Lenézés övezi a romantikus könyveket, de ne legyünk álszentek, ezeket olvasni igenis jó!

Alapvető emberi szükségletünk, hogy szeretve legyünk, tehát miért is lenne akkora baj, ha rajongói lennénk ennek a híres-hírhedt műfajnak?

Debreceni Andrea

2023. Március 19.

Sok-sok évvel ezelőtt került a kezembe a Bridgerton család könyvsorozata. Akkor még híre-hamva nem volt a Netflix szériájának, és amikor a metrón előkaptam a kötetet, kaptam egy-két, ha nem is megrovó, de legalábbis lenéző pillantást miatta. Eltelt egy csomó idő, most a csapból is a Bridgerton folyik, és már egyáltalán nem ciki, ha valaki rajong érte, sőt, Sarah Ferguson yorki hercegnétől kezdve, Kim Kardashianon át, Mila Kunisig és Drew Barrymore-ig a sztárok is nyíltan megszállottjai lettek a romantikus történetnek, és ezzel új fejezet kezdődött a chick lit (chicken literature) irodalmi műfaj, és összességében a romantikus zsáner életében is.

Női irodalom vs. női irodalom

Bizonyára mindannyian emlékszünk még a ‘80-as évek romantikus füzetjeire. A Romanák, Juliák és társaik a maguk egyszerű, de mégis hatásvadász módján tudták az olvasót megszólítani, és nem akartak többet adni, mint szerelmet, némi erotikus felhanggal fűszerezve. Nincs is ezzel semmi baj, amennyiben valaki pont ezt keresi, de már a ‘90-es években kezdtek felerősödni azok a hangok, akik többre vágytak a pikáns románcnál.

Az erős, magabiztos, önálló nőkre való igény egyre inkább begyűrűzött az irodalmi műfajba, és ez egészen új irányba terelte a könyvpiacot: megteremtette a chicken literature, vagy röviden chick lit műfajt, amit leginkább pipi- vagy libairodalomnak lehetne fordítani, nyilvánvalóan épp ezért nem fogjuk így nevezni. Ugyanis nem elég, hogy ez sértő, lekezelő és szexista, de emellett nem fedi azt, amit ez a zsáner képvisel:

modern nőket, akik pont ugyanolyan hétköznapi nehézségekkel küzdenek, mint mi.

Bár az esetek nagy százalékában itt is fontos hangsúlyt kap a romantikus szál – és miért ne kaphatna, hiszen ahogyan a bevezetőben írtuk, az egyik alapvető emberi szükségletünk, hogy szeretve legyünk –, nem kizárólagosan csak ezen van a fókusz, hanem a főszereplő egész életén. Munkáján, baráti és családi kapcsolatain, anyagi gondjain, egyebeken, amikkel nagyon egyszerű azonosulni, hiszen mi magunk is tapasztaljuk őket a mindennapokban. Nem ritka a halál, a veszteségfeldolgozás, vagy az önfelfedezés sem ebben a témakörben, de a jó chick litnek (és ezt fontos hangsúlyozni, mert nyilvánvalóan itt is vannak minőségi különbségek) megvan az a különlegessége, hogy ügyesen egyensúlyoz a drámai, romantikus és életszagú elemek között, és pontosan tudja, hol húzza meg a határt felszínesség vagy ha úgy tetszik ponyva, és szórakoztató irodalom között.

fotó: getty images

Nem ciki szerelemről olvasni

Tetszik vagy sem, patriarchális tárasdalomban élünk, így a műfaj megítélése is érthető módon ebből adódik. A romantika ciki, lenézendő, nem férfias, és egyébként is, csak a gyenge nők olvasnak ilyen szennyet, de azt azért ne felejtsük el, hogy egyrészt, a statisztikák szerint a nők többször ragadnak olvasnivalót, mint a férfiak, másrészt a globális számokat tekintve a fikciós irodalmi kötetek eladásának 80 százaléka a női olvasókhoz köthető. Érdekes tény, hogy az angol Mills and Boon Kiadó – ami a zsáner egyik legnagyobb forgalmazója világszinten – még a járvány előtt 10 másodpercenként eladott egy romantikus kötetet valahol a világon. Ugyanakkor emellett érdemes azt is megemlíteni, hogy a pandémia hogyan formálta tovább az eladási statisztikákat: a lezárások alatt a romantikus fikciók és sagák eladásai közel 49%-kal nőttek meg, amivel a műfaj az élmezőnybe került.

Tehát lehet, hogy a románcnak rossz a reputációja, de korántsincs semmi szégyellnivaló abban, ha szeretünk elmerülni ezekben a történetekben, hiszen láthatóan nem vagyunk egyedül vele.

Azt pedig már tényleg csak halkan jegyeznénk meg, hogy a klasszikus szépirodalomban is rendkívül gyakran kap szerepet a romantika, lásd Rómeó és Júlia, A párizsi Notre-Dame, Anna Karenina – nem mellesleg pedig ezeket mind férfiak írták.

Madarat tolláról, könyvet borítójáról

A zsáner rossz megítélése részben abból is adódik, hogy a ‘70-es és ‘80-as években nem sokat gondolkodtak azon, milyen borító kerüljön egy regény lefűzött lapjaira. A recept valahogy így hangozhatott: vegyél egy meztelen férfi felsőtestet, barnítsd le, adj hozzá hosszú hajat, mert ettől lesz igazán vadító, és állítsd a tengerpart homokjába. Mögötte legyen látható a víz és a horizont, és ha belefér, akkor még egy fehér lóval is gazdagítsd a szürreális környezetet. Manapság – bár ez a típusú borítók nyomokban még mindig fellelhetőek –, sokkal inkább a szép, figyelemfelkető grafikák azok, amik igazán tetszetőssé tesznek egy kötetet, a kockás hasak, illetve a kibuggyanó női keblek látványa már labdába sem rúghat ezek mellett. (Ami jó hír, hiszen ezek egyenesen fényévnyire voltak a jó ízlés határától.)

Jöhet a boldogan éltek, meg ami utána van

Érdekes ellentmondás, hogy a romantikus irodalomban az a legjobb, amiért pont, hogy kinevetik: a kiszámíthatóság. Amikor körülöttünk minden abszolút kiszámíthatatlan, a lapokba van kódolva a boldog végkifejlet. A központi cselekmény, még ha közben a főszereplők szenvednek is, a könyv végén egy happy endben teljesedik ki, a narratíva pedig sokszor egy epilógusban a jövőképet is bemutatja.

Hatalmas erő rejlik ebben a fajta megjósolható történetvezetésben, ugyanis biztonságot ad, és akárcsak a karácsonyi filmek esetében, itt is megtapasztalhatjuk az olyan pozitív érzelmeket, mint a remény, a hála, vagy az öröm, amik hosszútávú pszichés előnyökkel járnak. Lehet, hogy nem tudjuk, a főhősök hogyan jutnak el oda, milyen akadályokat kell megugraniuk, hogy fogják legyőzni őket, de biztos, hogy megteszik, nekünk csak az a dolgunk, hogy átéljük velük, méghozzá anélkül, hogy meg kellene élnünk azokat a mélységeket, amik általában egy szerelmi csalódással járnak. A kiszámítható befejezés lehetővé teszi, hogy anélkül élvezzük az utazást, hogy aggódnunk kellene a végcél miatt, az örömteli vég pedig endorfint, azaz boldogsághormont termel a szervezetben, így mondhatjuk, hogy testnek és szellemnek egyaránt felüdülés ebben a minőségben olvasni.

Júlia, Romana és Tiffany könyvek (Forrás: Jófogás.hu)

A szex vajon mi?

Itt ejtsünk szót a szexről is. A testi örömök 2023-ban még mindig sokakból prüdériát váltanak ki, azzal együtt is, hogy a Vágyak/Valóság és a 365 is heteken át uralta a Netflix kínálatát itthon. Ha pedig a romantikus irodalom és a szex együtt kerül szóba, máris arra következtetünk, hogy egy ponyváról van szó. Ugyanakkor a szex a szerelem egy fontos aspektusa a való életben is, ne tegyünk úgy, mintha valami tisztátalan, szégyellnivaló dolog lenne. Ez a kapcsolatok egyik mozgatórugója, az önismeret egy nagyon fontos része, és a könyvekhez visszakanyarodva ez az, ami a cselekményt sok esetben előre viszi.

A belénk kódolt rossz érzés és bűntudat ezzel kapcsolatban az egyik legnagyobb ostobaság, és álszentség lenne úgy tenni, mintha ez nem lenne fontos része az életnek. Ha pedig van olyan ember, akit ez hozzásegít egy teljesebb szexuális élethez, akkor miért ne olvashatna róla?

Ráadásul, amíg a pornófilmeket teljesen elfogadottnak tekintjük társadalmi szinten, addig kár lenne ítéletet mondani egy erotikusabb hangvételű romantikus kötet felett.

A racionalitás talaján

Nyilván létezik a romantikus irodalomnak egy olyan aspektusa is, ami a szerelmi életre és a kapcsolatokra negatívan hathathat. Túlzott elvárások, hasonlítgatás, várakozás a szőke hercegre, vagy esetleg azt feltételezni, hogy nem kell erőt fektetni egy kapcsolatba – ezek mind a hátrányok közé sorolhatók. Ugyanakkor, ha olvasóként képesek vagyunk racionálisak maradni és különbséget tenni valóság és fikció között, akkor az előre mozdíthatja a kapcsolatainkat, de kárt tenni biztosan nem fog bennük.

via 1, 2, 3