A sorozat egyik legfontosabb aspektusa, ahogy a karakterek megpróbálják megtalálni a munka és a magánélet megfelelő egyensúlyát, miközben politikai újságíróként állandóan úton vannak. Színészekként rengeteget utaztok, sokat forgattok az otthonotoktól távol. Meg lehet így találni az egyensúlyt?
Carla Gugino: Lehetetlen. Hidd el, már régóta benne vagyok ebben, és olykor akadnak pillanatok, amikor úgy érzem, hogy az életem valamelyik részét sikerült rendbe tennem, aztán rendre azt látom, hogy ezt a másik rész kárára sikerült elérnem. Idővel talán jobban eltalálod az egyensúlyt, javulnak a dolgok, de ideális állapot nem létezik, vagy legalábbis szerintem nem lehet elérni. Szeretjük azt hinni, és a médiából is az a kép köszön vissza, hogy nőként mindent elérhetünk egyszerre, és minden területen egyformán jól teljesíthetünk, de az élet sajnos nem így működik. Az élet inkább egy folyamatos egyensúlyozást jelent. Próbálunk rájönni arra, hogyan csinálhatnánk jól, és ez a folyamat egészen a halálunk napjáig tart. Ez talán negatívan hangzik, de valójában pont ez teszi élvezetessé az életünket. Pont az a jó a sorozatban, hogy meg tudja ezt mutatni nekünk.
Christine Elmore: Szeretem, hogy ebben a kérdésben nem létezik mindenkire érvényesíthető helyes válasz. Nincs olyan, hogy ha én így csinálom, akkor te is csináld így, és neked is jó lesz. Saját magunknak kell rátalálni a helyes útra. A sorozat karakterei mind más válaszokat kapnak ugyanarra a kérdésre. A mostani életszakaszomban két kisgyereket nevelek, ami nyilván rengeteget változtat ezen az egyensúlyon. Valószínűleg egész más lesz a helyzet, amikor a gyerekek már idősebbek lesznek, és más volt akkor is, amikor elkezdtem a karrierem és még nem volt gyerekem.
Különböző életszakaszokban más és más dolgok az igazán fontosak számodra, ezért az egyensúly is más. Volt, amikor az egész életem a munkáról szólt, most meg a gyerekek mellett úgy gyűlnek az olvasatlan mailjeim, mint a gyerekek szennyese.
Ilyen az élet. (nevet) Senki sem tud az élet minden területén kiemelkedően teljesíteni, és a Lányok a buszon pont ezt mutatja meg.
Melissa Benoist: Nem létezik tökéletes egyensúly, vagy ha igen, akkor nekem még nem sikerült megtalálni. Az élet folyton görgeti eléd az akadályokat, te pedig próbálod valahogy átugrani őket.
Natasha Behnam: Nem tudom emlékszel-e, Melissa, de a forgatás miatt annyira felfordult az életem, hogy az egyik első forgatási napon odamentem hozzád, és megkérdeztem, hogy te hogyan csinálod, hogy minden ilyen jól működik az életedben, és ilyen karrier mellett még családod is van, édesanya vagy. Rám néztél, és azt mondtad, hogy fogalmad sincs, mert neked sem megy jól. (nevet) Ha még Melissa se tudja, akkor én honnan tudnám? (nevet)
Melissa Benoist: Csak mész előre, közben követsz el hibákat, de próbálod a legjobbat nyújtani. Azt hiszem, ennyit tehetünk.
Forrás: HBO Max
Melissa, nemcsak színésznője vagy a sorozatnak, hanem a producere is. Elmondanád, milyen koncepció mentén dolgoztál producerként?
Melissa Benoist: A Lányok a buszon egy nagyon hosszú fejlesztési folyamat eredménye, és én nem a legelején csatlakoztam hozzá. A legtöbb téma, amit fontosnak tartottam kifejteni, már eleve ott volt a forgatókönyvben. Például az, hogy a női újságírókat gyakran megvádolják azzal, hogy lefekszenek a forrásaikkal az információkért. Mi bemutatjuk, mennyire alaptalan ez a vád, hiszen abban a pillanatban válna a szakma szemében nullává az újságírónő, amint ez bebizonyosodna. Producerként inkább a szereposztásra volt nagyobb hatásom.
Natasha Behnam: Hé, ezt nem is tudtam!
Melissa Benoist: Pedig megnéztem a casting videódat. (nevet) Láttam, hogy a Christinával közös felvételeitek fantasztikusak. De nemcsak a főszereplők szintjén számított a véleményem, hanem az összes szereplő kiválasztásába belefolytam. Jó érzés, hogy nagyobb felelősséggel tartozhatok egy sorozatért, és nemcsak a saját karakterem alakításába lehet beleszólásom.
A sorozatban Sadie kérdezi az egyik interjúja során az alanytól, hogy szerinte mi az az öt dolog, amit az olvasónak tudnia kellene róla. Most én is ugyanezt kérdezem tőletek.
Christine Elmore: Biztosan öt kell? Kevesebb nem elég? (nevet)
Melissa Benoist: Nem vagyok annyira érdekes, hogy öt dolgot tudni kelljen rólam. (nevet) Most kezdjek sorolni olyanokat, hogy nem ehetek tejterméket? Jó, legyen! Az első találkozásunkkor rögtön meg fogom kérdezni tőled, hogy mikor van a szülinapod.
Natasha Behnam: Ezt tanúsíthatom. Tőlem is megkérdezte. Inkább azt említsd meg, mennyire csodálatos vezető vagy. Producerként nemcsak a sorozat felett bábáskodtál végig, hanem fölöttünk is, és mindig törődtél azzal, hogy jól érezzük magunkat. És közben azt is tudnod kell róla, hogy egy igazán őrült csaj, aki mindig benne van egy kis marhulásban. Ezt talán a világ nem tudja róla, de eljött a pillanat, hogy végre megtudják.
Melissa Benoist: (nagyon röhögve) Igazán köszönöm, hogy megosztottad.
Natasha Behnam: Bocs, hogy belepofáztam.
Melissa Benoist (forrás: HBO Max)
Carla Gugino: Erre a kérdésre nem lehet jó választ adni. (nevet) Mit gondolsz, elintézhetem annyival, hogy csak nézd meg a filmeket és a sorozatokat, amiket szerepeltem, és remélem, hogy élvezni fogod őket? (nevet) Jó esetben minden egyes szereppel tanulok valami újat magamról. A Lányok a buszon Gracejétől állhatatosságot, autentikusságot és azt tanultam, hogy a témákat a megfelelő távolságból kell nézni ahhoz, hogy jobb rálátásunk legyen. És Gracetől tanultam meg azt is, hogy milyen nagy hatással van a személyiségünkre mindaz, ahonnan jöttünk, ugyanakkor megvan bennünk a képesség a változásra. Grace már az élete második felében jár, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az ember egy bizonyos kor után már nem változik, de az ő esete is mutatja, hogy vannak, akiknél a változás csak később jön el.
Christine Elmore: Amikor valaki azt kérdezi tőlem, hogy mondjak öt dolgot magamról, a saját nevem sem jut eszembe. (nevet) Mondok inkább öt dolgot neked, amit szerettem a sorozatban. A legcsodálatosabb és legnormálisabb kollégákkal dolgozhattam. Hidd el, hogy szinte lehetetlennek tűnik, de egyik részlegben sem találkoztam egyetlen seggfejjel sem, ami egészen különleges dolog ebben a szakmában. Kimberlyn személyében csodálatos karaktert kaptam, és bár a politikai spektrum két egymással ellentétes végén állunk, de meg tudtam érteni őt és a döntéseit. Kimberlyntől megtanultam, milyen fontos az önbizalom és az, hogy kiálljak magamért. Csodálatos volt, hogy miközben a hátteret a politika és a média világa adja, a Lányok a buszon valójában a barátságról és a családról szól.
A karaktereitek a sorozatban folyton bizonyítani akarnak maguknak és másoknak. Színészként könnyen tudtatok kapcsolódni ehhez?
Natasha Behnam: Nem könnyű színésznek lenni. Folyamatosan bizonyítanod kell, hogy te vagy a legjobb egy adott szerepre. És nemcsak a castingokon, hanem még azután is, hogy már te játszod a szerepet. A színesbőrűeknek, a queer és a transz közösség tagjainak pedig különösen nincs könnyű dolga.
Melissa Benoist: A kampányokon dolgozó újságírók és a színészek között mindenképp közös pont, hogy rengeteg időt töltünk távol az otthonunktól a munkánk miatt. Komoly áldozatot hozol azért, hogy dolgozhass, és ezt csak az tudja megtenni, akit valódi szenvedély hajt a munkájában. Olykor azt érzed, hogy nem éri meg, de időről időre a munkád ad egy olyan sikerélményt, ami után azt gondolod, hogy megérte a sok áldozatot.
Christine Elmore (forrás: HBO Max)
Hogyan készültetek fel a szerepre? Mi vagy éppen ki volt az inspirációtok az alakításotokhoz?
Christine Elmore: Egyértelműen Amy Chozick könyve jelentette a legnagyobb segítséget. Szerencsére nagyon jó forgatókönyv készült belőle, és már a pilot epizód nagyon sokat tett azért, hogy megértsem Kimberlyn karakterét. Tetszett, hogy a karaktereink nem egyértelmű másolatai valóban létező embereknek. Amy a politikai kampányok során rengeteg különféle újságírót ismert meg, és a karaktereink sok különböző emberből lettek összegyúrva. Nem éreztem azt, hogy meg kellene ismernem valakit, akire építhetem az alakításomat.
Ettől azonban még kellett készülnöm a szerepre, például meg kellett találnom a saját tévébemondó hangomat és beszédstílusomat, és sokat foglalkoztam azzal is, hogy kicsit közelebbről megismerjem a tévések és az újságírók munkáját, és értsem azt, ahogyan beszélgetnek egymással. Az internet ebben nagy segítségemre volt, de a produkciónak dolgozott konzulensként Abby Phillip újságíró is, aki olyasféle karriert futott be a médiában, mint amilyenre a karakterem is vágyik, így tőle nagyon sokat tanulhattam.
Carla Gugino: Amy végig ott volt nekünk, bármilyen kérdésünk volt, számíthattunk rá. Nagyon ügyes abban, hogy a személyes élményeit úgy tudja átadni, hogy abból univerzális tanulságok szülessenek számunkra. Az egyik legjobb dolog a színészi munkában, hogy számodra teljesen idegen világokban mártózhatsz meg, és folyton tanulhatsz valami újat, és a Lányok a buszonban pontosan ez történt. Nagyon jó karaktereket írtak nekünk, igazi luxus volt, hogy csupán annyi dolgunk volt velük, hogy életre keltsük mindazt, ami a papíron szerepel.
Graceben nagyon izgalmasnak találtam, hogy újságíró famíliából jött, és pontosan azt csinálja, amivel az apja annak idején nagy sikereket ért el. Emiatt egy kissé romantikusan tekint a szakmára, ugyanakkor lázadnia is kellett az apja által képviselt oldala ellen, hogy megtalálja benne a saját identitását. A négy lány közül már csak az életkoránál fogva is Grace számít a veteránnak, aki kívül-belül ismeri a szakmát, és emiatt kissé realisztikusabban szemléli ezt a világot, a naivitás már eltűnt belőle. Ismeri a dolgok negatív oldalát, és már nem lepi meg, ha találkozik velük. Irigylésre méltónak találom, hogy ennyi szakmában töltött év után is kíváncsi és érdeklődő maradt. Mindig nyit a fiatalok felé, és szereti segíteni a munkájukat.
Carla Gugino (forrás: HBO Max)
Melissa Benoist: Amy Chozick nemcsak a könyvével volt segítségünkre, hanem adott egy olvasmánylistát is nekünk azokról a könyvekről, amikből sokat tudhatunk meg a politikai újságírás világáról. Mindent elolvastam, a What It Takes: The Way to the White Housetól kezdve a Boys on the Busig. Teljesen belezúgtam ebbe a világba, valósággal faltam az oldalakat. Még az is eszembe jutott, hogy milyen poén lenne átváltani a kampány riporter karrierre. (nevet) Néztem dokumentumfilmeket, rengeteget konzultáltam az MSNBC-nél és a Washington Postnál dolgozó Ashley Parkerrel, szóval az információk minden irányból jöttek.
Natasha Behnam: Én is végigcsináltam az olvasmánytúrát, és nagyon érdekes könyvek voltak, ugyanakkor a karakterem, Lola nem a hagyományos újságírás felől érkezik, ő egy új generációt képvisel a sorozatban. Ahhoz, hogy róla tanuljak, nagyobb segítséget jelentett, ha azokat az embereket tanulmányozom kicsit tudatosabban, akiket a TikTokon és az Instán követek. Készítettem egy listát azokról az influenszerekről, akik politikai aktivisták is egyben. Megnéztem, milyen formában közvetítik a híreket, és hogyan tudják belevinni a személyiségüket a közügyek és a politika kommentárjába. Mivel eleve benne voltam ebben a világban, nem volt nehéz dolgom, de még így is tanulhattam új dolgokat.
Rendkívül polarizált világban élünk. A Lányok a buszon négy főszereplője bár ideológiájukban sokban különböznek egymástól, mégis összebarátkoznak és megtanulnak együttműködni. Ez tényleg lehetséges lenne?
Christine Elmore: Ha egy kicsit közelebbről megvizsgálod a politikusok világát, rendszeresen láthatsz olyanokat, hogy Washingtonban a pólus két különböző végén álló, látszólag egymással semmiben egyet nem értő politikusok rendszeresen együtt vacsoráznak és jókat beszélgetnek évek óta, vagy ugyanabban a pókerklubba járnak és minden hétvégén együtt szivaroznak.
Bár ma már hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez nem lehetséges, szerintem lehetsz úgy a barátja valakinek, hogy közben számos dologban nem értetek egyet, és közben mégis együtt tudtok dolgozni. Hiszem, hogy ugyanez igaz lehet az újságírókra is. Szeretem, hogy ez a négy nő sosem hagyja, hogy a köztük lévő ideológiai különbségek a barátságuk kárára menjenek. Szerintem az, hogy bizonyos dolgokban nem értenek egyet, csak elmélyíti a barátságukat, mert ezekben a témákban mélyebb beszélgetéseket kell folytatniuk.
Amikor ők négyen veszekednek, még akkor is figyelnek egymásra és törődnek a másikkal. Imádtam ezeket forgatni, mert szerintem pontosan így kell kinéznie egy igazi barátságnak. És nyilván az is segített, hogy mi négyen valóban összebarátkoztunk a forgatáson, és nagyon jól kijöttünk egymással. Ennek köszönhetően a munkát sokszor kikapcsolódásként éltük meg.
Natasha Behnam (forrás: HBO Max)
Carla Gugino: Színészek vagyunk, az a dolgunk, hogy elhitessük a nézőkkel a köztünk lévő barátságot, de sokkal könnyebb a munkánk, ha ez eleve adott, és ott van köztünk a valódi kapcsolat. Ahogy a karaktereink, úgy mi is rengeteg mindenben különbözünk egymástól, egészen más a hátterünk, más generációhoz tartozunk, sokszor a politikát is másképp látjuk, mégis képesek voltunk megtalálni a közös hangot.
Egy olyan világban, ami arra kényszerít, hogy folyton oldalt kell választanod, ez a sorozat végre azt mutatja, hogy a különbözőségeink ellenére mindannyian emberek vagyunk.
Ez olyan dolog, ami mindig össze fog kötni bennünket, és lehet rá építeni, csak kommunikálnunk kell egymással. Ha beszélgetünk, akkor látni fogjuk, hogy léteznek más nézőpontok is a sajátunkon kívül.
Natasha Behnam: A kedvenc jeleneteim azok voltak, amikor mi négyen együtt szerepelhettünk. Az utolsó két epizódban nagyon sok közös jelenetünk volt, és fantasztikus volt, hogy négyen hosszabb időre egy légtérbe lettünk zárva.
Melissa Benoist: Amikor a lerobbanó kampánybusz jelenetét forgattuk, ott voltunk mindentől távol a semmi közepén, és két átállás között rengeteg időnk volt beszélgetni. Egész nap a busz tetején mulattuk az időt, mi négyen és Carla kutyája, Melvil, aki állandóan velünk lógott.
Az interjú nemzetközi Zoom kerekasztal-beszélgetések formájában készült. A Lányok a buszon epizódjai az HBO Max kínálatában láthatók.
