Idén tavasszal (április 16. – ez egyébként a magyarországi holokauszt emléknap) lesz 80 éve, hogy elkezdődött a magyarországi zsidók felszámolása, végső megsemmisítése. Magyarországról 500-600 ezer zsidót küldtek Auschwitzba, de néhány bátor ember vallomása miatt rengeteg zsidó menekült meg a náci haláltábor elől. A szökött rabok beszámolójából készült jegyzőkönyv emberek százezreinek életét mentette meg.
1944 április 16-án kezdődött meg a magyar zsidóság deportálása, miután a német megszállást követően a zsidókat először gettókba, majd deportálásra kényszerítették. Először a fronthoz közelebb eső Kárpátalján, Felvidéken és Észak-Erdélyben gyűjtötték össze az embereket, majd marhavagonokba zsúfolva vonattal vitték el őket a hírhedt Auschwitzban található táborba. Később következtek a vidéki gettók létrehozása, majd a fővárosban élő zsidókat is összegyűjtötték, és Auschwitzba küldték.
Zsidó férfiak Kistarcsán (Foto forrása: Wikimedia – Készítette: Ismeretlen)
A holokauszt minden tizedik, a legnagyobb megsemmisítő tábor, Auschwitz-Birkenau minden harmadik áldozata magyar állampolgár volt
(forrás)
Már az utazásba is nagyon sokan belehaltak, hiszen a levegő nélküli vagonokba több száz ember zsúfoltak be, majd rájuk zárták az ajtót, és élelem és víz nélkül utaztatták őket napokon keresztül Auschwitz felé. Aki túlélte az utat, azt szelekció várta, ahol azonnal döntötték az életéről. Az egészségesnek vélt embereket munkára kötelezték, az időseket, a gyenge fizikumú, beteg embereket és a gyerekeket a “tusolók” felé terelték, ahol Zyklon-B gázzal elgázosították őket, majd a nácik a krematóriumokban megsemmisítették a holttesteket.
A munkára küldött “szerencsésebbek” között volt Czeslav Mordowicz és Arnost Rosin is. Czeslav huszonnégy éves lengyel, míg Arnost 19 éves szlovákiai fiatal volt. Leleményesek, és okosak voltak, és látták, hogy mekkora pusztítást hajtanak végre napról-napra a németek így elhatározzák, hogy valamit tesznek azért, hogy a világ megtudja, hogy mi zajlik Auschwitzban.
Egyébként nem ők voltak az elsők, akik megszöktek Auschwitzból. Czeslav és Arnost szökéséhez Rudolf Vrba és Alfréd Wetzler adta az ötletet. Az aprólékosan megtervezett szökés nem volt egyszerű. Mordowicz és Rosin három napig egy földdel eltemetett lyukban kuporgott, hogy ne vegyék észre az utánuk nyomozó keresőkutyákat is bevető náci alakulatok. A szökésük végül sikerrel járt, így már csak tartania kellett az ígérüket, hogy tájékoztatják a világ a nácik szörnyűségeiről.
Fred. R. Bleakley dokumentumregénye az Auschwitz-jegyzőkönyv Czeslav Mordowicz emlékeit idézi fel, így elolvashatjuk, hogy hogyan került a huszonnégy éves férfi a táborba. Mordowitz beszámol Bleakleynek, hogy hogyan végzik ki szinte egyből a teljes családját a megérkezésük után. A férfi nem roppant össze a gyásztól, hanem a kiutat kezdi el keresni, és leleményes módon megtalálja a módját, hogy életben maradjon, és olyan munkát kapjon a táborban, amibe nem hal bele. A kegyetlen körülményeket nagyon érzékletesen tárja elénk Bleakley, hiszen az ex-újságíró többször is interjúzott Czeslavval, aki őszintén mesél a táborban pusztító éhezésről, a megterhelő fizikai munkáról, a kápók megaláztatásairól és a napi szelekciók, és létszámellenőrzések őrjítő órákig tartó kínjairól is.
46 nap mészárszék
Magyarországon az első deportálások megindítása után csak 46 nappal később állították le a nácik őrült megsemmisítő tervét a magyar zsidóság felszámolására, és ebben Mordowicz-nak és társának, Arnost Rosinnak nagy szerepe volt. Néhány héttel előttük már két rabnak sikerült kijutnia Auschwitzból (Vrba és Wetzler), így négyük beszámolója adta az Auschwitz-jegyzőkönyv alapjait. Ez az alig 60 oldalas beszámoló az, amit titkos csatornákon terjesztettek, és világszerte eljutott a legmagasabb politikai és vallási pozícióban lévő emberekhez is.
Forrás: Wikimedia ( Rudolf Vrba (1924–2006) és Alfred Wetzler rajza az Auschwitz-Birkenau táborról
Fred. R. Bleakley dokumentumregénye történelmileg nagyon tömény és talán elsőre sok is lehet a holokauszt témában a “kezdő” olvasóknak, de mégis nagyon fontos olvasmány, és korlenyomat a háború sújtotta Magyarországról. Fontos megismerni, hogy mi és hogyan történt 80 éve, és már szinte alig van, aki tudna erről mesélni, pedig az utókor számára nagyon fontos, hogy ezek a történetek fennmaradjanak.
Rengeteg jó és a végsőkig kitartó ember eredménye volt, hogy Auschwitz borzalmait megismerte a világ, de Bleakley könyve főként Mordowicz életén keresztül mutatja be azt. Olvashatunk Mordowicz háború előtti életéről, a zsidók egyre kiszolgáltatott helyzetéről, a deportálás borzalmairól, a táborba érkezés torokszorító pillanatairól, majd beleláthatunk Auschwitz mindennapjaiba is. Végig torokszorító érzés volt a könyvet olvasni, de Mordowicz szavai és eltökéltsége furcsa mód erőt és bátorságot is tud adni az olvasónak. Bleakley azt is nagyon részletesen leírja, hogy hogyan szökött meg Mordowicz és Rosin a táborból, majd hogyan bujkálnak, és azt is, hogy kik és hogyan segítettek nekik, hogy dokumentálni tudják az ott látottakat. Sőt! Mordowicz hiába szökött meg a táborból, Szlovákiába hazautazva megint a deportálók közé került és újra ott találta magát egy vagonban. A férfi hiába tiltakozott, újra Auschwitzba vitték. Viszont ekkor már “gyakorlott” táborlakónak számított, és hogy elkerülje a szökés miatti megtorlást, el kell tűntetni az alkarjáról a tetoválást, majd újra beállni a táborban dolgozók közé. Mordowicz viszont nem adta fel, elhatározta, hogy újra kijut és végül sikerrel is járt.
Bevallom nekem nagyon fájdalmas volt olvasni az elkésett döntéseket a magyar politikai és vallási vezetőktől, tudva azt, hogy a késlekedés hány és hány ember halálát okozta. Az ex-újságíró Bleakley elképesztő alapossággal és zsenialitással összegyűjtött minden tényt és forrást, de közben végig tárgyilagos marad. Nem nyilvánít véleményt, azt az olvasóra bízza.
A történelmi tények megértésén kívül az Auschwitz-jegyzőkönyv segít azt is megérteni, hogy mennyire nehéz felbecsülni a holokauszt áldozatainak számát, mert minden túlélő (és szökött rab) csak arról a vezetett listáról tudott beszámolni, ami a számokkal kitetovált munkára fogott foglyok nyilvántartását foglalta magába. Azok, akik nem kerültek munkára kiválasztva, őket egyenesen a gázkamrákba kísérték, ezért is volt fontos, hogy a szökött rabok beszámoltak ezekről a tettekről.
A háború legkoncentráltabb és legmódszeresebb deportálási és emberirtó programja volt, egy negyvenhat napon át tökéletes olajozottsággal működő mészárszék.
– mondta egy történész Fred.R.Bleakley-nek a magyarországi holokausztról és olvasás közben mindenkiben felmerül a kérdés: hogyan és kik hagyhatták mindezt, hogy végbemenjen?
A magyar holokauszt
Adolf Eichmann és munkatársai irányították a zsidók deportálását Európa szerte. Eichmann Magyarországon is sok időt töltött, hogy előkészítse a magyar zsidók deportálását, és erről Bleakley aprólékosan napra pontosan beszámol.
A dokumentumregény jól bemutatja, hogy a magyar állam, hogyan hagyta cserben a zsidóságot, és Horthy hogyan adott szabad kezet a kormányzásnak, áthárítva a felelősséget másokra. Minden szereplőről kapunk egy kis áttekintést a könyv végi jegyzékből, Jaross Andor belügyminisztertől kezdve, Baky László vagy éppen Ferenczy László csendőr alezredesig. Szó esik a nemzetközi szereplőkről is, hiszen a szökött rabok által lejegyzetelt beszámolót nagyon sok ember terjesztette világszerte. Sokan eleinte hazugságnak hitték az Auschwitz-jegyzőkönyvet, viszont később bebizonyosodik, hogy az abban leírt borzalmak sajnos megtörténtek. A szemtanúk beszámolói alapján megtudhatjuk a gázkamrák, és a krematóriumok pontos helyét a táboron belül, de arról is képet kaphatunk, hogy naponta hány vagon futott be Auschwitz-Birkenau táborba, ahová egyébként a magyar zsidóság legjavát vitték. A “magyar zsidók végső megoldása” akcióterv hivatalosan április 16-án indult el. Május közepére felé minden zsidót gettóba zártak, majd május 15. és július 9. között megkezdődött a holokauszt legnagyobb deportálási akciója.
Végül Horthy 1944. június 26-án hívta össze a koronatanácsot, hogy leállítsa a deportálásokat, de ezt szabotálták, majd július 6-án katonai erő segítségével távozásra kényszerítették az SS-nek segédkező csendőröket így végleg leállt a deportálás, de ehhez 46 napnak kellett eltelnie.
A holokausztnak 550-600 ezer magyar zsidó esett áldozatul, ami szörnyű adat, de az Auschwitz-jegyzőkönyvnek hála megmenekült legalább 200 ezer magyar zsidó.
Ennek a jegyzőkönyv megírásának heroikus küzdelmeiről szól Fred. R. Bleakley dokumentumregénye, ami kiemelkedő része a (magyar) holokauszt irodalomnak.
A könyvről
Két rab tanúvallomása életek ezreit mentette meg
Adolf Eichmann több százezer magyar zsidót küldött gázkamrába – a budapesti zsidóság egy részét az Auschwitzból megszökött szemtanúk vallomása mentette meg. A nácik terve működésbe lépett: meg akarták semmisíteni a még megmaradt magyarországi zsidóságot. Cesłav Mordowicz és Arnošt Rosin rabok voltak Auschwitzban. Majdnem megfulladtak egy föld alatti bunkerben, de sikerült elmenekülniük, és elmondták a zsidó vezetőknek, mit láttak.
1944. június elején tett vallomásuk alátámasztotta, amiről korábban is hallani lehetett, de szinte senki nem hitte el: hogy Auschwitzban tömeggyilkosság zajlik, embereket gázosítanak el, és hogy a táborba nap mint nap ezrével érkező magyarokra ugyanez a sors vár. Mordowicz és Rosin vallomása jelentette a szikrát, hogy a hónapokon át tétovázó magyar politikai vezetés végre cselekedni próbáljon – alig néhány órával azelőtt, hogy további több mint kétszázezer zsidót deportáltak volna Budapestről.
Fred R. Bleakley író, nyugalmazott újságíró, korábban a Business Weeknél, az Institutional Investornél, a New York Timesnál, és a Wall Street Journalnél dolgozott. Az Auschwitz-jegyzőkönyv témájába azután ásta bele magát, hogy a Wall Street Journal számára interjút kellett készítenie Cesłav Mordowiczcsal. Maine-ben él feleségével.
Fred R.Bleakley – Auschwitz-jegyzőkönyv
Az Auschwitz-jegyzőkönyv a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg.
