Jennifer Lawrence eleinte kamaszkedvenc volt Az éhezők viadala-moziknak köszönhetően, majd jött a korszak, amikor ő volt az Oscar-esélyes mozik üdvöskéje, akinek bérelt helye volt a díjszezon jelöltjei között. Miután a szülési szabadsága után visszatért, láthatóan azon dolgozik, hogy kibújjon a skatulyáiból. A Ne nézz fel! című szatírában sok-sok sztár között bevállalta, hogy ő legyen az úgynevezett straight figura, vagyis egy normális, józanul viselkedő karakter, akit sok-sok őrült vesz körbe. Hálátlan szerep, mert az őrültekre mindig nagyobb figyelem irányul. Aztán jött A kiútban egy rendkívül csendes, visszafogott és drámai alakítást nyújtva visszatért a független filmes gyökereihez.
Ezután ismét egy meglepőt húzott: egy korhatáros, szexközpontú komédia, a Barátnőt felveszünk főszerepét vállalta el, ráadásul a film egy jelenete kedvéért anyaszült meztelenre vetkőzött. A hozzá hasonló kaliberű A-kategóriás színésznők ilyesmit már nem igazán szoktak bevállalni, Lawrence mégis lubickol a szexi ökörködésben, és mindent megtesz azért, hogy ne csak a nagy drámák nagy színésznőjét lássuk benne. Ebben kétségtelenül sikert arat, azonban a film merész témaválasztása miatt az alkotók most a sajtóban szabadkoznak és védik a mundér becsületét, mivel sok interneten aggódó szülő úgy gondolja, hogy a Barátnőt felveszünk kártékony üzenettel bír.
Egy merész sztori
A filmben Lawrence alakítja Maddie Barkert, a fiatal, útját kereső lányt, akinek nyakába szakad az élet, miután elveszíti az édesanyját. Maddie pultozik, mellette pedig Uber-sofőrként keresi a kenyerét Montaukban (itt játszódik A viszony című híres sorozat), ahol nyaranta a bulizós turistákat furikázza. Csakhogy a környéken akkorára emelték az ingatlanadót, hogy már két állásból is alig bírja fenntartani magát. Amikor a végrehajtó elviszi a kocsiját, kihúzza a talajt a lába alól. Ekkor hívja fel egy barátja a figyelmét egy újsághirdetésre, amiben szülők keresnek randipartnert visszahúzódó, már felnőtt gyerekük részére, hogy kis életet öntsenek belé, mielőtt egyetemre megy. Cserébe a vállalkozó kedvű lánynak adják a használt kocsijukat. A randi – ahogy Maddie diszkréten rákérdez az interjú során – ez esetben AZT is magába foglalja.
Jennifer Lawrence és Andrew Barth a Barátnőt felveszünk c. filmben (Fotó: Profimedia)
Egyébként a sztorit egy valódi, a Craigslisten pár éve felbukkant hirdetés ihlette, ahol szülők az itt láthatóakhoz nagyon hasonló szöveggel próbálták becsajoztatni a fiukat. Az internetes felháborodás oka pedig az, hogy egy olyan karaktert tettek meg a film pozitív főhősének, aki hajlandó a testét adni némi pénzért, vagyis megkérdőjelezhető vagy éppen rossz döntéseket hoz. Ez a támadás annyi szempontból bűzlik, hogy arról akár komplett listát is írhatnék, de a legdühítőbb az egészben, hogy elég nyilvánvaló, hogy akik megfogalmazták őket, biztosan nem látták a filmet, kizárólag az előzetesek alapján ítélnek.
Lecsap az erkölcskommandó
A film író-rendezője, Gene Stupnitsky elmondta, hogy tisztában voltak vele, hogy kényes témával viccelnek, ezért figyeltek arra, hogy a filmjük morálisan végső soron rendben legyen. És amúgy rendben is van, de kérdem én: mi történne, ha nem lenne? Borzasztó unalmas lenne a filmművészet, ha csupa erkölcsösen gondolkodó, hibátlan döntéseket hozó, mindig jót cselekvő karakterek lennének a filmek főszereplői. Nem erkölcsi prédikációt akarunk látni a filmektől, hanem azt várjuk, hogy szórakoztassanak minket. Ráadásul a film Amerikában R-besorolást (nálunk 16-os korhatárkarikát) kapott, ami azt jelenti, hogy kizárólag 17 éven felüli nézők ülhetnek be rá (a tengerentúlon ezt tényleg szigorúan veszik). Olyan emberek, akik már annyira közel vannak a felnőttkorhoz, hogy jó eséllyel le tudják vonni a megfelelő következtetéseket a látottak alapján.
De a film amúgy sem ünnepli a pénzért/jutalomért való szexelést, ahogy az Amerikai pite sem biztatta a világ tinédzsereit arra, hogy almáspitékbe mártogassák a micsodájukat. Bár JLaw karaktere belemegy az üzletbe, egy idő után belátja, hogy ennek a fiúnak fontosak az érzelmek is, és ha csak úgy lefekszik vele, aztán lelép a szüleitől kapott jutalomautóval, azzal rengeteg érzelmi kárt okoz: nemcsak a srácnak, hanem magának is. Persze ehhez a ponthoz rengeteg vicces jeleneten keresztül jutunk el, melyek között van néhány szexi és kacér (általában mindig valami becsúszik, amikor JLaw próbál rendkívül csábító lenni), de ez egy korhatáros, vígjáték, ráadásul a végén még Maddie is levonja egy jelenetben azt a tanulságot, hogy a szex akkor igazán érdekes, ha érzelmek is társulnak hozzá.
A Barátnőt felveszünk sztorija pedig elsősorban a helikopter szülőket akarja kigúnyolni. Azokat, akik úgy gondolják, hogy még a fiuk nemi- és szerelmi életébe is bele kell szólniuk, sőt irányítaniuk kell azt, mert addig van rendben minden, amíg ők hozhatják a döntéseket.
Barátnőt felveszünk (Fotó: Profimedia)
Megijed a saját árnyékától
A Barátnőt felveszünk üdítő színfolt a mai moziválasztékban, ahonnan egyre inkább kihaltak a provokatív, szexi vígjátékok, sőt általában az amerikai vígjátékok úgy általában. Egyáltalán nem hibátlan darab: az utolsó harmada már annyira a szálak elvarrására és az erkölcsösebb tanulságokra fókuszál, hogy gyakran percekig elfelejt vicces lenni. Azzal pedig nem a magyar szinkronszakmát akarom lehúzni, hogy Jennifer Lawrence mondatai eredetiben sokkal viccesebbek: egyszerűen nem sikerült neki olyan szinkronhangot találni, aki akár csak megközelítené az eredeti hangjának karakterét, és ez sajnos ront az összképen.
A forgatókönyv – legalábbis a film első felében – kellően gátlástalan, jók a dumák, de a szituációs komédia is maximálisan ki van használva. Jennifer Lawrence komikaként nagyon elemében van. Amikor el kell játszania, hogy lefújták paprikaspray-jel vagy amikor véletlenül torkon vágják és nem kap levegőt, érződik, hogy végig a helyzet magaslatán van, gátlástalanul komédiázik – a pucér jelenetében például fiatalokkal verekedik a tengerparton – és szinte minden poénja a helyén van, tökéletes időzítéssel ontja magából őket. A Napos oldal mellett egyértelműen ez az egyik legszerethetőbb alakítása, minden erősségét fel tudja vonultatni. Nagy kár, hogy az előzetes vágói emberiség elleni bűnt követtek el azzal, hogy a legtöbb jó poént belesűrítették a trailer két percébe, szóval csak felelősségre szabad megnézni.
A szűz srácot játszó Andrew Barth Feldman is kiváló, ő adja a film szívét, és a mellékszereplők is kapnak annyi reflektorfényt, hogy őket se csak tölteléknek érezzük. A film kihasználja a történetében rejlő komikumot, de talán kicsit meg is ijed tőle, ezért ül le egy kicsit a végére. Ennek ellenére egyértelműen ilyen filmek valók a nyári hőség mellé, Jennifer Lawrence-nek pedig egyértelműen több vígjátékot kellene forgatnia. Ebben a legjobb.
A Barátnőt felveszünk már látható a hazai mozik műsorán.
