2019 decemberében egy különös kiállításnak adott otthont a modern és kortárs művészetre specializálódott, rangos londoni Mayor Gallery: az ötvenes-hatvanas évekbeli absztrakt impresszionizmus egyik elfeledett alakjának 55 festményét mutatták be, valamint bocsátották árverésre, ami önmagában még azért nem lett volna olyan nagy szenzáció, csakhogy a művész kivételesen – bár nem először a galéria történetében – nem ember volt, hanem egy főemlős:
Congo (avagy Kongó), a csimpánz
A festmények Desmond Morris tulajdonában álltak: az idén már 96 éves Morris az 1950-es években a londoni állatkertből sugárzott Zoo Time című brit műsor házigazdája volt, emellett avantgárd festő, etológus és zoológus, aki számos – magyarra is lefordított – népszerű tudományos könyvet írt, köztük az 1967-ben megjelent Csupasz majom címűt, ami Csányi Vilmos, a legismertebb hazai etológus szerint összefoglalja azokat az ismereteket, amelyeket az emberi viselkedés biológiai tényezőiről az etológia nyújthat.
Az 1954 körül, az afrikai vadonban született Congo csimpánzt maga Morris indította el a művészi pályán, mikor csak úgy próbaképpen – hátha kisül belőle valami – egy ceruzát adott a fiatal, akkor legfeljebb kétéves majomnak: Elvette a ceruzát, én pedig egy kartondarabot tettem elé. Aztán valami nagyon furcsa dolog történt: Congo húzott egy vonalat, aztán egy időre megállt. Vajon meg fog ismétlődni? Igen: megtörtént, és újra és újra!.
Morris rájött, hogy Congo köröket is tud rajzolni, és még némi kompozíciós érzék is szorult belé; vagyis a papír egyes részeit direkt kitöltötte, hogy kiegyensúlyozza a rajzait. Végül Morris megengedte Kongónak, hogy fessen is. Bár a figuratív formákhoz nem volt különösebb érzéke vagy affinitása, absztrakt ábrázolásban kifejezetten tehetségesnek bizonyult: az egyik kedvenc motívuma az ún. sugárirányú legyezőminta volt.
Ez valóban művészet volt: öncélú és autentikus, igazi l’art pour l’art. Congo egyre inkább megszállottja lett a rendszeres festésnek. Ha megpróbáltam megállítani, mielőtt befejezte volna a művét, valóságos rohamot kapott és sikoltozni kezdett. Ha pedig megpróbáltam rábeszélni, hogy folytassa a festést, miután úgy vélte, hogy befejezett egy képet, makacsul ellenállt.
Morris a Zoo Time című műsorban mutatta be a festő csimpánzt, aki hamar igazi szenzációvá vált. 1957-ben Congo munkáit a londoni Institute of Contemporary Arts (kortárs művészeti intézet) mutatta be; még a művészvilág nagyágyúit is elkápráztatták a főemlős absztraktjai, egyebek mellett Picasso és Joan Miró is vásárolt tőle képet. Congo műveit látva Salvador Dalí megjegyezte, hogy a csimpánz keze kvázi-emberi; Jackson Pollock keze viszont egészen állati. Morris szerint minél komolyabb volt a művész, annál jobban megértette, mit is csinál Congo, mert látták, hogy pozicionálja a vonalait.
Kongó egyik festményével a Londoni Állatkertben, 1958 (Fotó: Desmond Morris Collection/Universal Images Group via Getty Images)
Ettől függetlenül óva intette az rajongókat attól, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítsanak Congo műveinek. Szerinte sokkal fontosabb az, amit a művészete képvisel. Congo képessége, hogy egy ellenőrzött absztrakt mintát tudott létrehozni, majd különböző módokon variálni azt, azt jelenti, hogy a majom rendelkezik bizonyos fajta esztétikai érzékkel – ez persze nagyon primitív, de mégis jelen volt egy nem emberi fajban. Azt nézni, ahogy fest, olyan volt, mintha a művészet születésének tanúja lettem volna.
James Mayor, a Kongó munkáit bemutató galéria igazgatója is igen meleg szavakkal méltatta Congót, akinek egyébként sajnos nem jutott hosszú karrier, ugyanis 1964-ben, mindössze 10 éves korában elpusztult tuberkulózisban. Mayor szerint a csimpánz festményei valójában nagyon jók… Lenyűgöző festő volt. Az emberek azt képzelik, hogy csak úgy fog egy ceruzát vagy egy papírt, de… több színt is használt, és gondolkodott, mielőtt festett… Rendkívüli volt.
A Congo által készített körülbelül 400 műalkotásának nagy részét az 1957-es kiállítás után eladták. Jó néhány másik képet a Mayor Gallery értékesített 2005-ben, miután két másik főemlős művész alkotásaival együtt kiállították őket az 1950-es évek majomművészei elnevezésű tárlaton. Ugyanebben az évben Congo három festménye együttesen 25 ezer dollárért kelt el egy árverésen, ami a várt ár hússzorosa volt.
Congo egyik festményétől – amely az Osztott legyezőminta, fekete ponttal a közepén címet viseli, amelyet persze nem az alkotója adott neki – azonban egykori mentora, Desmond Morris sem hajlandó megválni, mivel úgy véli, különleges helyet foglal el a csimpánz életművében: a majmok ugyebár jellemzően levelekből készítenek maguknak fészket, ami magyarázhatja, hogy Congo miért ragaszkodott ennyire ehhez a motívumhoz. Ám az osztott legyezőminta esetén az állat a kompozíció kedvéért megváltoztatta a legyezőmintát, és ez volt az első alkalom, hogy tisztán esztétikai döntést hozott.
