult. A legtöbb kritikus végül kénytelen volt elismerni, hogy nem talált csalásra utaló jeleket.
A nővérek azonban nem tudták kezelni a rivaldafénnyel járó stresszt. Mindhárman alkoholisták lettek. Ráadásul egyre többen koppintották őket, az övékénél is látványosabb és szórakoztatóbb műsorszámokkal. Ahogy egyre inkább leáldozott a karrierjüknek, annál nehezebben tudták elviselni egymást.
Margaretta volt az első, aki kilépett a hármasból. Beleszeretett egy Elisha Kent Kane nevű, gazdag arisztokrata családból származó férfiba. Bár szűk körben házassági esküt tettek és gyűrűt váltottak, a férfi nem akarta, hogy Margaretta hivatalosan is a családja része legyen, ezért a házassági papírokat nem írták alá. Miután Kane egy furcsa balesetben meghalt, Margarettának semmije sem maradt. Nem volt más választása, mint visszatérni a testvéreihez és a szeánszokhoz, de utálta az előadásokat és újra az alkoholba menekült. 1888-ban egy New York-i bizottság behívta, hogy bizonyítsa képességeit, és megbukott a vizsgán. Időközben Kate is férjhez ment és gyermekeket is szült, azonban az ő házastársa is meghalt. Ekkor ő is az alkoholban keresett vigaszt és olyan mértékben elzüllött, hogy végül elvették tőle a gyerekeit. Nővérük, Leah ebben az időszakban hagyta el őket és feleségül ment egy tehetős üzletemberhez.
1888-ban egy riporter 1500 dollárt ajánlott Margarettának, hogy megerősítse: a produkciójuk csalás volt. A nő elfogadta az ajánlatot és testvérével együtt New York-ban, egy telt házas előadáson mutatták be, milyen trükkökkel keltették azt az illúziót, hogy a szellemekkel kommunikálnak.
A közönség soha nem bocsátott meg nekik, egykor hűséges rajongóik elfordultak tőlük. Margaretta később visszavonta vallomását, de már késő volt, a pályafutásuk véget ért. Mindketten elszegényedve haltak meg az 1890-es évek elején.
