A későbbi Jozefina császárné Marie Josèphe Rose Tascher de La Pagerie néven született 1763-ban; közeli rokonai és gyermekkori barátai általában Yeyette-nek, néha Rose-nak hívták, és Napóleon volt az, aki nem sokkal az első találkozásuk után Joséphine-nek kezdte szólítani. Szülei jómódú francia nemesek voltak, gyermekkorát pedig a gyarmatokon, a karibi Martinique szigetén töltötte, ahol családjának cukornádültetvénye volt, és nagyjából háromszáz rabszolgája. Anyai nagyapja 1766-ban bekövetkezett halála után azonban a Tascher de la Pagerie család vagyona és társadalmi helyzete meredek zuhanórepülésbe kezdett, köszönhetően annak, hogy Joséphine apja, Joseph igen pocsék gazdálkodónak és üzletembernek bizonyult.
Első férjét kivégezték
Joséphine ezután Franciaországba költözött, és 1779-ben, 16 éves korában férjhez ment nagynénje szeretőjének fiához, Alexandre de Beauharnais vikomthoz (aki eredetileg Jospéphine nővérét vette volna nőül, ám ő időközben meghalt tuberkolózisban). A házaspárnak két közös gyermeke született, egy Eugène nevű fiú 1781-ben, két évre rá pedig egy lány, Hortense, aki később egyébként Napóleon bátyjához ment feleségül. Bár a házasság révén Joséphine-nek sikerült visszakapaszkodnia az elitbe, valamint az anyagi biztonsága is helyreállt, férjével való kapcsolata korántsem volt felhőtlen: a vikomt ugyanis temérdek szeretőt tartott, és nehezen viselte gyarmatokon nevelkedett felesége faragatlanságát.
1786-tól már nem is éltek együtt: Joséphine rövid időre zárdába vonult (minden bizonnyal a férje utasítására), ahol kitanulta a korabeli illemszabályokat és az úri viselkedést. A forradalom, illetve a jakobinus terror idején férje (akitől természetesen nem vált el, hisz abból óriási botrány lett volna akkoriban) nyaktiló alá került, és kivégezték, Joséphine-t pedig börtönbe vetették, ám ezenkívül nem esett különösebb bántódása.
Jozefina császárné a malmaisoni kastélyban (Forrás: Wikipedia)
Házassági szerződés Napóleonnal
Szabadulása után hamar az előkelő párizsi társaság egyik legkedveltebb tagja lett, és – ahogy ezt mondani szokás – számos meghitt, bizalmas (férfi)barátra tett szert a magas rangú katonatisztektől a politikusokig. 1795-ben ismerkedett meg egy fiatal, mindössze 26 éves vezérőrnaggyal, aki akkoriban még Buonaparte-nak írta a nevét. Napóleon nem volt különösebben megnyerő figura: a kortárs leírások beesett arcú, fakó bőrű, előnytelen frizurát viselő, esetlen fiatalemberként jellemezték. Joséphine-nel való kapcsolatát életrajzírója, Philip Dwyer szenvedélyes, bár meglehetősen egyoldalú viszonyként írta le:
míg az ifjú tüzértiszt fülig szerelmes volt, és megállás nélkül levelekkel bombázta imádottját, a nő sokáig ellenállt az ostromnak.
Végül aztán beadta a derekát, mivel jó érzékkel felismerte, hogy a férfi karrierje erősen felívelőben van; persze ez fordítva is működött, hisz Napóleonnak sem jött rosszul a nő kiterjedt kapcsolatrendszere. 1796 márciusában házasodtak össze Párizsban egy polgári szertartás keretében, amelyről a vőlegény két órát késett. Nászajándéka egy aranymedál volt, amelyre a Végzet feliratot vésték. Még egy házassági szerződést is kötöttek, ami elég modernnek számított akkoriban, mivel biztosította, hogy Joséphine továbbra is maga rendelkezzen a saját pénze felett.
Nyolc évvel később, 1804. december 2-án Napóleon a párizsi Notre Dame székesegyházban saját magával egyszerre koronázta meg feleségét, noha választottja kezdettől fogva nagy ellenkezést váltott ki az összetartó Bonaparte családban (Napóleon édesanyja meg sem jelent a koronázáson, bár a császár megrendelésére készült protokolláris festményekre ráfestették őt is), ráadásul a császár akkor már nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy feleségével nem lehetnek közös gyerekeik, ami pedig dinasztikus szempontból létfontosságú lett volna (állítólag azért, mert a nő alatt 1799-ben leszakadt egy erkély, miközben termékenységi gyógykúrán volt, mert orvosai korábban üszögöt állapítottak meg nála, és súlyos belső sérüléseket szenvedett).
Napóleon megkoronázása (Forrás: Wikipedia)
Vagyonokat költött divatra és egzotikus állatokra
Ettől függetlenül Jozefina lett Franciaország első császárnéja, valamint egyúttal Itália királynéja is. A házasság – akárcsak az előző – nem alakult túl fényesen. A császárt gyakran hónapokra külföldre szólították a különböző hadjáratok, és mindketten számos viszonyba keveredtek: Jozefina egyebek mellett egy Hippolyte Charles nevű francia katonatiszttel melegedett össze össze, Napóleon pedig Pauline Fourès-szal, egy lovassági tiszt feleségével. Jozefina igen népszerű volt, és nagyon tehetségesnek bizonyult a birodalom ügyeinek intézésben, azonban extravagáns életvitele rengeteg pénzt emésztett fel.
Maratoni bevásárló körútjain annyi drága cipőt, ruhát és ékszert vásárolt össze, hogy azt talán már ő sem tudta követni; Ernest John Knapton 1963-as életrajza szerint a császárné hagyatékából összesen 520 pár cipő, 673 bársony- és szaténruha, 980 pár kesztyű és 252 kalap került elő. Másik nagy szenvedélye a Párizs közelében fekvő malmasioni kastély volt, amelynek kertjébe különféle egzotikus állatokat – például kengurukat, majmokat és zebrákat –, illetve különleges virágokat telepített.
Jozefina a válása után (Forrás: Wikipedia)
Az utolsó évek
Mivel a házasság terméketlen maradt, 1810. január 10-én hivatalosan is kimondták a válást: 1811-ben a császár végül nőül vette Mária Lujza Habsburg–Lotaringiai osztrák hercegnőt, I. Ferenc osztrák császár legidősebb leányát, akitől már abban az évben megszületett fia, a későbbi II. Napóleon, melléknevén a Sasfiók, aki apjának lemondatása után nagyapjától a reichstadti herceg címet kapta. Jozefina pedig a malmaison kastélyba költözött, és megkapta a Navarra hercegnője címet, illetve az azzal járó kastélyt, Napóleon pedig busás életjáradékot biztosított számára.
Élete hátralévő éveiben a két birtok között ingázott, gondozta kertjeit, és továbbra is élénk társadalmi életet élt. 1814-ben, nem sokkal Napóleon száműzetése után meghűlt, és pár napra rá elhunyt; állítólag túl lenge ruhában fogadta a malmaisoni kertben a győztes orosz cárt, I. Sándort, hogy annak tetszését elnyerje, akkor fázhatott meg.
Napóleon Elba szigetén értesült egykori felesége haláláról. Szemtanúk szerint a hír hallatán két napra bezárkózott, és nem volt hajlandó senkivel sem találkozni, sem beszélni. Amikor 1821. május 5-én Szent Ilona szigetén meghalt, utolsó szavai állítólag ezek voltak: Franciaország, hadsereg, Joséphine.
