Most már bevallhatjuk, hogy a 2000-es évek elején mindenkinek megvolt a maga kalózdévédé-dílere. Nekünk anyukám fodrásza volt az (ő már akkor is tudta, hogy több lábon kell állni). Így neki köszönhetően láttam többek között az X-Men kezdetek: Farkas című opuszt úgy, hogy abszolút minimális utómunkával készültek csak el: a nyersanyagon rajta volt még a timecode, Hugh Jackmanen a kaszkadőrmutatványokhoz szükséges karabinerek, én pedig a mai napig nem láttam más verzióban ezt a filmet.
2024 változata a kalózdévédékre a TikTokra illegálisan feltöltött, 38 részre szabdalt videók. És a helyzet az, hogy – bár élharcosa vagyok annak, hogy az alkotásokat csakis moziban szabad nézni – a húsz év alatt igazából semmi sem javultam. Simán ott ragadtam már egy-egy Dr. House epizód előtt, és frissítgettem az aktuális tiktokos filmdílerem oldalát, hogy megtudjam, a beteg nem lupuszos. Annak ellenére, hogy számomra nem ismeretlenek ezek a részek: néztem anno, amikor először adták a tévében, illetve felnőttfejjel is ledaráltam Dr. House praktizálását.
Így kerültem képbe Az ifjú Sheldon című sorozattal – pedig kifejezetten utálom az Agymenőket –, de előfordult, hogy nosztalgiáztam egy tiktoknyi szösszenet erejéig a Jóbarátok, A Grace klinika, a Szex és New York vagy az Így jártam anyátokkal egy-egy jelenetén. Egyik sem motivált arra, hogy (újra) elkezdjem a sorozatot, viszont indokolatlanul ott ragadok, szinte soha nem görgetek tovább róluk.
Sokáig azt gondoltam, hogy ezek csak a sorozatokra korlátozódnak, de aztán egy hét alatt megnéztem A csajok bosszúját a TikTokon. Először feldobta azt a jelenetet az algoritmus, amikor Cameron Diaz és Leslie Mann karakterei elindulnak nyomozni a hűtlen férj után, és egy óriási villa garázskapuja előtt találják magukat, amin Mann átmászna, de végül fennakad rajta.
Nyilván végignéztem az egész jelenetet, mert tudtam, milyen vicces. Ezért megjutalmazott a TikTok még egy videóval. Aztán még eggyel. Mindennap láttam egy-két jelenetet a darabokra szabdalt filmből, abszolút nem lineáris sorrendben, és mint egy puzzle, a hét végére meglett a teljes kép. A rákövetkező héten már a Kapj el, ha tudszot néztük a TikTokon. Nemrég pedig észrevettem, hogy még Christopher Nolan, kifejezetten a legszélesebb IMAX-vászonra készült Oppenheimere is felkerült a műsorra.
Ez ennél csak durvább lesz
A kalózkodás tehát él és virul manapság is, csak hajót cseréltek: ezúttal nem a kamerás felvételekkel oldják meg az illegális közvetítés problémáját, hanem tükrözik a képet, kizárólag annak a vertikálisan kivágott, középső részét mutatják, feltolják a hangsávot, hogy magasabb hangon szólaljanak meg a színészek vagy beraknak egy random zenét a videó alá.
@tanekirisome2.0
Ez pedig nyilván nem az ideális filmnézési körülmény. Mert hiába csúszok bele én is ennek a hibájába, pontosan tudom, hogy Nolannek van igaza: nincs annál jobb, amikor szélesvásznon mászik az arcodba Cillian Murphy, miközben a Trinity-teszt robbanása leviszi a hajadat is. Vagy amikor öngerjesztő folyamatként nő az egyre hangosabb röhögés a Szegény párák vetítésén, amitől azonnal megjön az a bizonyos, színtiszta moziélmény. És hát arról se feledkezzünk meg, amit dr. Bobby Duffy, a King’s College professzora mondott a Dazednek:
Apró részletekben filmet nézni azt eredményezi, hogy nem tudjuk igazi mélységekben értelmezni a látottakat. Elveszíted a mélyebb gondolkodáshoz való kapcsolódás érzését, ami több időt és elmélkedést igényel.
Ugyanakkor a Variety szerint ez a trend még csak most indult igazán hódító útjára: „a naponta a TikTokon töltött felhasználói idő olyan sebességgel lőtt ki az amerikai felnőttek körében, hogy a YouTube-ot is megelőzte, az első helyen álló Netflixet pedig ilyen ütemben haladva hamarosan meg is előzi.” Ha pedig ez így lesz, akkor a végén még a TikTok is egyike lesz a streaming platformoknak – amit viszont kizárólag telefonon fogunk használni.
Nem ez lenne az első
Jeffrey Katzenberg 2020 áprilisában indította útjára az első olyan streamingszolgáltatót, amire kifejezetten telefonra optimalizálva – azaz vertikálisan rögzítve, apró darabokra szabdalva – gyártottak (volna) több évados, hosszú sorozatokat. Ez volt a Quibi. Készültek eredeti gyártású szériákkal, realitykkel és még rajzfilmekkel is, azonban egyik sem ugrotta meg a nézők ingerküszöbét. A platform 2020 decemberében leállt, Katzenberg pedig kevesebb mint egy év alatt veszítette el a befektetői több milliárd dollárját.
Kell nekünk még streaming platform?
A Quibi példája is mutatja, hogy jobb lenne, ha minden alkalmazás maradna a saját funkciójánál, és a TikTok nem akarna streaminggé válni (ahogy könyörögve kérjük Mark Zuckerberget: nem kell TikTokká formálni az Instagramot sem). Főleg, mert a szolgáltatók piaca így is telített, olyannyira, hogy meg sem tudjuk számolni, pontosan hány platformra van előfizetésünk. Miközben a streaming megjelenése gyakorlatilag a filmipar kivéreztetésével vált egyenlővé.
A jelenséget Matt Damon magyarázta el hibátlanul a Hot Onesban. Eszerint a filmkészítők megélhetése anno nagyban függött a DVD-ktől:
Megengedhettük magunknak, hogy ne csak a mozis bevételekre számítsunk egy-egy produkciónál, mert tudtuk, hogy érkezik a DVD-s megjelenés hat hónappal később. Ennek olyan hatása volt, mintha újra bemutatásra került volna a film.
Így mikor ez a formátum megszűnt, és a helyét a streaming vette át, alapjaiban változott meg a filmipar: hirtelen sokkal nagyobb kockázatot jelentett olyan alkotásokat készíteni, amik nem hoztak azonnal 100 millió dollárt – és akkor még nem profitáltak semmit. Miközben a streaming platformok semmilyen járulékot nem fizettek az ott (újra) debütált produkciókért.
Éppen ez volt az egyik oka annak, hogy tavaly nyáron a színészek és az írók is maratoni sztrájkba fogtak. Azt nem tudták kiharcolni, hogy a megtekintésekért (ami gyakorlatilag ugyanaz, mintha a tévében ismételnék az adott műsort) is kapjanak jelentősebb összeget.
De azt elérték, hogy az Írók Céhével kötött egyezség értelmében mostantól kötelezően megosztott nézettség számainak függvényében bizonyos mennyiségű bónusz azért ütheti többek között a színészek markát. „A streaming cégek szabadon garázdálkodhattak a járulékokkal, de ennek most vége” – foglalta össze a Színészek Céhe és a szolgáltatók közti megállapodás lényegét Colin Dixon médiaelemző.
A mozi halálát vagy megmentését hozza el a TikTok?
A TikTok és a filmipar közti szimbiózis
Bár annak a képe, hogy valaki a vécén ülve, a telefonján nézi végig a Megfojtott virágokat Martin Scorsesetől, egészen elkeserítően fest, de talán a TikTok mégsem a filmipar halálának letéteményese. Talán a fent említett egyezmények ugyanis szépen lassan ismét egy új, jobb irányba terelik majd a filmipar helyzetét – és érdemes lesz a streaming platformokra is terelni a nézettséget, amely cserébe (és most nagyon idealisztikusan gondolkodunk) segít életben tartani a mozi műfaját is. Erre a feladatra pedig alkalmas is lehet a TikTok.
Mert annak ellenére, hogy korábban azt írtam: az algoritmus által elém került film- és sorozatrészletek nem keltettek bennem vágyat, hogy teljes valójukban nézzem meg őket, ennek az oka az volt, hogy már ismertem őket. Vannak azonban olyan alkotások, amik közvetlenül, tehát egy TikTokon látott klip miatt (mint az Instant családot) vagy közvetve az appon terjedő trendek hatására néztem meg (így például a BookTokon népszerű Daisy Jones and the Six egyébként zseniális sorozatváltozatát). És ezzel sem vagyok egyedül.
Először 2022-ben figyeltek fel arra, hogy a TikTok bizony hatással van a nézői szokásokra, az Egy szobalány vallomása című széria kapcsán. A sorozat egy évvel korábban debütált a Netflixen, ahol egy időre bekerült a top 10-es listára is. Azonban, mikor egy TikTok-felhasználó feltöltötte az appra, az Egy szobalány vallomása már rég feledésbe merült. Az algoritmus viszont felkapta a rövid klipeket, a csatorna hirtelen több tízmillió megtekintést generált, és egy héten belül a 8. legnézettebb angol nyelvű sorozat vált belőle.
Az Imádlak utálni sem kizárólag azért közelít a 200 millió dolláros rekordbevételhez, mert Glen Powell és Sydney Sweeney indokolatlanul jó romkom párosítás. Hanem mert trend lett a filmben felcsendülő Natasha Bedingfield Unwrittenjére táncolni, a számra készült klipeket 660 millióan, az #anyonebutyou hashtag alatti videókat pedig több, mint 2 milliárdan nézték meg. Hasonló utat járt be Sophie Ellis-Bextor dala, a Murder on the Dancefloor, és a nem véletlenül felkapottá vált Saltburn is – a film hashtage alá sorolt posztok már átlépték a 6 milliárd megtekintést.
A megosztott részleteknek, illetve a filmek körül kialakult trendeknek köszönhetően tehát az emberek gyakran elég kíváncsivá válnak ahhoz, hogy a konkrét alkotásig is eljussanak. A TikTok felmérése szerint ez számszerűsítve úgy néz ki, hogy „amikor a felhasználóik új szórakoztató tartalmat fedeznek fel a TikTokon, 22 százalékuk megnézi a streaming platformokon, 25 százalékuk pedig jegyet vesz rá, hogy moziban láthassa azt”.
Az alkalmazás tehát akár még segítheti is a filmipart, erre pedig szépen lassan a stúdiók is rájönnek. Tavaly például a Paramount Pictures 23 részletben feltöltötte a Bajos csajokat egyetlen napra, október 3-ra, a Bajos csajok-nap erejéig. Ezzel nemcsak a film top 10-es listára való berobbanását garantálták, hanem megágyaztak az amerikai mozikban jelenleg futó, nálunk márciusban bemutatásra kerülő Bajos csajok musicalnek. A remake január 12-i bemutatója óta közel 98 millió dollár bevételt hozott.
