Hogy pontosan ki is volt az a bizonyos dr. Young, ma már a történelem homályába vész: elvileg egy orvos (bár elképzelhetően tartjuk, hogy a dr. előtagot csak azért biggyesztette a nevéhez, hogy meggyőzőbbnek tűnjön), aki a 19. század végén bukkant fel a színen az Egyesült Államokban fantasztikus találmányával,
a seggdugóval.
Jó, a hivatalos neve nem ez volt, hanem Dr. Young’s Ideal Rectal Dilators, ami kb. azt jelenti, hogy Dr. Young eszményi végbéltágítói. Egy készlet négy különböző méretű, leginkább egy torpedóra emlékeztető, ebonitból (később műanyagból) gyártott análdugót tartalmazott, amelyeket a gyógyulásra vágyó pácienseknek fel kellett helyezniük a hátsó felükbe, ugyanis a jó doktor érdekes módon ezeket nem szexuális segédeszköznek szánta, hanem afféle orvosi csodaszernek.
Dr. Young szerint a radikális végbéltágítás gyakorlatilag a világ összes problémájára megoldást jelentett: megszünteti a székrekedést, elősegíti a pihentetőbb alvást, enyhíti a bűzös leheletet, a rossz szájízt, a fakó bőrt, a pattanásokat, a vérszegénységet, a fásultságot, a szellemi lehangoltságot, az álmatlanságot, az étvágytalanságot, a fejfájást, a hasmenést, az aranyeret, a puffadást, az emésztési zavarokat, az idegességet, az ingerlékenységet, a hideg végtagokat és számos más betegséget, sőt, még a súlyos elmebajosokat és a dühöngő őrülteket is meggyógyítja!
A Dr. Young-féle orvosi gumidildók (Fotó: Wikipedia)
Dr. Young szerint a tágítót szappannal vagy a speciális Dr. Young-féle kenőccsel kell bekenni, és körülbelül egy órára kell behelyezni, bár azt javasolta, hogy a beteg lehetőleg feküdjön le aludni utána, és ne állítson be ébresztőt. Azzal ő maga is tisztában volt, hogy a legnagyobb – kb. 10 centiméter átmérőjű – tágító látványa pillanatnyi pánikérzetet okozhat, így azt tanácsolta, hogy ügyfelei az állapotuknak legjobban megfelelő méretet használják, a kisebb méretekkel kezdjék, és a nagyobb méretűekhez csak akkor forduljanak, amikor a tágulás már elegendő ahhoz, hogy kényelmesen lehessen használni őket. Hozzátette, hogy gyakran egy családban több személy is használhatja ugyanannak a készletnek a különböző darabjait. Ami már csak azért is nagyszerű, mert semmi sem szakít szét gyorsabban egy családot, mint az állandó veszekedés azon, hogy ki használhatja először a végbéltágítót reggelente.
Talán meglepő, de dr. Young fantasztikus fenékdugói óriási sikert arattak. Nemcsak, hogy több mint 40 éven át árulták őket, de a termék hirdetései valósággal roskadoztak az olyan elégedett és köztiszteletben álló ügyfelektől származó, lelkes ajánlásoktól, mint például Hezekiah Cook tiszteletes, aki saját bevallása szerint eleinte ”alig tudta elviselni, hogy behelyezze a kisebbet”, de egy egyszerű eljárással, melynek során minden egyes tágítót többször is feldugott magának, hamarosan képes volt eljutni a legnagyobbig. Aztán ott volt egy bizonyos Loughborough úr, aki azt írta, hogy miután a tágítót naponta egy órára behelyezte a végbelébe, makkegészséges maradt, és tízezer dollárért sem válna meg a készletétől. A doktor egyébként annyira bízott a termékében, hogy 100 százalékos pénzvisszafizetési garanciát kínált a visszaküldött tágítókra.
A termék egy korai hirdetése (Forrás: Wikipedia)
A csodadugót 1892-től egészen 1940-ig árulták, egészen addig, amíg az FDA (vagyis Food and Drug Administration – Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal) egy sajnálatos döntésével módon véget vetett nem vetett találmány hosszú diadalmenetének. A hatóság tudniillik azt állapította meg, hogy a termék címkéje nem felel meg a valóságnak, azaz az análtágítás sem a székrekedést, sem a vérszegénységret, sem a rossz leheletet, se semmit nem gyógyít, ellenben a dugók az előírt gyakorisággal és időtartamban történő használat esetén komolyan veszélyesek lehetnek az egészségre. Dr. Young nemigen tudott védekezni, a terméket pedig rövid úton betiltották. Bár az emberek azóta előszeretettel dugdosnak különféle tárgyakat a fenekükbe ilyen-olyan okokból, ma már senki nem gondolja, hogy ennek különösebb hatása lenne az egészségi állapotunkra.
