„Múltkor az egyik hajnalozás után azért nem tudtam visszaaludni, mert az ment a fejemben hogy »ég a város, ég a ház is, nem is egy ház…«, megőrültem tőle” – mesélte el egy kollégánk, amikor szóba került a szerkesztőségben a dallamtapadás. És valóban őrjítő tud lenni, amikor akár több napig is ugyanaz a pár taktus szól a fejünkben, amiről nem is tudjuk, honnan jött.
Miért tapad a dallam?
Nem újkeletű dolog a dallamtapadás, nem okolhatók érte a fülhallgatók és a Spotify, ugyanis már 1979-ben Cornelius Eckert pszichiáter is írt ezekről a frusztráló, zenei fixációkról, amit earworms, azaz fülkukac névre keresztelt, „zenei viszketést” értve a fogalom alatt. Németül és angolul persze egész máshogy hangzik, úgyhogy mi maradjunk a magyar dallamtapadás szónál a jelenség leírására.
A pszichiáter szerint általában arra a dalra emlékszünk a legjobban, ami érzelmileg, jellegzetesen és személyesen fontos számunkra. A múltunk bizonyos pontjaira vonatkozó emlékeink a saját szemszögünkből nézve érzelmileg jelentőségteljes eseményeket idéznek fel. Ezek az agyban olyan folyamatot indítanak el, amely az érzelmeket egy adott eseményhez köti. Az érzelmeknek pedig rengeteg köze van a zenéhez: egy tanulmány szerint „a zenehallgatás szorosan összefügg az erős érzelmekkel”. Mivel a zene érzelmileg provokál bennünket, a zenehallgatás is emlékezetesebb számunkra, mint néhány más mindennapi feladatunk. De jellemzően nem emlékszünk egész dalokra, hanem a zene egy körülbelül 20 másodperc hosszúságú szegmense ismétlődik a tudatunkban.
Freddy Mercury 1982-ben (Forrás: Getty Images)
Hagyd, hogy tapadjon!
Dr. Ryan Daley a Boston College pszichológia és idegtudományok professzora azt javasolja, hogy ne is küzdjünk a dallamtapadás ellen, hanem inkább hagyjuk és figyeljük a zenét a fejünkben, mert ezzel akár javíthatjuk a memóriánkat is, ugyanis az emlékek tisztábbá válnak a hozzájuk társuló zenétől. Egy kutatásban a résztvevőknek képeket mutattak, miközben egy zeneszámot hallgattak, és később arra kérték őket, hogy idézzék fel, mit láttak. A képeket pontosabban idézték fel, amikor a zeneszám szólt. A kutatók ezt a zenei emlékek erősödésének tulajdonítják a hallókéregben, az agy hangfeldolgozásnak otthont adó régiójában.
A fejben ismétlődő 20 másodperces zenerészletet azonban nem is olyan könnyű elviselni: egy tanulmányból kiderült, hogy azoknak az embereknek a harmada, akik a dallamtapadást kellemetlennek élik meg, zavarttá vagy szorongóvá válik a zene miatt.
A több mint 24 órán át ismétlődő dallamtapadás pedig akár azt is jelezheti, hogy valami komolyabb probléma történik az agyban, és jobb ha felkeresünk egy orvost.
A leggyakoribb dallamtapadások
2016-ban az Amerikai Pszichológiai Társaság közzétett egy tanulmányt, amelyből kiderült, hogy az aktuális univerzális dallamtapadások egy 3 ezer fős minta körében a következő számokból voltak:
- Queen: Bohemian Rhapsody
- Journey: Don’t Stop Believing
- Lady Gaga: Bad Romance
- Maroon 5: Moves Like Jagger
- Gotye Somebody That I Used to Know
A zeneelmélet szerint mindezek a dalok közösek a valamilyen ponton gyors tempók, népszerű dallamformák és szokatlan ritmusok tekintetében. Ezek alapján a kutatók megállapították, hogy a leggyakoribb dallamtapadások azt a kiszámítható pszichológiát követik, hogy érzelmesek, jellegzetesen dallamosak és személyesek, hogy a hallgatók a jobban emlékezzenek rájuk.
A magyarok dallamtapadásáról nem készült ilyen komoly pszichológiai intézeti keretek között kutatás, de tavaly márciusban a Quibit az olvasói között végzett egy 4 ezer fős felmérést, amivel feltérképezték, hogy melyik daloktól másznak falra a saját fejükben a magyarok. Meglepő módon az első helyen nálunk is a Queen Bohemian Rhapsody című száma végzett, a nyomában pedig szorosan a Baby Shark, a Bella Ciao és az XXXLutz bútorbolt reklámjának zenére járt. Ami érdekes és tuti csak ránk, magyarokra jellemző, hogy bekerült az első 10 helyezett dalamtapadás közé a Tavaszi szél vizet áraszt című népdal is – bár lehet, hogy ez is a Queen miatt van, mert Freddy Mercury előadásában valóban feledhetetlen ez a nóta.
