A robbanó tó
A Nyos-tó (fotó: Wikipedia)
A nem túl barátságos külsejű kameruni Nyos-tó a világ három ismert robbanó tavának legjellegzetesebb reprezentánsa; pedig robbanó tóból – ebben talán megegyezhetünk – még egy is sok. Na de mitől robban egy tó? A mélyvízű, nagyjából kör alakú tó magasan egy inaktív vulkán, az Oku-hegy oldalában helyezkedik el, a kameruni vonal vulkanikus övezetében, vulkanikus sziklákkal övezve, a tó alatti magmaüregből pedig szén-dioxid szivárog fel a tóba. A nagyfokú szeizmikus tevékenység és a vulkánkitörések felkavarják a vizet, ami miatt a szén-monoxid egy limnikus kitörésnek nevezett gázfelhőben távozik a tóból – vagyis robban. Ez időnként katasztrofális következményekkel is járhat: 1986-ban például tó hatalmas szén-dioxid-felhőt okádott ki magából, amely körülbelül 25 kilométeres körzetben szó szerint megfullasztotta az összes élőlényt, köztük 1746 embert és körülbelül 3500 állatot. A tó elvileg azóta újra megtelt szén-dioxiddal, szóval bármikor bekövetkezhet egy hasonló kitörés.
A tó, ami soha nem fagy be
A Don Juan-tó (fotó: Wikipedia)
A Don Juan-tó egy kis tó (mondjuk inkább tavacska) az Antarktiszon, amely annyira sós, hogy még akkor sem fagy be, amikor a hőmérséklet jóval a fagypont alá esik. Több mint 40 százalékos sótartalmával a világ egyik legsósabb víztömege, és több mint tízszer sósabb, mint az óceánok vize. A Don Juan-tóban található só 95 százalékban kalcium-klorid, ami jobban csökkenti a víz fagyáspontját, mint az egyéb sók, így a vize akár -50 Celsius-fokos hőmérsékleten is folyékony marad. Bár a tudósok nem teljesen értik, hogyan maradhat fent a tó az Antarktisz extrém száraz körülményei között, valószínűsíthető egy mély földalatti forrásból származó víz táplálja.
A legforróbb tó
A Forró-tó (fotó: Wikipedia)
A misztikusan kavargó gőz- és ködfelhőkkel körbevett, túlvilági hangulatú dominikai Forró-tó – amely stílszerűen a Morne Trois Pitons Nemzeti Park Elhagyatott-völgy nevű részén fekszik – geológiai értelemben egy fumarola, vagyis egy földkérgen nyílt repedés felett található, amely gázokat bocsát ki és felmelegíti a szürkéskék, vészjóslóan bugyborékoló vizet; akár 80-90 Celsius-fokig is, szóval fürödni elvileg szigorúan tilos benne, még akkor is, amikor időnként kicsit lehűl, mivel a tóból szivárgó gázok mérgezőek lehetnek.
A rózsaszínű tó
A Vörös-tó (fotó: Wikipedia)
Bolívia délnyugati részén, a chilei határ közelében, a tengerszint felett körülbelül 4160 méterrel található Vörös-tó egy sósvízű tó, amely elsősorban arról ismert, hogy feltűnő, már-már valószínűtlenül vöröses-rózsaszínben pompázik (legalábbis többnyire), köszönhetően a vízben nagy számban élő Dunaliella salina nevű algának. Igaz, időnként a víz színe zöldes árnyalatot kap, amikor a hőmérséklet és a sótartalom változásai miatt egy másik algafajta kezd el benne tenyészni. A tó ezen kívül azért is figyelemre méltó, mert nyaranta nagy tömegével (akár több tízezres számban) vonzza a különböző flamingókat köztük a ritka rövidcsőrű flamingót, valamint a chilei flamingót és az andoki flamingót. A tavat élénk fehér bóraxlerakódások (tulajdonképpen sószigetek) tarkítják, amelyek a sós víz elpárolgásának melléktermékei.
Az aszfaltos tó
A Szurok-tó (fotó: Wikipedia)
A már ránézésre sem túlságos bizalomgerjesztő, ám viszonylag népszerű turistalátványosságnak számító trinidadi Szurok-tó egy forró, folyékony (bár nagyon sűrű) aszfalttal telített medence, és egyúttal a világ legnagyobb természetes aszfaltlelőhelye: körülbelül 80 hektáron terül el, 75 méter mély lehet, és nagy valószínűséggel a földkéregben húzódó mély törésvonalból a tóba szivárgó olaj miatt alakult ki. Bár joggal hihetnénk, hogy életnek semmi nyoma nincs ebben a fekete aszfaltteknőben, bizonyos mikrobiális életformák mégiscsak fellelhetőek itt. A kutatók szerint ez némi bizonyítékkal szolgálhat arra, hogy például a Szaturnusz legnagyobb holdján, a Titánon található szénhidrogén-tavakban is kialakulhatott élet.
A tó, ami a szemünk előtt tűnt el
Az Aral-tó 1989-ben és 2014-ben (fotó: Wikipedia)
A Kazahsztán és Üzbegisztán határán fekvő Aral-tó, amely egykor a világ negyedik legnagyobb tava volt, az évtizedek óta tartó zsugorodás után nagyrészt száraz, kietlen sivataggá változott: nagyjából a 90 százaléka teljesen és visszavonhatatlanul kiszáradt, miután a tavat tápláló folyók vizét az 1960-as évektől kezdve a szovjet tervgazdálkodási rendszer keretében különféle öntözési projektjeihez vezették el. Az Aral-tó zsugorodása az ökoszisztéma összeomlásához és széles körű szennyezéshez vezetett: a megmaradt tó egyre kisebb részekre szakadt szét, vize tízszer sósabbá vált, az itt élő állatok pedig eltűntek. 2005-ben aztán a kazah kormány épített egy körülbelül 10 kilométer hosszúságú gátat, amely megakadályozta, hogy az északi Aral-tó, a megmaradt tavak közül a legnagyobb, lefolyjon abba a száraz medencébe, amely egykor a tó főmedencéje volt. Azóta az északi Aral-tó vízszintje emelkedett, a sótartalom csökkent, és a halpopulációk valamelyest újjáéledtek, ugyanakkor a tudományos közösség úgy véli, hogy a tavat a korábbi formájában már soha többé nem lehet helyreállítani: ehhez olyan sok vízre van szükség, ami a térségben nem áll rendelkezésre
Az egyszerre édes- és sósvízű tó
A Balkas-tó (fotó: Wikipedia)
A kazahsztáni Balkas-tó egy egészen különös kiméra: egyszerre édesvízű és sósvízű tó. Nyugati fele, amely széles, sekély és zöldes színű, többnyire édesvizet tartalmaz, keleti fele, amely keskenyebb, mélyebb és sötétkék, sokkal sósabb. Ez a furcsa tulajdonság a tó vízforrásaival magyarázható. Fő vízforrása, az Ili folyó a délnyugati oldalon ömlik a tóba, így a tó nyugatról kelet felé állandó áramlást biztosít. A tónak azonban nincs kifolyója, és mivel a keleti oldalon összegyűlik és elpárolog a víz, egyre sósabbá válik. A vízerőművek és az öntözési projektek az Ili folyó vizének egy részét elvezették, és egyes tanulmányok arra figyelmeztetnek, hogy ez a jövőben az Aral-tóhoz hasonló környezeti katasztrófát okozhatnak.
A tökéletesen kör alakú természetes tó
A floridai Kingsley-tó pont úgy néz ki, mintha egy óvodás rajzolta volna: ugyanis szinte (de igazából a szinte szó is felesleges) tökéletesen kör alakú, ami a természetben rendkívül ritka; ami azt illeti, csupán egy ehhez fogható, hullahopp-karikát idéző tó van még a világon, a DeFuniak, és mit ad isten, az is éppen Floridában található. A Kingsley-tó viszont sokkal nagyobb, körülbelül 2000 hektáron terül el, ráadásul ez Florida legrégebbi tava. Legmélyebb pontja 30 méter körül lehet a tó belsejében lévő meredek víznyelőben, de maga a tó nem tekinthető víznyelőnek, habár eredetileg valószínűleg az lehetett.
