Több ezer kép bukkant fel a szocializmus legmenőbb arcairól

Fábián József képei az önmagát reklámozó gulyáskommunizmust ábrázolják, de a kőkemény valóság is rendre felbukkan. Ilyen volt az ország egy korabeli reklám- és divatfotós szemével.

Neményi Márton

2023. December 18.

Ha azt mondjuk, „fotók a szocializmusból”, jó eséllyel háromféle képet képzelsz el:

történelmi pillanatokat megörökítő fotográfiákat az 56-os forradalomból;
retró életképeket, amelyek „így éltek nagyszüleink” címmel megosztva mindig nagyot mennek a közösségi médiában;
hervasztó szociofotókat mindenféle gyárakból és tanyákról.

Ha így van – márpedig nyilván így van, és ezért nem is hibáztatunk –, akkor ideje megismerkedned Fábián Józseffel. Illetve a „megismerkedned” kicsit talán túlzás, ugyanis méltatlanul keveset tudunk róla. Annyira, hogy az interneten nyoma sincs a létezésének: a nevére keresve felbukkan egy 18. századi református és egy 20. századi pünkösdi lelkész, illetve egy naiv költő, fotográfus egy sem.

A Fortepan azonban szerencsére megkapta a 20. század második felét átívelő életművét, a több tízezer kockából álló hagyaték pedig olyan betekintést nyújt az ország életébe, amilyet más gyűjtemény biztosan nem. Fábián ugyanis egy fotóriporter kíváncsiságával fotózta a hétköznapi életet – tudjuk, sok fotográfus művelte ezt (főleg szabadidejében), ám ő tényleg kizárólag ezzel foglalkozott. Ez az élet pedig egyszerre volt valóban hétköznapi és lenyűgöző.

A Fortepan – amely végül egy több mint háromezer képes válogatást publikált, ezt néztük végig most e best of kedvéért – szűkszavúan ír róla, nem baj, úgyis hagyjuk mindjárt beszélni a képeket. Az biztos, hogy riport- és privát képeket hagyott maga után, úgy, hogy a kettő közt stílusban alig van különbség. Ami a szakmai életét illeti, készített többek között:

sorozatokat nemzetközi fodrászversenyekről, fókuszban természetesen a magyar alkotókkal és modellekkel;
divat- és magazinfotókat;
reklámfotókat;
építőipari vállalatok beruházásait dokumentáló fotókat.

Képein felbukkan a szocializmus keveset mutatott oldala: az, amely önmagát menőnek és lazának gondolta, és amely akarva-akaratlanul is majmolta a nyugati hívságokat. Ennek részei voltak a divatbemutatók és a nemzetközi fodrászversenyek. („Nemzetközi” alatt természetesen a keleti blokk országait kell érteni; a mindenkori zsűrinek nehéz dolga lehetett, hiszen a magyar és a kelet-német hajtrendek például megszólalásig hasonlítottak.)

Fábián reklám- és divatfotói is riportszerűek, hétköznapiak. Ő honosította meg például azt a stílust, amelyet ma már street style-nak hívunk; lényege, hogy a modelleket az utcán, járókelők közt, ismerős helyszíneken mozgatja és fotózza, mintha csak úgy felbukkantak volna. Ezt manapság a divatheteken művelik a fotósok.

Mégis azok a legjobb képei, amelyeken felbukkan a kőkemény valóság, a modellek, mosolygó járókelők mögötti szétlőtt Budapest, a kilátástalanság, a szürkeség; bárhogy is marketingelte magát a szocializmus, Fábián fotói egy pillanatra sem feledtetik, hol járunk és mi történik a háttérben.

Az alábbi fotókat időrendi sorba szedtük; 1955-nél kezdünk és kerek húsz évvel később zárunk.