Az angyali szőke fürtöket viselő, már egészen kicsi korában is kitűnően éneklő és táncoló Shirley Temple volt a harmincas évek – vagyis a nagy gazdasági világválság – legismertebb és legfoglalkoztatottabb gyerekszínésze; sőt, akár még azt a kijelentést is megkockáztathatjuk, hogy ő volt minden idők legismertebb és legfoglalkoztatottabb gyerekszínésze.
Bár a nevét valószínűleg mindenki hallotta már, és sokan az arcát is fel tudnák idézni, a filmjeire bizonyára jóval kevesebben emlékeznek, noha csúcskorszakában, vagyis 1934 és 1938 között (ekkoriban volt 6-10 éves) nagyjából harminc egész estés hollywoodi produkcióban kapott főszerepet; ami semmilyen – művészi, gyermekjogi stb. – szempontból nem normális dolog, de hát akkoriban így működött a filmgyártás. Ha azt mondjuk, hogy ezek az alkotások nem öregedtek valami jól, azzal aligha bontjuk ki az igazság minden részletét: maradjunk inkább annyiban, hogy a többségük mai szemmel nézve mérhetetlenül bugyuta, néhol rasszista, vagy egyenesen pedofil.
Bizarr bébi burleszkek
Az összkép még aggasztóbb, ha filmográfiájába beleszámítjuk az ún. bébi burleszkeket, amelyekben három- (!) és hatéves kora között szerepelt. Ezekben a bizarr rövidfilmekben óvodáskorú gyerekek alakítottak felnőtt szerepeket, amit a korabeli közönség valamilyen oknál fogva rettentően viccesnek talált:
Temple például az egyikben prostituáltat játszott melltartóban, a másikban meg erotikus táncot lejtett, és nyalókákért árulta magát katonáknak (akiket szintén kisgyerekek alakítottak).
Ráadásul a bébi burleszkek forgatásán a kiskorú színészeket szinte semmiféle munkajogi törvény nem védte (amúgy a felnőttkorúakat sem igazán), ezért a rendező, Charles Lamont gyakorlatilag bármilyen eszközt bevethetett a gyerekek fegyelmezésére: akit nagyon meg akart büntetni, azt rendszerint egy hangszigetelt fekete dobozba zárta, amelynek alját egy jókora jégtömb (igen, egy jégtömb) töltötte ki, a szerencsétlen áldozatnak pedig akár órákig is ennek a tetején kellett kuksolnia.
Szóval egy rendkívül hideg, kényelmetlen, klausztrofób és nyomasztó hely volt ez a bizonyos fekete doboz; mintha nem is Hollywood aranykorában lennénk, hanem egy kényszermunkatáborban. Ráadásul Lamont többször is megfenyegette a gyerekeket, hogy soha ne beszéljenek erről a szüleiknek, különben még súlyosabb büntetést kaphatnak. Nem csoda, hogy Shirley Temple emlékirataiban a gyermeki ártatlanság cinikus kizsákmányolásaként értékelte ezeket a korai filmjeit.
Magyar rajongói klubja is volt
Mindettől függetlenül a kis Shirley Temple egész, de tényleg EGÉSZ Amerika egyik legnagyobb kedvence volt. Sőt, az egész világé: 1936-ban, Matzner Károly, a 20th Century Fox hazai kirendeltségének vezetője védnöksége alatt még Magyarországon is alakult – természetesen amerikai mintára – egy Shirley Temple Klub, amelynek állítólag összesen 18 ezer tagja volt (bár ezt a számot kicsit azért túlzásnak érezzük). A kezdetekről így számolt be az egyik hazai havilap:
Hollywood után talán Budapesten a legnépszerűbb Shirley Temple, ez az aranyos csöpp film primadonna. Olyan népszerű, hogy klubot is alapítottak nevéről elkeresztelve: a Shirley Temple klubot. Két hetilap adja ki a 3—10 éves kislányok számára a klub tagsági igazolványát. Már sok száz tagja van Budapesten a klubnak. A két hetilapnál hétről-hétre jelentkeznek új tagok, akik valamennyien megkapják a fényképes igazolványt, amely természetesen boldoggá teszi a kis Évikéket, Pannikákat és Bözsikéket.
Elképesztő népszerűsége tetőpontján Shirley Temple-ről különös pletykák és legendák kezdtek terjedni – illetve részben a Fox sajtóosztálya terjesztette ezeket –, mint például hogy soha nem volt része formális színészi- és táncoktatásban, hanem ezzel az istenadta tehetséggel született (ez nem volt igaz, ambiciózus és kissé mániákus édesanyja már nagyon korán tánciskolába íratta).
Shirely Temple 1938-ban (Fotó: Wikipedia)
Azt is beszélték, hogy védjegyének számító frizurája valójában paróka; többször is előfordult, hogy a rajongók megrángatták a haját, hogy így teszteljék az elméletet. Temple később azt nyilatkozta erről, hogy többször kívánta, bárcsak parókát viselt volna, ugyanis a mindig gondosan beállított fürtjeivel való foglalkozás rengeteg időt emésztett fel és szörnyen kimerítőnek bizonyult, a heti rendszeres ecetes öblítésektől pedig mindig megfájdult a szeme.
Nyomoz a Vatikán
De a személyét övező legfurcsább legenda valószínűleg az volt, hogy
ő nem is egy gyerek, hanem egy 30 év körüli törpe.
Vagyis egy törpenövésű felnőtt. Akinek a dörzsölt filmesek direkt lereszelték a fogait, hogy tejfogaknak tűnjenek. Ez a teória különösen Európában terjedt el. De annyira, hogy valamiért még a Vatikán is fontosnak érezte, hogy foglalkozzon az üggyel. Konkrétan: az apostoli szentszék, a katolikus egyház központja, az egész keresztény világ egyik legfontosabb bástyája megbízott egy nyomozót – bizonyos Silvio Massante atyát –, hogy személyesen győződjön meg arról, Shirley Temple valóban gyermek-e, vagy egy szélhámos törpe.
Ez – ha minden igaz – azért legalább nem pápai utasításra történt, hanem a Vatikán hivatalos lapja, a L’Osservatore Romano magánakciója volt. De hát akkor is egészen szürreális.
Massante atya tehát felkereste az ifjú színésznőt és az édesanyját az otthonukban. Temple visszaemlékezése szerint a pap mélyen a szemébe nézett, olyan ádáz és fürkésző tekintettel, mint egy madár, amelyik féregre vadászik. Látogatása több mint egy órán át tartott, és közben egy olasz művészeti könyvet mutogatott Temple-éknek, feltehetően azért, hogy lássa, a kislány felismeri-e a műalkotásokat (úgy okoskodott, hogy ha igazi gyerek, és nem egy imposztor, akkor bizonyára nem ismeri fel). „A könyv hosszú volt, és ő nagyon lassan lapozott minden egyes alkalommal, majd várta a reakciómat” – írta önéletrajzi könyvében a színésznő. Massante atya ezen a ponton egyébként még nem fedte fel látogatásának okát, szóval a lány és az édesanyja alighanem kissé zavarba jöhettek attól, hogy egy tiszteletreméltó egyházférfi csak azért ideutazik a Vatikánból, hogy Botticelli-képekkel szórakoztassa őket.
Végül a Massante atya felállt, megköszönte a vendéglátást, majd így szólt: „Olaszországban, ahogy Európa néhány más országában is az a szóbeszéd járja, hogy Shirley Temple nem gyerek, hanem egy törpe. De nyilvánvalóan nem az.”
Majd távozott.
Shirley Temple 1998-ban (Fotó: Wikipedia)
Filmezés után politikusi karrier
Shirley Temple hivatalosan 1950-ben, 22 évesen vonult vissza a színészkedéstől. 1967-ben kezdte meg politikusi karrierjét a Republikánus Párt színeiben. 1969-ben Richard Nixon elnök az Egyesült Államok követének nevezte ki az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésébe, de 1971-ben mellrákja miatt vissza kellett vonulnia. 1974-ben visszatért a diplomáciába ghánai nagykövetként.
1976-77-ben a Fehér Ház protokollfőnöke volt Gerald Ford elnöksége alatt, 1989-1992 között pedig Csehszlovákiában képviselte az Egyesült Államokat. 1998-ban a Kennedy Centerben kitüntették a korai filmművészethez és az amerikai kultúrához való hozzájárulásáért. 2014. február 10-én, 85 éves korában hunyt el.
