Kritika a Rumba - Több mint tánc című filmről

Valljuk be, nyáron a könnyed dolgokat szeretjük. Ahogy ételből sem esnek olyan jól ilyentájt a nehéz sültek, és italból sem a kedvenceink a hőségben a testes vörösborok, úgy moziba menve is többnyire a limonádéfilmek felé húzunk a fajsúlyos, drámai történetek helyett. Márpedig a könnyed limonádéfilmeknek a franciák régi királyai: csacska kis történetekkel szórakoztatnak bennünket szerelmekről, barátságokról, családról és más hasonló, univerzális dolgokról.

Ezúttal némi latinos temperamentumot is kölcsönvettek a Rumba – Több mint tánc című filmhez, amiben a cím szerencsére nem árul zsákbamacskát: tényleg jó sokat táncolnak benne. Csakhogy a tánc ez esetben nem a szerelem fellángolására, hanem családegyesítésre szolgál. Egy idősödő édesapa szeretné rajta keresztül megismerni immár felnőtt lányát, akit még akkor elhagyott, amikor az anyukája pocakjában volt.

Apa-lánya pillanat a Rumba – Több mint tánc című filmből (forrás: Cinetel)

Tony, a mogorva buszsofőr egy szívinfarktus után kénytelen átértékelni az életét. Rájön, hogy magányos, miközben lehetne boldog családja is, ha annak idején másképp dönt, és nem hagyja ott az élete szerelmét, miután a nő egy kislánnyal lett várandós. A férfi megtudja, hogy a lánya egy közeli városban dolgozik táncoktatóként. Mivel szégyelli magát, és nincs mersze odaállítani elé azzal, hogy „Én vagyok az apád”, inkább beiratkozik a táncóráira, hogy így kerüljön a közelébe.

Amennyiben túl tudunk lendülni a kissé mesterkélt, tipikusan egy forgatókönyvíró agyából kipattanó alaphelyzeten, a Rumba kimondottan kellemes kikapcsolódást nyújt. Klasszikus vígjátéki alaphelyzet, hogy a főhős valaki másnak adja ki magát, mint aki valójában, mivel ez mindig szül néhány kellemetlenül szórakoztató pillanatot. Ez esetben azt, hogy a lányához való közeledés kívülről könnyen tűnhet úgy, mintha egy hatvan körüli pasi ráhajtana egy húszas évei elején járó nőre, és a film ki is használja az ebben rejlő lehetőségeket.

Frank Dubosc a Rumba – Több mint tánc című filmben

Persze a Rumba sosem megy a problémáiban és a karakterábrázolásában nagyon mélyre, hiszen tudja magáról, hogy egy nyári limonádéfilm, aminél már-már elvárás némi felszínesség. Ennek ellenére pont azért élvezhető, mert az érzelmi magja a helyén van: tudja, hogy mesét mond, de arra azért hangsúlyt fektet, hogy a főszereplők közti érzelmek valódiak legyenek, még ha a helyzetek nem is azok, amikben megmutathatják őket.

Ennek köszönhetően működik a film enyhén könnyfacsaró lezárása is, ami nem fél a giccstől, inkább használja azt, méghozzá nem is rosszul. Ez pedig a rendező/főszereplő Frank Dubosc érdeme, aki az utóbbi években a franciák nagy vígjátékkirályává nőtte ki magát, a Szerelembe gurulva című filmjét a magyar nézők is élvezhették. Ez most egy kicsit kevésbé vicces, viszont annál érzelmesebb.

A Rumba – Több mint tánc már látható a magyar mozik műsorán.