Amikor az Elveszett jelentés és a Marie Antoinette rendezője, Sofia Coppola megkereste az Elvis Presley-dalok jogtulajdonosát azzal, hogy filmet készít Elvis feleségéről, Priscilláról és az énekessel töltött éveiről, a jogtulajdonos (pontosabban Elvis dalainak nagyjából 90 százalékát birtokolja) nem egyezett bele a dalok használatába. Sok filmest valószínűleg egy ilyen akadály eltántorított volna a céljától, de Sofia Coppola nem az Elvis-rajongóknak kívánt filmet készíteni. Felesleges is lett volna, mert azt Baz Luhrmann nemrég már amúgy is megcsinálta Elvis címmel.
Coppola munkája alapjául Priscilla Presley önéletrajzi könyve szolgált, melyben őszintén mesélt arról, hogyan ismerte meg egészen fiatalon Elvist még Németországban, hogyan kerültek egyre közelebb egymáshoz, hogyan házasodtak össze, hogyan vált édesanyává, és mi vezetett végül ahhoz, hogy egy napon fogta a lányát, és otthagyta az énekest, akiért a világ női lakosságának jelentős része rajongott.
Egy 14 éves texasi lány titka
Mit látott meg a világ egyik legnagyobb popsztárja egy 14 éves texasi lányban Németországban? A filmben ugyan a sztár elmondja, hogy a lányt érettebbnek látta a koránál, és azt is, hogy a katonaságban honvágya volt, amit egy amerikai lány társaságában tudott csillapítani, de ezek mind csak dumáknak érződnek, amiket akár egy pedofil is mondana, ha be akar jutni egy fiatal lány bugyijába. Csakhogy a Priscilla film és Priscilla Presley sajtótájékoztatón elmondott beszéde alapján Elvis célja egyáltalán nem ez volt, sőt, inkább Priscilla volt az, aki egy idő után kezdeményezni kezdte az együttléteket, de az énekes mindig finoman leállította a közeledését. Coppola ugyan bemutatja ezt, de ettől még nem menti fel Elvist: azt sugallja, hogy
azért volt szüksége egy ennyire fiatal lányra, mert őt igazán könnyen irányíthatta.
Cailee Spaeny és Jacob Elordi a Priscilla című filmben (Fotó: Profimedia)
Priscilla Presley szerint ők ketten inkább lelki társak voltak. A Velencei Filmfesztiválon most bemutatott mozi szerint a szexuális életük kimondottan szegényes volt, és mivel Elvis meg akarta várni vele a házasságot, és a gyerek születése után ismét visszavonulót fújt, az egész egy fájdalmasan rövid időszakra korlátozódott. Egy ponton Elvis még azt is a fejébe vette, hogy a szexuális vágyait önmegtartóztatással kell leküzdenie, és ekkortájt egyáltalán semmi sem volt köztük. Eközben pedig a sztár szinte már rutint csinált abból, hogy a filmjeinek forgatásain rendre összeszűrte a levet a partnereivel, és akkor még a turnéin történtekről nem is tudunk olyan sokat.
Kislányból nő
Elvisről mindig is tudtuk, hogy nem élt makulátlan életet, a kicsapongásai, a hűtlensége, a gyógyszerfüggése, az elhízása és az alkoholizmusa régóta visszatérő témák, de a Priscilla mégis tud róla újat mondani még úgy is, hogy ezúttal nem ő, hanem a felesége áll a középpontban. A sztárt ugyanis ezúttal Priscilla szemszögéből, az ő szűrőjén átszűrve láthatjuk, és a film kimondottan ügyes abban, hogy bemutassa azt is, ami olyannyira vonzó volt Elvisben, miközben azt se felejti ki, hogy miért volt ez a kapcsolat/házasság eleve kudarcra ítélve.
Cailee Spaeny a Priscilla című filmben (Fotó: Profimedia)
A Priscilla egy felnövéstörténet. Felnövéstörténet egy lányról, akinek nagyon korán megadatik, amiről a legtöbb hozzá hasonló lány csak álmodozhat: a karizmatikus szupersztár nemcsak rámosolyog, hanem egyenesen elveszi őt feleségül. Csakhogy a sztár egy olyan lányba szeret bele, akinek még nincs kialakult, önálló egyénisége, és hajlandó az ismert, népszerű ember szeszélyei és beosztása szerint élni a mindennapjait.
Ám ahogy telnek az évek, a kislány felnő, feleséggé, anyává, nővé válik, és kénytelen rájönni arra, hogy ugyan szépek a kamaszkori álmok, de valójában nem arra van szüksége, hogy az egész életét azzal töltse, hogy behódoljon egy férfi minden kívánságának.
Elvis ugyanis egyáltalán nem szerette, ha bárki is ellentmond neki, egyedül a menedzserének, az Ezredesnek (és valamennyire az édesapjának) volt hajlandó „behódolni”.
Elvis, az önző p*cs
Coppola filmjének egyik legsikerültebb aspektusa egyértelműen annak bemutatása, hogy Elvis és Priscilla mennyire nem voltak egyenrangú felek ebben a kapcsolatban, és a sztár hogyan manipulálta a fiatal lányt, hogy végül mindig minden az ő szájíze szerint alakuljon. Ha Priscilla szembesítette őt azzal, hogy egy helyzet nem tetszik neki, hisztérikus kitöréseket produkált, finoman vagy kevésbé finoman jelezve a lánynak, hogy akár vissza is költözhet a szüleihez.
A film egyik legmeredekebb jelenetében Elvis pont akkor akarja kidobni a házából a feleségét, amikor a nő már majdhogynem mindenórás terhes a közös lányukkal. Elvist ebben a kapcsolatban kizárólag saját maga érdekelte. Bár lehet, hogy a rácsok aranyból voltak, és az ellátás is csuda jó volt, Priscilla Presley bizonyos szempontból mégis úgy élt a sztár mellett, mintha börtönben lenne.
Cailee Spaeny a Priscilla című filmben (Fotó: Philippe Le Sourd)
A legtöbbször nem kísérhette el Elvist a turnéira és a filmforgatásaira, és csak várta otthon őt Gracelandben. Dolgozni nem dolgozhatott, mert Elvis szerint hogy nézne ki az, ha az ő barátnője/felesége dolgozna, de otthon sem segíthetett be a sztár ügyeibe, mert Elvis apja kitiltotta őt az irodából. Priscilla az iskolában sem barátkozhatott. Egyrészt tilos volt bárkit is meghívnia magához Gracelandbe, másrészt az iskolában mindenki csak Elvis barátnőjeként ismerte őt, és kizárólag azért akart barátkozni vele, hogy általa esetleg találkozhasson az énekessel. A film egyik húsba maró jelenetében Elvis azzal szembesíti Priscillát, hogy amennyiben nem érdeklődik ő is a spirituális könyveinek tanai iránt, akkor majd keres egy másik lányt magának, aki igen.
Nem kivégezni, árnyalni szeretné Elvist
A Priscilla című film nem akarja kivégezni Elvist, a sztárt, nem a cancel culture része, egyszerűen csak egy hitelesebb képet próbál adni egy olyan oldaláról, amit eddig kevésbé ismerhettünk. Egy nagyra nőtt, önző gyereket láthatunk, akinek a lábai előtt hever a világ, és ha ez a fajta hatalom és népszerűség túl korán érkezik az ember életébe, könnyen meghülyítheti őt. Elvis világában minden Elvis körül forgott, és bár ennek a nagy gyereknek láthatóan volt egy szerethető oldala is, hosszú távon csak azt bírta elviselni, ha az emberek behódolnak neki.
Sofia Coppola (Fotó: Melodie McDaniel)
Austin Butler után Jacob Elordi Elvise picit haloványabbnak tűnhet, de ez nyilván annak is köszönhető, hogy Coppola most inkább a magánembert, nem pedig a közismert pózokban tetszelgő sztárt kívánta megmutatni, és az is elvesz a varázsából, hogy nem láthatjuk őt a híres dalai előadása közben. A fiatal (amúgy 25 éves) Cailee Spainey hihetően tudja előadni a kislányos és a nővé érett Priscilla Presley-t is, bár a két színész között lévő óriási magasságkülönbség (a valódi Elvis és a valódi Priscilla között ez sokkal kisebb volt) egy kissé zavarba ejtő párnak mutatja őket. Kissé fura döntés volt a 152 centiméteres Spainey mellé az 1,96 méteres Jacob Elordit választani a törpe-óriás hatás miatt, de a két színész ettől függetlenül jó együtt, csak szokni kell a látványt.
A Priscilla egy korábban hiányzó nézőponttal gazdagítja az Elvis legendáriumot. Nem változtatja meg az énekesről alkotott képünket, de jelentősen árnyalja azt, és bár eddig mindig ő volt a főszereplő, Sofia Coppola a filmjében eléri, hogy ha csak két órára is, de ezúttal a felesége legyen a középpontban. Ez már járt neki.
A Priscillát a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk. A világ mozijai december végén mutatják be, magyar mozipremierről egyelőre nem érkezett információ.
